Semmi. Minden.


2020.feb.15.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

A kívülálló

Az erőm tíz emberé, mert tiszta a szívem.

Egy házasságban az ember olyan közel kerülhet a másikhoz, hogy kezdi úgy érezni, egy emberré váltak.

Nyitva

Évek óta egyedül járok moziba. Ez alól azok a filmek jelentenek kivételt, amiket családi program keretében együtt nézünk meg. Na ez nem olyan volt. Bár Bandita egyre élénkebb érdeklődést mutat a szex iránt, a házasság mibenléte, a párkapcsolati problémák, a vágy ébren tartása és hasonló témák még nem hozzák lázba. Engem pedig nem hozott lázba a gondolat, hogy erre a filmre a fiammal üljek be. Furcsa egyébként, hogy bár alapvetően nem csinálok ügyet abból, hogy a mozizás számomra magányos műfaj, most mégis szomorúan indultam el, mert szívesebben néztem volna a párommal kéz a kézben, vagy legalább egy baráttal, ismerőssel, akivel aztán beszélgethetünk is róla. 

Mivel ez nem tudott teljesülni, írjam meg.

Tovább

Magam ura

Tökéletesen berendezett skandináv életedben csak álmodozhatsz arról, hogy önmagad legyél. 

Ez lesz az egyik kedvenc filmem, nagyon szerettem ezt a férfit. Az én folytatásomban hazamegy, összepakol, elköltözik, kivesz egy lakást, felépíti magát újra, megéli a szerelmet felnőtt fejjel, és megtudja végre, hogy milyen érzés szombat délután szeretkezni a konyhapulton. 

Lavina

Jó néhány hete láttam ezt a filmet, szeretnék megemlékezni róla.

A svéd jóléti család, apa és anya a két kiskamasz gyerekükkel és Apple termékeikkel sielni mennek a francia Alpokba. Engem amúgy még a hideg is kirázott ettől a képtől, a kifelé olyan szépen élő, a boldog családos képeken műmájer mosolyba belefagyott pártól, akiknek minden mozdulata pont olyan kimódolt, mint a hotelszobájuk berendezése, intimitásnak közöttük nyoma sincs, csak a rutinok... Amik addig működtetik el a kapcsolatot, míg el nem sodorja a teraszon ebédelő társaságot egy "lavina", amely elől apa ijedtében elszalad, maga mögött hagyva a többieket.

Tovább

A beavatott

Beatrice-nek dönteni kell, hogy születési csoportjában maradva Önfeláldozóként éli tovább az életét, vagy a Bátrakhoz, az Őszintékhez, a Barátságosakhoz, esetleg a Műveltekhez csatlakozik. A választás előtt egy vizsgálaton is át kell esnie, ahol azzal szembesül, hogy Elfajzottnak minősül, ami kitudódva egyet jelent a halállal. Azt a tanácsot kapja, hogy a saját érdekében titkolja el az eredményt, és akkor nem esik bántódása. Így is tesz, majd a csoportválasztási ceremónián a Bátrak közé áll be. A kiképzésen aztán csak kiderül, hogy más, mint a többiek, találkozik viszont valakivel, aki pont olyan, mint ő.

Tovább

Viszi a szél

Nehéz dühösnek lenni, amikor oly sok szépség van a világban. Néha úgy érzem, hogy egyszerre látok mindent és túl sok. A szívem felduzzad, mint egy léggömb és majd szét robban. Aztán eszembe jut, hogy ellazuljak és ne próbáljak meg belekapaszkodni. Aztán esőként rám hullik az egész és nem érzek mást, csak hálát hülye kis életem minden egyes percéért. 

Nézzétek meg ezt a filmet, ha még nem láttátok. 

Túl a barátságon

Volt bennem valami megmagyarázhatatlan, ismeretlen eredetű viszolygás a férfiak szexuális együttlétével kapcsolatban, amit nem tudtam hova tenni, viszont nagyon meg akartam érteni. Mert hát az még sem járja már, hogy míg lányokat látni együtt filmben, fényképen nem zavaró számomra, addig a pasik látványától szinte undorodok. Ne is lássam.

Tovább

Leginkább Noé

Ma moziztunk, másfél év után. Egyik nagy előnye annak, ha az ember fia cseperedik az, hogy "felnőtt"-filmet is lehet már nézni vele módjával. Bevállaltuk a Noét 3D-ben, amitől picit tartottam, nem lesz-e sok neki (és nekem is)... Nem lett. Hatalmas élmény volt számunkra és ahogy láttam, a közönség jó részének detto. Ugyan nem sűrűn járok moziba, de ilyet még nem tapasztaltam film után, hogy az emberek nem felpattantak nyomban, hanem percekig csak ültek és néztek ki a fejükből kábán... Olyan arcot vágtak, mint akiknek eszméletvesztésből kell észhez térni. Nekem sem akaródzott menni sehová, csak  a könnyeimet nyeltem, a kicsim ugyan meghatódott nem volt, inkább lelkes: "hú, anya, ez király volt!" Darren Aronofsky rendezésében láttam már a Fekete hattyút is, ami után sejthettem, hogy ez is nagyot fog szólni, de erre nem számítottam. Aki a bibliai történet hű megjelenítését szeretné viszontlátni a mozivásznon, az csalódni fog, ha viszont előzetes elvárások nélkül, kellő nyitottsággal ültök be a moziba, valami olyat fogadhattok be, ami nem terem úton-útfélen... 

Az is volt még, hogy tegnap végre meg tudtam venni Banditának a rollert, amire már tavaly ősz óta vágyott. Az árának egy része karácsonyi ajándék volt*, azt pótoltam ki, hogy a jó idő érkeztével használhassa minél többet. A dolog okozott némi fejtörést, mert választék ebből is van bőven; majd az idő mondja meg, hogy jól döntöttünk-e. Begyűjtöttünk egy pár pingpong-ütőt és néhány labdát is, hogy alkalomadtán játszani tudjunk. Már alig várom, hogy egy igazán szép, szélmentes napunk legyen. 

Vettem egy csini inget, türkizkék rövidujjút. 

Nyűgös vagyok. 

*erről nem írtam azóta sem, béke poraira mostmár. 

Mr. Nobody

A balkanyaromról eszembe jutott ez a film, amit nem rég láttam. Nem a tipikus "mi lett volna ha"-film, szerintem sokkal érzékenyebben és bölcsebben fogja meg a témát; bár inkább azoknak való, akiktől a művészfilmek sem állnak távol, mert ez már szinte az. Nekem azt üzeni leginkább, hogy mindenből ki lehet hozni jót is, rosszat is, és hogy miből mi sül ki, előre sosem tudhatjuk. Viszont nincs eleve elrendelés, szóval no para. 
Minden egyes élet A "HELYES"
Mindegyik út A HELYES ÚT.
Minden lehetett volna bármi más, és az is csak annyit érne.

Pi élete

És egyszer csak Richard Parker, a rettentő útitárs, aki  nem hagyott meghalni engem, örökre eltűnt az életemből. Pár óra múlva rám talált a saját fajtársaim egyike. Elszaladt a társaiért, és együtt elcipeltek. Úgy bőgtem, mint egy gyerek. Ezt okozhatta volna a megkönnyebbülés is, de nem azért sírtam, hanem azért, mert Richard Parker csak úgy elment. Egyszerűen faképnél hagyott, és ez nagyon fájt. Igen, apámnak igaza volt: Richard Parker nem tartott barátjának. El tudott menni úgy, hogy még csak hátra se nézett. Mégis hinnem kell, hogy mást is láttam a szemében, nem csak a saját tükörképemet. Biztosan tudom, éreztem... ha nincs is rá bizonyíték. Oly sok minden már csak emlék: a családom, az állatok, India, Anandi. Hogy ha meggondoljuk, az élet tulajdonképpen elválások sora. De mégis az fáj a legjobban, hogy nem szánhattam egy percet a búcsúzásra. Fáj, hogy nem mondhattam az apámnak, hogy köszönöm a tanítást, mert az ő leckéi nélkül már nem lennék életben. Tudom, Richard Parker tigris, de azt mondtam volna neki: vége van, túléltük együtt. Köszönöm, hogy megmentettél, szeretlek téged Richard Parker, nem foglak elfelejteni. Óvjon meg az Isten! 


update (2013. május 13. 06:43): Nem tudatosult rögtön, miért kavart fel ez  a film annyira. Mikor ott ücsörögtem a vízparton, még akkor sem esett le. Aztán mikor elmeséltük bandita apukájának, miről szól, akkor jött a "felismerés". Este, amint lehajtottam a párnára a fejem, és eszembe jutott megint ez a történet, már jöttek is a könnyek és csak potyogtak megállíthatatlanul a párnámra. Engem is úgy hagyott el a "tigrisem", akit a barátomnak hittem, hogy még csak hátra sem nézett és nem búcsúzhattam el tőle. Amikor pedig marasztaltam volna, még jól meg is mart engem.

Ezek voltak hétvégén

Tegnap sokáig alvás lustálkodás szokás szerint, majd uccu neki a messzi boltba bringával bevásárolni. Igazán nagyon régóta bicajozunk, de valahogy nekem még mindig nem sikerült megtanulni, mi az, amit elbír a kosár és én. Ennek tegnap is az lett a vége, hogy a megtömött szatyorral a kezemben hosszú percekig álldogáltam a kerékpárom mellett és azon morfondíroztam, mit is kellene hová is tenni ahhoz, hogy haza is tudjunk jönni:) Nem volt egyszerű, legalább 10 percig tartott, mire rájöttem, hogy talán nem a szatyrot kellene megpróbálni a kosárba beletömködni, hanem a szatyorból a nehezeket át a kosárba, a könnyebbek pedig maradhatnak a szatyiban és lóghatnak a kormányon... Ehhh....

Tovább

Kifőzde

Most mondhatnám szenvedősen, hogy egész délelőtt a konyhában voltam, hogy délre kétféle kaja  legyen az asztalon, de nem lenne igaz:) Persze hülye én elfelejtkeztem az ünnepről, így 6:10-kor szokásosan csörgött az óra. Visszaaludni már nem tudtam, de visszabújtam a kávémmal az ágyba és csak úgy voltam. Fél nyolckor pedig már a gyerkőc is jelentkezett nálam, majd 11-ig ejtőztünk még:)

Tovább
süti beállítások módosítása