Semmi. Minden.


2013.jan.13.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Tudatosság-spontaneitás-intimitás

Mikor ezt a cikket elolvastam, felmerült bennem, hogy ezek szerint az életem nagy döntései, amiket "spontán" hoztam meg, lehet hogy ugyanakkor tudatosak voltak?! 

Tovább

Karácsonyfa-problémakör

2007-ben vágott volt (kb. 1,5 m-es ezüstfenyő); én faragtam be egymagam (majd meggebedtem, de rettentő büszke voltam magamra)

2008-ban vágott volt (kb. 2 m-es normand fenyő); én faragtam be egymagam (majd meggebedtem, de rettentő büszke voltam magamra)

2009-ben nem volt karácsonyfánk, mert "csak" (nincs kedvem írni róla). 

2010-ben földlabdás volt (kb. 80 cm-es eszüstfenyő; Bandita apukájának a kertjébe került, de nem fogta meg a talajt)

2011-ben megint nem volt karácsonyfánk, mert "csak" (nincs kedvem írni róla).

2012. ???

Tovább

Gombhoz a kabátot

imag0653_1353847157.jpg_1552x2592

...mert hát az úgy volt, hogy - mivel aznap reggel érkezett meg a várt jutalom - ebédidőben muszáj volt vásárolnom valami szépet; leginkább fekete farmerszoknyát szerettem volna szerválni magamnak. Ez sikerült is, csak hogy ráadásnak megtaláltam ezt a gyönyörűséges pink csodát, utána pedig a Calzedoniaban ezt a harisnyát, és utóbbiak máris eldöntötték a "mit vegyek fel este a koncertre?" - kérdést Hisz most már muszáj volt pink rövidgatyát húzni és hozzá talpig feketét, csini új harisnyát:) Kivéve persze ezt a két csodát, amit persze szépen elrejtettem magamon azért

Mert ugye belátható, hogy bár rajtam kívül senki nem tudta, mi van a ruha alatt, én tudtam! Ez pedig már elég volt ahhoz, hogy mosolyra húzódjon a szám, mint egy rossz gyereknek, aki valami huncutságot takargat:)

Nem kerestem, mégis...

Fel vagyok dúlva, aminek az eredményeképpen kipattantam az ágyból úgy, de úgy megírni ezt, mert nem bírom ki...

Szóval mikor kislány voltam (értsd: 10-15 között valahol, de közelebbi dátumot nem tudok sajnos) apáék még forgalmaztak kazettákat is a boltban, én pedig lenyúltam kölcsönvettem a készletből egy válogatáskazettát, amin külföldi slágerek voltak. Rengeteg volt rajta, az egészet nagyon szerettem, de két dalért különösen oda voltam.

A baj az, hogy általában ez úgy szokott lenni, hogy hallgatom a zenét egyszer-kétszer-sokszor, de - főleg, ha külföldi - nem jutok el addig, hogy tudatosítsam magamban az előadót és a címet, mert hiszen "úgyis megvan, nem kell keresni".  Persze annyiszor beszoptam már ezzel... Így volt ez azzal kazettával is, hiszen egy napon apa visszavette, hogy eladja a boltban; mivel pedig nem tudtam, hogy eladja, mert iskolában voltam, hazaérve már nem volt lehetőségem megmenteni a dalok előadóját és címét sem, így ott maradtam két kedves szám emlékével picsogva:(

Pár éve, hosszas nyomozás után, már az internet világában, az emlékeimben élő refrén alapján egy napon megleltem a második kedvenc számom erről a kazettáról (amiről aztán megtudtam, hogy eredetileg nem is Mr. Big, hanem "csak" feldolgozták, de ez számomra nem kisebbíti az értékét, mert ettől még nekem ez a legtutibb cover, sőt még az eredetinél is jobban bejövős)

Az első kedvenc számot szépen elgyászoltam, mert annak már a szöveg-foszlányai is a múlt homályába vesztek az idővel, csak a dallama él(t) élénken bennem, ami alapján ugye keresni a neten nehéz:(. 

Tovább

A nap kérdése

Szerinted Holdviola anyukája mikor lesz hajlandó végre elfogadni, hogy Holdviola nem vesz részt ebben a kampányszerű temetőjárós bohóckodásban? Mikor fogja megérteni, hogy Holdviola mindig akkor megy ki a temetőbe, mikor ő úgy érzi, hogy most ki szeretne menni? 

Na és azt mikor fogja Holdviola anyukája megérteni, hogy a Papihoz nem megy ki Holdvila a temetőbe sosem, mert a temetőben a halottak vannak, a Papi pedig "nem halt meg"?! Holviola emlékeiben úgy él  a Nagypapája, ahogy utoljára látta. Kint ül a ház előtt a hokedlin és pucolja a krumlit a vasánapi ebédhez; nem egy hideg sírban fekszik. 

A faszér' nem lehet ezt felfogni és faszér' kell velem 8 éve mindig ugyanazt a cirkuszt végigcsinálni?!

"Igéret szép szó..."

...én viszont most mégis megszegem.

Felismerni, megérteni, elengedni

Szerettem volna közkinccsé tenni a belőle készült jegyzeteimet, de az van, hogy az első rész publikálása közben rájöttem, hogy nem esik jól írni róla, mert felkavar. Így inkább az egész cuccot learchiváltam a picsuba; ha érdekel, kérd priviben és átlövöm mail-ben. A könyv amúgy is tök jó, olvasd el azt inkább (lásd. a linket), sokkal jobban jársz azzal szerintem.

süti beállítások módosítása