Semmi. Minden.


2015.feb.22.
Írta: HoldViola 2 komment

Ott fenn a hegyen

Móra Sándornak csak 3 napja volt mindennek az átgondolására, ráadásul a sznob felesége érzelmi zsarolásának kitéve kellett döntést hoznia. Szerettem benne a tartását, hogy nem hagyta magát befolyásolni, és inkább vállalta a válást, mint a meghunyászkodást.

Tovább

Jo Nesbo: Csótányok

Könnyű szellő simított végig a haján. Harry egy kiszögellésen állt a tető szélén és a várost nézte. Ha hunyorított, a kép vibráló, csillogó fénytakaróvá változott.
- Gyere már le onnan! - szólalt meg egy hang mögötte. - A frászt hozod rám.
Liz egy nyugágyban ücsörgött, sörrel a kezében...
...a vonat erőteljes fékezése zökkentett ki a történetből. Letörölve a párát az ablaküvegről, a város pályaudvarának fényei tűntek fel, úristen, hazaértünk! 
Épp csak annyi időm volt, hogy a csizmát a lábamra felrántsam, kabátot a fogasról lakapjam és a másik kezemben a könyvvel és a táskámmal szaladjak az ajtóhoz. 
A csizmámon a cipzárat már a peronon húztam fel, majd sál, kabát... Még jó, hogy kapcsoltam, különben újabb fél óra múlva szállhattam volna le egy másik városban. 
Pff...:)

"Igéret szép szó..."

...én viszont most mégis megszegem.

Felismerni, megérteni, elengedni

Szerettem volna közkinccsé tenni a belőle készült jegyzeteimet, de az van, hogy az első rész publikálása közben rájöttem, hogy nem esik jól írni róla, mert felkavar. Így inkább az egész cuccot learchiváltam a picsuba; ha érdekel, kérd priviben és átlövöm mail-ben. A könyv amúgy is tök jó, olvasd el azt inkább (lásd. a linket), sokkal jobban jársz azzal szerintem.

Illúziók

Bizonyos részeit olvasva úgy éreztem, mintha ezt már valamikor valahol olvastam volna, mintha ez a tudás az enyém lenne már. Viszont vannak benne olyan momentumok, amelyek a mindig mindent megérteni és logikus rendszerben látni akaró jogászagyamnak túl megfoghatatlanok. Közben valamiért megnyugtat nagyon.

Elolvasom ismét...

süti beállítások módosítása