Semmi. Minden.


2020.jún.08.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Leginkább kimerült

Úgy két hete lehetett, hogy reggel, a munkába tartva feltört belőlem az elmúlt hónapok feszültsége. Álltam a városban a piros lámpánál, kikapcsoltam a "robotpilóta üzemmódot" és kicsit hagytam, hogy hasson rám az, ami körülvesz. Először örömöt és megkönnyebbülést éreztem, milyen jó, hogy ilyen sok az autó, az utcákon ismét emberek. Jókedvűen indultam tovább, amikor zöldre váltott a lámpa, arra gondoltam, milyen klassz már, hogy együtt hömpölyöghetek a forgalommal, végre egy tisztes reggeli csúcs! 

Tovább

Racionalizálás

Az elmúlt hetekben két olyan projektben vállaltam szerepet, amelyek egy kicsit kizökkentenek a mindennapok monoton mókuskerekéből, szakmai kihívást jelentenek és megélhetem benne a küldetéstudatomat is. Ezekből az egyik valóban nemes ügy, ami által sok ember életének a jobbá tételéhez járulhatok hozzá. A másik viszont lelkiismereti dilemmát okoz.

Tovább

6 hónap

Most végeztem a munkámmal, indulnom kellene haza, de annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben csak átmennék a főnök irodájába aludni egyet. Inkább írok, mert mindig csak halogatom, gyűlnek a szavak a (szív)kamrában. Tényleg nem vagyok normális amúgy, hogy masszázs után még visszajöttem dolgozni, megfejteni egy Európai Uniós előzetes döntéshozatali eljárásban hozott végzést, mintha jobb dolgom nem volna este 7 után. Oké, mert megígértem a társosztálynak, hogy legkésőbb szerdán megkapják az anyagot véleményezésre. Csütörtök lett belőle, mégis úgy élem meg, hogy végső soron szinte tartottam a szavam, hiszen este 6 után már úgysem nyúltak volna hozzá, de legalább reggel ott találják a postafiókban. Csak kínszenvedés volt egyébként, ki a franc lenne még ilyenkor hatékony, én sem, kalandozó figyelemmel kiokoskodtam valamit, meglátjuk, mire elég. Más.

Tovább

40

Hát ez is eljött, és az életközépi válság is elért, mióta nem írtam. 

Érdekes módon ezek inkább belső harcok, útkeresés, a testemmel békében vagyok, szerencsére a néhány műbalhét, amit rendezek, nem veszi komolyan az, aki ismer engem. 

Tudom ám már, milyen érzés fényes nappal, teljes valómat nem szégyellve elnyúlni az ágyon a férfi előtt, és így beszélgetni vele fesztelenül szeretkezés után, szóval igen, a testemmel békében vagyok.  

Növesztem a hajam, már majdnem ilyen hosszú. Eddig azon rinyáltam, hogy miért nem nő gyorsabban, most már az a bajom, hogy fél órát tart beszárítani, nekem semmi se jó. 

40.jpg

Meghúztam a határt

Ok, intézem. Légyszi a munkával kapcsolatos dolgokat ne itt írd meg, hanem a céges levelezőn. Egyfelől, mert szeretném a messengeremet megőrizni a privát szférám részeként, másfelől mert az e-mail menthető és kereshető, ha infó kell. Vészhelyzetben nyilván minden eszközt bevet az ember, hogy elérje a másikat, de ha nincs, akkor próbáljuk meg ehhez tartani magunkat kölcsönösen, oké? 

A főnökömnek írtam, aki szerint egy 12 órás munkanap után jó ötlet még este 10-kor is messengeren írogatni másnapi feladatokat. Hát nem.  

Büszke vagyok magamra. 

A Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja

 Kosztolányi Dezső: Budai szegények

Mint épületből csákányok zajára
téglák közül ugrálnak ki a békák,
úgy rebbennek ki, gyorsan és ijedten,
mikor egy régi ház rossz hasadékát
megzörgeted, s bemégysz az udvarukba,
egy nyári ünnepestén, a szegények,
és egyre többen állnak körötted,
sok céljavesztett, elfelejtett élet.
Lassan, szelíden, vádlón integetnek,
kis, hallgatag, elszült csípőjű nők,
bolond legények és beteg, vak aggok,
mint angyali, halk összeesküvők.
Egy kisfiú, ki már tanulni fáradt
s viaskodik a számmal és betűvel
és az öreg varrónő, glóriásan,
egyetlen ezüst kincsével, a tűvel.
Mily messziről tekintenek feléd,
évezredek mélyéből, és mily ősi
közönnyel emelik a homlokuk,
a rettegésed régi ismerősi.
Nem tudsz beszélni és rájuk se nézni,
mert lélek van az ő szemükbe, lélek.
Én féltem tőlük kisgyerekkoromban,
és most is félek. Egyre-egyre félek.  
1922
 

5, 5, 4

A szakdolgozatomra kaptam az egyik jelest, a másikat és a 4-est a záróvizsgán húzott két tételre. 

Féltem, iszonyatosan féltem, nagyon régen volt az utolsó kollokvium, elszoktam a helyzettől. Ketten voltunk mindösszesen vizsgázók, a kitűzött időpontban be is hívtak együtt minket. Mindenem remegett, a hangomon is érezni lehetett a megilletődöttséget, ami annak is szólt, hogy olyan emberek előtt kellett most számot adnom a tudásomról, akikre egyfelől nagyon felnézek, másfelől munkakapcsolatban is érintkezünk, ezért különösen kellemetlen lett volna számomra, ha lebőgök előttük. Villámgyorsan történt minden, mire észbe kaptam, már túl is voltam a feleleten; az eredményhirdetés alatt már nem tudtam tartani magam, fátyolos lett a szemem. Volt ebben minden, megkönnyebbülés, hála, boldogság, öröm, kimerültség, kompetencia-érzés, tisztelet, meghatottság a helyzet ünnepélyes volta miatt, és fájdalom is volt, igen.   

Tovább

"Igazolandó késések"

A 2. óráról (magyar nyelvtan) 1 percet késett.

Ez például nem olyasmi, amiről a Klikk tehet, emberség, nagyvonalúság kérdése lenne csak, hogy ne basztassák érte a gyereket, és nekem ne kelljen most azért egy külön bejegyzést ejteni az ellenőrzőben, igazolni a "mulasztását", hogy töröljék a Neptunból ezt a szart. Eszem megáll, tényleg.

Dilemma

Este még nem tudom, mit akarok felvenni másnap, reggel nincs időm erőm vasalni. Nehéz az élet, tele megoldhatatlan problémával. 

Meséltem már, hogy egy hónapja minden reggel fél hat után kelek, és negyed nyolckor már bent vagyok dolgozni? Ezzel nem is lenne baj, csak mondjuk jó lenne este hét előtt hazaérni, ami egyelőre inkább nem megy, mint igen.

Az otthonunkba szerelmes vagyok, a közlekedőt még ki kellene festeni. Az asztalos meghalt, mielőtt a konyhabútort leszállíthatta volna. 

A bácsitól szinte minden reggel megkapom a büfénél, hogy "megint feltartja a sort a kávézós kurva". 

Bandita cuki kiskamasz, az apukája bekaphatja. Azóta nem kezdeményezett találkozót a fiával, mióta megszületett náluk a második gyerek, hivatkozás: a kicsi immunrendszere még nem elég erős a találkozáshoz. Igazán nem tudom, meg tudok-e neki bocsátani valaha.  

Fordulópont

Ma délben hosszas tipródás után elküldtem azt a levelet, amiben a gyerekem apját (és másolatban a feleségét) arra kérem, hogy legyen szíves megjelölni azt a legalább 3 hetet a nyár hátralévő részéből, amikor Bandita náluk lesz, emlékeztettem arra, hogy a kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelesség is, és jeleztem, hogy ha ezt most nem sikerül megnyugtatóan rendezni, a gyámhatóságtól fogom kérni a kapcsolattartás szabályozását. 

Itt tartunk. 

Tovább

Csak festés

...és ha így haladok, nagyon sokáig még. 

Bandita a héten nem volt itthon, így tegnap egyedül fogtam hozzá a munkának. Múlt vasárnap vettem tükörglettet, és kellett pár szerszám is (ráadásnak pedig megleptem Banditát egy nyuszifüles kaktusszal, nagyon cuki), jól felpakolva indultam el itthonról, és bár 6 órám volt zárásig, alig valamire jutottam*. 

Tovább

Hogyan lehet kerti csap nélkül hatékonyan megoldani a kert öntözését?

...és az anyukám még innen is képes oda kilyukadni, hogy "Legalább a szexre találnál magadnak valakit kislányom."

Én pedig már nem udvariaskodok, szólok, hogy akkor most leteszem, és mielőtt még tiltakozni tudna, tényleg kinyomom a telefont. 

Mostanában elég ritkán beszélünk. 

Azóta kiderítettem, hogy lézezik olyan eszköz, ami kifejezetten arra szolgál, hogy locsoló tömlőt csatlakoztasson beltéri csaphoz. A teraszajtóhoz közel  a konyha, szóval ez segít rajtam.   

Izgul

...az Ausztria elleni meccs előtt már előző nap bejelentettem, hogy én márpedig felállok negyed hatkor, hogy a fiammal együtt nézhessem. 10 perc késéssel ugyan, de hazaértem. A 20 forintot buktuk mindketten, megközölték.

...az Izland elleni forduló Győrben talált Cicánál, a 60. perctől csipőre tett kézzel járkáltam fel-alá a nappaliban némán, ez így nem maradhat, valami még történni fog, mert van igazság a földön, én mondon, csak kivárni bírjam. A gól előtt két perccel ültem le, majd ugrottunk fel némi fáziskéséssel egy ütemben, mert először a szemünknek sem hittünk. Cili babája csak pislogott nagy szemekkel, miért őrült meg mindenki hirtelen. Szerettem ezt a férfit, Bernd Storckot, ahogy az örömöt csak néhány másodpercig engedte magához közel, mert a mérkőzésnek még nincs vége, koncentrálni kell.

...szerdán nem értem haza, oké nem is siettem, hisz üres lakás fogodott volna, az irodában tört el a mécses kicsivel hat után, mert sehogy sem akart elindulni az élőközvetítés a Médiaklikken. 10 perc kínlódás után adtam fel, és értem be a Kossuth Rádióval. Retro hangulatban hallgattam a kommentátorokat munka közben, akik mindig elbeszéltek a gól mellett, majd eszméltek meglepetten mindannyiszor. A tippem legalább bejött, 3:3. Boldog voltam.

Ebbe ne vigyen senki politikát, csak drukkoljon szívből a csapatért. 

Meghalt Balázs

Nekem még nem halt meg senkim úgy, hogy tudtam előre, közel a vég. Mindenki egyik napról a másikra hagyott faképnél. Ő szólt előre, hogy el fog menni, én pedig rájöhettem, hogy nincs erre eszközöm, nem tudom, hogyan kell úgy tovább élni, hogy annak a halál közelsége is a része. 

Aztán az lett, amit onnan tudtam, hogy még nehezebben ment a nevetés, mint mostanában egyébként és általában véve is nehezebbé vált a felhőtlen létezés. Ha megcsörrent a telefonom, összerezzentem; minden este, lefekvés előtt megnéztem a facebookját, adott-e aznap hírt magáról, ha pedig nem, nyugtatgattam magam, hogy ha baj lenne, talán tudnám már. 

Ültem a buszon, és nem érdekelt, hol vagyok, ki lát engem így, hagytam folyni a könnyem. Ha ő nem lett volna, sosem értettem volna meg azt, amiben évekig benne éltem. Hozzá jelentkeztem terápiába is, de mivel ő nem tudott elvállalni, mást ajánlott maga helyett, így lett segítőm a társa, miközben ő az írásaival támogatott tovább engem és rajtam kívül sokakat még. 

Olyan méltósággal ment el, mint amilyen méltósággal élt. Nyugodjék békében. 

süti beállítások módosítása