A kívülálló
Az erőm tíz emberé, mert tiszta a szívem.
Egy házasságban az ember olyan közel kerülhet a másikhoz, hogy kezdi úgy érezni, egy emberré váltak.
Az erőm tíz emberé, mert tiszta a szívem.
Egy házasságban az ember olyan közel kerülhet a másikhoz, hogy kezdi úgy érezni, egy emberré váltak.
Ha valaminek vége, az még nem jelenti azt, hogy hiába volt, ugye? Csak szimplán vége.
Évek óta egyedül járok moziba. Ez alól azok a filmek jelentenek kivételt, amiket családi program keretében együtt nézünk meg. Na ez nem olyan volt. Bár Bandita egyre élénkebb érdeklődést mutat a szex iránt, a házasság mibenléte, a párkapcsolati problémák, a vágy ébren tartása és hasonló témák még nem hozzák lázba. Engem pedig nem hozott lázba a gondolat, hogy erre a filmre a fiammal üljek be. Furcsa egyébként, hogy bár alapvetően nem csinálok ügyet abból, hogy a mozizás számomra magányos műfaj, most mégis szomorúan indultam el, mert szívesebben néztem volna a párommal kéz a kézben, vagy legalább egy baráttal, ismerőssel, akivel aztán beszélgethetünk is róla.
Mivel ez nem tudott teljesülni, írjam meg.
Vajon Cooper ügynököt is megszállja Bob?
Jó lenne ezt tudni így a 2. évad 13. résznél, nem kérek ilyen fejleményt.
Tökéletesen berendezett skandináv életedben csak álmodozhatsz arról, hogy önmagad legyél.
Ez lesz az egyik kedvenc filmem, nagyon szerettem ezt a férfit. Az én folytatásomban hazamegy, összepakol, elköltözik, kivesz egy lakást, felépíti magát újra, megéli a szerelmet felnőtt fejjel, és megtudja végre, hogy milyen érzés szombat délután szeretkezni a konyhapulton.
Jó néhány hete láttam ezt a filmet, szeretnék megemlékezni róla.
A svéd jóléti család, apa és anya a két kiskamasz gyerekükkel és Apple termékeikkel sielni mennek a francia Alpokba. Engem amúgy még a hideg is kirázott ettől a képtől, a kifelé olyan szépen élő, a boldog családos képeken műmájer mosolyba belefagyott pártól, akiknek minden mozdulata pont olyan kimódolt, mint a hotelszobájuk berendezése, intimitásnak közöttük nyoma sincs, csak a rutinok... Amik addig működtetik el a kapcsolatot, míg el nem sodorja a teraszon ebédelő társaságot egy "lavina", amely elől apa ijedtében elszalad, maga mögött hagyva a többieket.
Beatrice-nek dönteni kell, hogy születési csoportjában maradva Önfeláldozóként éli tovább az életét, vagy a Bátrakhoz, az Őszintékhez, a Barátságosakhoz, esetleg a Műveltekhez csatlakozik. A választás előtt egy vizsgálaton is át kell esnie, ahol azzal szembesül, hogy Elfajzottnak minősül, ami kitudódva egyet jelent a halállal. Azt a tanácsot kapja, hogy a saját érdekében titkolja el az eredményt, és akkor nem esik bántódása. Így is tesz, majd a csoportválasztási ceremónián a Bátrak közé áll be. A kiképzésen aztán csak kiderül, hogy más, mint a többiek, találkozik viszont valakivel, aki pont olyan, mint ő.
Jöhetnék most azzal, hogy egyik pillanatán sírtam, a másikon nevettem, de nem lenne igaz, mert igazából nevetés közben is leginkább csak bőgni voltam képes*.
Nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látok mindent és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szét robban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért.
Nézzétek meg ezt a filmet, ha még nem láttátok.
Volt bennem valami megmagyarázhatatlan, ismeretlen eredetű viszolygás a férfiak szexuális együttlétével kapcsolatban, amit nem tudtam hova tenni, viszont nagyon meg akartam érteni. Mert hát az még sem járja már, hogy míg lányokat látni együtt filmben, fényképen nem zavaró számomra, addig a pasik látványától szinte undorodok. Ne is lássam.
Ma moziztunk, másfél év után. Egyik nagy előnye annak, ha az ember fia cseperedik az, hogy "felnőtt"-filmet is lehet már nézni vele módjával. Bevállaltuk a Noét 3D-ben, amitől picit tartottam, nem lesz-e sok neki (és nekem is)... Nem lett. Hatalmas élmény volt számunkra és ahogy láttam, a közönség jó részének detto. Ugyan nem sűrűn járok moziba, de ilyet még nem tapasztaltam film után, hogy az emberek nem felpattantak nyomban, hanem percekig csak ültek és néztek ki a fejükből kábán... Olyan arcot vágtak, mint akiknek eszméletvesztésből kell észhez térni. Nekem sem akaródzott menni sehová, csak a könnyeimet nyeltem, a kicsim ugyan meghatódott nem volt, inkább lelkes: "hú, anya, ez király volt!" Darren Aronofsky rendezésében láttam már a Fekete hattyút is, ami után sejthettem, hogy ez is nagyot fog szólni, de erre nem számítottam. Aki a bibliai történet hű megjelenítését szeretné viszontlátni a mozivásznon, az csalódni fog, ha viszont előzetes elvárások nélkül, kellő nyitottsággal ültök be a moziba, valami olyat fogadhattok be, ami nem terem úton-útfélen...
Az is volt még, hogy tegnap végre meg tudtam venni Banditának a rollert, amire már tavaly ősz óta vágyott. Az árának egy része karácsonyi ajándék volt*, azt pótoltam ki, hogy a jó idő érkeztével használhassa minél többet. A dolog okozott némi fejtörést, mert választék ebből is van bőven; majd az idő mondja meg, hogy jól döntöttünk-e. Begyűjtöttünk egy pár pingpong-ütőt és néhány labdát is, hogy alkalomadtán játszani tudjunk. Már alig várom, hogy egy igazán szép, szélmentes napunk legyen.
Vettem egy csini inget, türkizkék rövidujjút.
Nyűgös vagyok.
*erről nem írtam azóta sem, béke poraira mostmár.
Minden egyes élet A "HELYES"
Mindegyik út A HELYES ÚT.
Minden lehetett volna bármi más, és az is csak annyit érne.
A mosolyodban és a kisujjadban is több férfiasság van, mint bármelyik férfiban, akivel valaha is találkoztam az életben.
A kezdet mindig tiszta. Mindig izgalmas. Aztán jönnek a hibák és a kompromisszumok.Mi teremtjük a saját démonainkat.
És egyszer csak Richard Parker, a rettentő útitárs, aki nem hagyott meghalni engem, örökre eltűnt az életemből. Pár óra múlva rám talált a saját fajtársaim egyike. Elszaladt a társaiért, és együtt elcipeltek. Úgy bőgtem, mint egy gyerek. Ezt okozhatta volna a megkönnyebbülés is, de nem azért sírtam, hanem azért, mert Richard Parker csak úgy elment. Egyszerűen faképnél hagyott, és ez nagyon fájt. Igen, apámnak igaza volt: Richard Parker nem tartott barátjának. El tudott menni úgy, hogy még csak hátra se nézett. Mégis hinnem kell, hogy mást is láttam a szemében, nem csak a saját tükörképemet. Biztosan tudom, éreztem... ha nincs is rá bizonyíték. Oly sok minden már csak emlék: a családom, az állatok, India, Anandi. Hogy ha meggondoljuk, az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra. Fáj, hogy nem mondhattam az apámnak, hogy köszönöm a tanítást, mert az ő leckéi nélkül már nem lennék életben. Tudom, Richard Parker tigris, de azt mondtam volna neki: vége van, túléltük együtt. Köszönöm, hogy megmentettél, szeretlek téged Richard Parker, nem foglak elfelejteni. Óvjon meg az Isten!
Valamelyik este a Duna Tv-n adták ezt a nagyszerű filmet. Nem bírtam aludni, és mivel valami perverz módon szeretem a jó magyar filmeket, gondoltam, mi bajom lehet...
...most lett vége, én pedig kényszeresen ragadtam magamhoz a billentyűket, hogy gyorsan tisztába tegyem a bennem kavargó érzéseket.