Ezzel a keresőkifejezéssel érkeztek hozzám a minap.
Gyanítom, hogy nem egészen azt találta az illető, amit szeretett volna, nekem mégis annyira összeszorult a szívem a gondolattól, hogy valaki hajnali negyed négykor azon kattog magában, hogy boldogtalan, és erre próbál megoldást találni a neten.
A jog világában ezt úgy lehet megoldani, hogy az elégedetlen fél tárgyalásokat kezdeményezhet a szerződő partnerrel. Ennek eredményeképpen aztán szerencsés esetben módosítják, esetleg kiegészítik a szerződést, ha pedig nem jutnak közös nevezőre, marad az egyoldalú elállás, továbbá a szerződés megszüntetése a jövőre nézve közös megegyezéssel, végső esetben pedig a szerződés megtámadható a bíróság előtt is, aki majd legfeljebb megszünteti azt, ha a felek nem tudnak megegyezni.
A modell tulajdonképpen az emberi kapcsolatokra is interpretálható, csak valamiért sokan a " nem beszélünk róla, nem oldjuk meg, nem változtatunk, hanem vergődünk benne" - opciót választják abban a reményben, hogy majd jobb lesz. Persze legtöbbször nem szokott jobb lenni, mert ezek a párkapcsolati dolgok a legritkább esetben javulnak meg maguktól, sőt... Az elhallgatás csak a szakadékot tágítja az emberek között.
Én amondó vagyok, hogy ha boldogtalan vagy, kezdeményezz tárgyalásokat a másikkal.
Azt viszont nem úgy csináljuk, hogy a párunkat elhalmozzuk vádakkal és szemrehányásokkal, hanem azt próbáljuk megfogalmazni (először magunknak, aztán) neki, hogy nekünk mi is a bajunk tulajdonképpen, hogy bennünk milyen érzések vannak. Persze ez sokkal nehezebb dolog, hiszen vádaskodni és szemre hányni "mert te ilyen vagy meg olyan vagy" mindig sokkal könnyebb. Csakhogy az nem visz előre, sokkal többet árt, mert akit támadnak, az majd védekező pozícióba helyezkedik, amiből vagy bezáródás, vagy visszatámadás lesz, szóval semmi olyan, amiből lehetne problémamegoldás.
Önző állat vagy! Több figyelemre és törődésre lenne szükségem/Nagyobb szabadságra lenne szükségem.
Még egy húsos káposzta is kifog rajtad! Én a húsos káposztát kevésbé sósan szeretem.
Hazug fráter vagy! Nagyon fáj nekem, hogy nem voltál őszinte hozzám.
Smucig alak! Nagyobb szabadságra lenne szükségem a pénzkezelésben.
Lusta disznó! Arra vágyom, hogy többet menjünk el itthonról/Szeretném, ha segítenél, hogy rendezettebb legyen a ház környéke.
A példák triviálisak, de talán megteszik szemléltetőnek. Ha azt mondod el, hogy benned milyen érzések vannak, ezzel segíted a másiknak azt, hogy megértsen téged, viszont közben nem kell betámadva éreznie magát. Ezt még akkor sem késő megtenni, ha már kitört a vihar és dühödben a fejéhez csapkodtál mindent vádak és szemrehányások formájában. Elvonulni, befelé nézni, majd nyugodtan megbeszélni még utána is lehet.
Tehát, ha boldogtalan vagy, akkor szállj magadba, próbáld megfogalmazni magadnak, mi is a bajod tulajdonképpen, mire vágynál, milyen szükségleted kielégítetlen. Aztán nyisd ki magad a másik előtt és ezt mond el neki is nyugodt légkörben. Önmagában ettől még persze nem lesz jobb a helyzet, de enélkül bizonyosan nem lesz jobb sosem. Szerintem. Legalábbis az én életem tanulsága...
