...a szexuális zaklatás fogalma értelmet nyert, én pedig rájöttem, hogy (még mindig) nem tudom megvédeni magam. Le fogom írni védettbe délelőtt, de ennyit kellett most, hogy ne fulladjak meg.

Megint valami, ami idekívánkozik; túl sokat szomszédolok, keveset vagyok itthon.

Én félek attól, hogy a halálom után megesznek a kukacok, vagy fájni fog a hamvasztás.

A kutyáktól is félek, főleg a kis alattomos vakarcsoktól, akik lesből támadnak.

Mostanában az égzengéstől.

Nem tisztázható konfliktushelyzetben való maradástól, haraggal elválástól.

Attól, hogy rájön, milyen vagyok igaziból és úgy nem leszek elég jó.

Jaj és attól a legeslegjobban, hogy soha többé nem fogok már csókolózni és egyáltalán szexelni sem.

Majd máskor kifejtem. Ha meg eszembe jut még valami, majd hozzáírom.

Ismét egy téma SB-nél, ami betalált nálam rendesen, nyilván személyes érintettség okán. Ha én vezettem volna, vagy Bandita apukája vezetett volna egy ilyen excel-táblát arról, hányszor húzódtam el különféle indokokkal, akkor talán előbb feltűnt volna, mennyire nem megy.

Emlékszem... Mindig vártam, hogy hazaérjen, puszival és öleléssel fogadtam az ajtóban. Sokszor bújtam be mellé a kádba, a lábam a vállán, a borospoharunk a kád szélén, és vagy egy órát tudtunk így létezni a vízben. Máskor csak úgy leültem hozzá a kád szélére, vagy beült hozzám a kád szélére és elmeséltük egymásnak, hogy telt a napunk. Sorozat a tévében, a fejem a mellkasán pihent, a bal kezével a hátam simogatta, a bal kezem a jobb kezében. Aztán valami történt velünk. Kapaszkodtam belé, hogy majd hátha megint érzem, de hiába kerestem magamban, csak ürességet találtam, súlyosat, fojtogatót, és hiába szorítottam még jobban, hátha majd akkor... nem jött többé semmi sem. A fürdőajtót elkezdtem zárni magamra, mire pedig ő is végzett, én már "aludtam". Behunytam a szemem, és nem sokkal később már messze jártam egy másik világban, ahol szenvedéllyel öleltem, csókoltam és a szerelmem érintésétől lágra gyúltam. Ő viszont már hiába simogatott és csókolt engem, a lelkem éhes volt folyamatosan,hiába feküdt ott mellettem, magányosan sirdogálva aludtam el. Sokszor éreztem úgy magam, mintha nem is élnék és tényleg nem is éltem. Olyan halott lehettem olyan reményvesztett, mint ez a férfi, aki a kilátástalan helyzetéből bíztat másokat életre és szeretésre.

...nem akarok így élni soha többé. Ébernek kell lennem, akkor is ha kockázatos...

Iron Maiden: Wasting Love

Egy sajátélmény, amit Évánál kommentben már megírtam, de itt lenne a helye igazán.

Most akkor mesélek egy kb. idevágót.
Helyszín: társkereső oldal, ahová felregeltem pár hete azzal a szent elhatározással, hogy ezúttal nem fogom törölni magam egy nap után.
Adatlapomra korrektül kiírtam, hogy számomra egy tartós párkapcsolatban alapvető fontosságú 4 dolog a közös értékrend, legyen közös érdeklődésünk, amiben elmerülhetünk együtt, jó kommunikáció és szexuális harmónia.
Fickótól az ELSŐ bemutatkozó levélben rögtön in medias res: a szexuális harmónia neki is fontos, ennek jegyében már most szól, hogy neki ELVÁRÁSA a hüvelyi orgazmus.
Én általában nem érzem azt, hogy első levélváltásokkor ilyenekről kellene beszélni, de ezúttal muszáj volt kivételt tennem, mert nem bírtam ki, hogy vissza ne kérdezzek hozzá, hogy
"Már ne haragudj, én ezt nem értem, hogy az én hüvelyi orgazmusom miért a te elvárásod? Mi van akkor, ha engem tökéletesen ki lehet elégíteni a csiklóm izgatásával, esetleg hozzá a G-pontom egyidejű stimulálásával? A szex lényege nem a kölcsönös, másiknak történő örömszerzés kellene hogy legyen? Nem úgy kéne kinézni a dolognak, hogy én járok a te kedvedben, te az enyémben?"
Erre visszaírja, most figyeljetek: “Hát éppen ez a lényeg! HA AZ ÉN KEDVEMBEN AKARSZ JÁRNI, HÜVELYBŐL LESZ ORGAZMUSOD”.
Egyetemi végzettségű volt az adatlapja alapján.
Ezért a mondatért letiltást kapott.

 Eszem-faszom megáll még mindig.

Azt hiszem, sokat elárul a mostani állapotomról, hogy nekem ezen a képen erősen gondolkodni kellett, hogy is...

Igen barátaim, itt tartunk, de alkudni még mindig nem tudok. 

Ha már nem írok, legalább "inspiráció" nélkül ne maradjatok. 

Volt bennem valami megmagyarázhatatlan, ismeretlen eredetű viszolygás a férfiak szexuális együttlétével kapcsolatban, amit nem tudtam hova tenni, viszont nagyon meg akartam érteni. Mert hát az még sem járja már, hogy míg lányokat látni együtt filmben, fényképen nem zavaró számomra, addig a pasik látványától szinte undorodok. Ne is lássam.

Bandita holnaptól 5 napig kirándul, én pedig ahelyett, hogy örülnék a nyakamba szakadt szabadidőnek, csak bánkódok, hogy nem tudok vele élni.  

Valami kezd átfordulni bennem, mert kezdek rá úgy gondolni, mint ami velem nem történhet meg többé. Megint elkapcsolom még a csókjeleneteket is és nem nézegetek már szex-képeket sem örömmel, ismét csak szégyent érzek egy ideje. Mintha visszakerültem volna oda, ahonnan indultam 2 éve. Nincs erőm újrakezdeni, nem megy.      

...persze Dave Grohl-könyv lett belőle. Olvasnivaló magány ellen, mint jó párszor az utóbbi időben. Fehérnemű helyett is, mert mire odaérek a boltba, mindig rájövök, hogy szép bugyiból annyi van már, azok is minek. 

Foo Fighters: All My Life

Ez a dal is olyan hatással van rám, hogy ki tudja miért, de a vérem forr fel tőle. Milyen szerencsések a férfiak, akiknek nem kell elviselnie engem; csak meghallanám mondjuk ezt, és már bújnék is szegényhez, aki mellettem fekszik és viselni kénytelen... Nagyon szeretem ezt a számot; ma délután szembe jött velem FB-n is, nekem pedig eszembe jutott, hogy beteszem ide nektek esti hallgatnivalónak. Élvezzétek szex közben vagy helyette;) 

Type O Negative: Christian Woman