Semmi. Minden.


2014.sze.22.
Írta: HoldViola komment

"Mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani"

Úgy döntöttem, hogy nem menekülök tovább előle, hanem megírom az elmaradt fejezetet. Így talán majd jobban összeáll a kép számomra is. Annál is inkább meg "kell" ezt tennem, mert van pár dolog, amit másként látok a szakításunk óta. Mostanra kerültem olyan állapotba, hogy végre képes vagyok távolságot tartani, már nem kavar fel annyira az emlékezés, ezért végre terápiában is foglalkozhatunk vele.

Tovább

Megírni vagy nem írni a 15-öt?

Nehéz kérdés, nem tudom. Úgy gondoltam, "okafogyottá" vált az előzmények valamelyest megértésével, másfelől viszont talán jó lenne ezt is "letenni"...

Update (13:12): Egyébként az is van még, hogy szükségét éreztem a váltásnak. A "Doktornőnek" hálás vagyok, amiért tavaly az év második felében fogta a kezem és anyukám helyett anyukám volt a nehéz időkben, megvilágított számomra nézőpontokat, amik bizonyos dolgok megértéséhez közelebb vihettek engem, de a sématerápiás írások hatására, és a sok hónap kihagyás utáni újabb találkozás fényében mást kértem fel a továbbiakra. Az "egyetért vagy nem ért egyet"-kérdések ezért kerültek elő, az első találkozás alkalmával kaptam feladatként a megválaszolásukat. Hátra van még egy grafikon megrajzolása, amivel idáig még csak addig jutottam, hogy a x és y tengely rá került a papírra... Meglátjuk, mi sül ki belőle.

Túlérzékeny

A mai nap mérlege 3 masszív megbántás, amikor már pusztán a hangnem is könnyeket csalt a szemembe. Két esetben úgy, hogy még csak nem is magántermészetű volt a beszélgetés, egyikőjüket ráadásul még csak nem is ismerem személyesen. Legalább a háromból ketten nem látták a könnyeim, mert velük virtuálisan folyt a társalgás. Ez is valami. 
Hiába próbálom helyre rakni magam, most úgy érzem, e tekintetben nem is fog sikerülni sosem. Elég egy kis irónia, amit a másik még csak nem is bántásnak szánt... elég egy hangos szó, egy kis "keménykedés", és nekem már ott is a gombóc a torkomban, a gyomromban pedig ugyanaz a remegés... Úgy lebénulok, hogy visszavágni, magamat ténylegesen megvédeni képtelen vagyok, kihátrálok a beszélgetésből inkább, csak hagyjanak békén. 
Van, ami nem tud elmúlni nyomtalanul, de annyira szeretném, ha ezt nem hagyta volna itt nekem.

Ezzel viszont el is dőlt a tetkó de hová kérdés. 

Megtorpanás

A mögöttem lévő évek felidézésből már nem sok van hátra, most viszont kicsit megálltam, mert gondolkodnom kell. Eddig azt hittem, hogy a szakításkor elhangzottak ütötték rajtam ezeket a mély sebeket, amiktől szenvedek, de a legutóbbi fejezet óta már korántsem vagyok olyan biztos ebben. 

Tovább

"Igéret szép szó..."

...én viszont most mégis megszegem.

Felismerni, megérteni, elengedni

Szerettem volna közkinccsé tenni a belőle készült jegyzeteimet, de az van, hogy az első rész publikálása közben rájöttem, hogy nem esik jól írni róla, mert felkavar. Így inkább az egész cuccot learchiváltam a picsuba; ha érdekel, kérd priviben és átlövöm mail-ben. A könyv amúgy is tök jó, olvasd el azt inkább (lásd. a linket), sokkal jobban jársz azzal szerintem.

Fogadom

Van egy hülye szokásom. Nem olvasok el egy könyvet akkor, ha nem "tetszik" a story vége. Ez nem azt jelenti, hogy feltétlenül "happy end"-del kell végződnie, hanem azt jelenti, hogy csak akkor kezdem el olvasni az elejétől, ha a végében (mondjuk az utolsó egy-másfél oldalban) megfog valami, legyen az bármi, amitől befogadhatónak találom a dolgot.

Tovább

Most így...

...de legalább nem kell azzal a gondolattal együtt élnem, hogy egy szürke csipketerítőért, vagy miért hagytam el a régi szép freeblogos hátterem. A teljes átköltözést egyenlőre biztonsági okokból nem merem felvállalni, talán majd egyszer. 

Olvasó úgysem jár erre, csak terápiás célzattal és a kisfiam számára mementónak írok, inkognitóban. Bandita  pedig úgyis olyannak szeret és fogad el engem, ahogy vagyok. 

Igen, sírnak a sorok, és nem a hülye sablon miatt. Viharom, tavaszom...:(

Langyos állóvíz

Tehát szerinted az én életem langyos állóvíz?? Ezt gondolod rólam? Mitől nem langyos állóvíz egy élet szerinted??

Ezt.

Ültem a medencében, néztem a gyerekem, és ez a beszélgetés ugrott be megint, mire pedig észbekaptam, már megint azon kattogtam, mitől langyos állóvíz az életem, ha pedig mégis az tényleg, ez miért baj? Mi van akkor, ha nekem alapvetően jó ez a langyos (vagy inkább meleg) állóvíz, mert legalább béke van benne és ami sokkal fontosabb, nem hideg? 

Tovább

Sok minden lenne...

...olyanok, mint hogy finom kínai szezámos-mézes csirkét csináltam Banditának (Páncélos Lovag is oda lenne érte), tök jókat bicajozunk (mert hogy azóta már neki is szerváltam kerékpárt), megnéztem a "Szerelem a kolera idején" filmváltozatát és el voltam bűvölve (meg kicsit ki is voltam ábrándulva), voltam a barátnőmnél babalátogatóban (olyan édesek), kiakasztott az egomajom új kolléga (bár azóta igazítottam a róla alkotott képemen), elbuktam egy pert a Kúrián (a Darák kapja be télleg), megkaptam a határozatot a rendőrségtől (engem mondtak ki hibásnak, de no para, majd írok kifogást ellene, még van rá 2 napom végül is), el kellene kezdenem írni a cikkemet az Adóvilágnak (arra hajazok, hogy leadás előtt szólnak azért emberi időben, hogy mikorra kell meglenni vele), meg hasonlók. 

...csak nem érek rá, mert belefogtam valamibe, ami fontosabb most nekem magamnál.

süti beállítások módosítása