Kezdődik már?!
Az elmúlt két napban több látogató érkezett a színes masnis bejegyzésre keresőből, én meg csak mosolygok, mert ezen legalább már tudok "csak mosolyogni" rossz érzések és szorongás nélkül.
Nálunk tarka lesz a karácsonyfa idén is, a több éves díszekkel öltöztetve, sallang és felhajtás nélkül. Számunkra nem ezen múlik az ünnep fénye, én pedig már képes vagyok büszke lenni erre.
Az ember elbújik a legbelső világával, de közben mégis vágyja, hogy legyenek olyanok, akik előtt vállalni meri magát.
Itt van ez a blog, ami leginkább én vagyok és kint a világ, amiben élek; a kettő közötti hídon pedig szinte egyáltalán nincs forgalom.
Hogyan keserítsem meg a pasim életét?
...hát nem azt találtad, amit vártál. Remélem, magadba szálltál.
Kapcsolatban vagyok de boldogtalan
...és még mindig torokszorító. Remélem, segített neki valamerre indulni.
Ezzel a keresőkifejezéssel érkeztek hozzám a minap.
Gyanítom, hogy nem egészen azt találta az illető, amit szeretett volna, nekem mégis annyira összeszorult a szívem a gondolattól, hogy valaki hajnali negyed négykor azon kattog magában, hogy boldogtalan, és erre próbál megoldást találni a neten.
/Rákattintva meg is tudod nyitni, ha kíváncsi vagy, hova érkeznél. Szerintem jó móka:)/