A nap kérdése
Mi lenne, ha egyszer csak úgy emlékeznénk, aktuálpolitika nélkül?
Semmi. Minden.
Diákigazolvány igénylése
Az "egységes elektronikuskártya-kibocsátási keretrendszer kártyafelhasználói regisztráció" ügykört kell választani a kormányablakos időpontfoglaláshoz, amire magamtól rá nem jöttem volna, fél órát kellett keresni, majd a 1818-at hívni, ahol elmondták.
Az ész megáll.
Dilemma
Nem akartam plafont festeni. Gyűlölök plafont festeni.
vs.
Látom a jövőt, amiben minden áldott alkalommal, amikor elmerülök egy kád finom forró fürdőben, tekintetem a mennyezetre téved, ahol meglátom a foltokban átütő halvány szürke glettet, majd agyvérzést kapok, mert rögtön eszembe jut, hogy a kurva festők csak egy rétegben festették le spórolásképpen.
(Mennyivel egyszerűbb lenne, ha leszarnám a foltokat.)
Hogyan lehet kerti csap nélkül hatékonyan megoldani a kert öntözését?
...és az anyukám még innen is képes oda kilyukadni, hogy "Legalább a szexre találnál magadnak valakit kislányom."
Én pedig már nem udvariaskodok, szólok, hogy akkor most leteszem, és mielőtt még tiltakozni tudna, tényleg kinyomom a telefont.
Mostanában elég ritkán beszélünk.
Azóta kiderítettem, hogy lézezik olyan eszköz, ami kifejezetten arra szolgál, hogy locsoló tömlőt csatlakoztasson beltéri csaphoz. A teraszajtóhoz közel a konyha, szóval ez segít rajtam.
Közpénz vagy nem?
A Magyar Nemzeti Bankban lévő pénzek azok nem közpénzek.
(40:30)
Magyarország Alaptörvénye - "A közpénzek" című fejezetben tálálható 41. cikke szabályozza a Magyar Nemzeti Bank (MNB) jogállását, mellyel kapcsolatban az Alkotmánybíróság 8/2016. (IV. 6.) AB határozatában a jogszabályi háttérrel alátámasztottan rögzítette, hogy "az MNB tehát alkotmányos jogállású [Alaptörvény 41. cikk], független intézmény [ld. pl. MNBtv. preambuluma, 1. § (2) bekezdése, 131. § stb.], mely nem része a versenyszférának. Az MNB – az ország pénzügyi rendszerét irányító és ellenőrző, kizárólagos állami tulajdonban álló, részvénytársasági formában működő szervezetként – vitathatatlanul közfeladatot lát el, és közpénzzel gazdálkodik." [16.]
Szóval közpénz. Egyre jobban zavar, hogy ezt éppen azok tagadják, akik ezt a pénzt kezelik. Nem tudom, mi a rosszabb: ha nem tudják, vagy ha úgy csinálnak, mintha nem tudnák?
A nap kérdése
Most az egy dolog, hogy a jogi egyetem első évében, Magyar Jogtörténetből meg kellett tanulnunk az egyes korszakokra jellemző különféle büntetési nemeket, azon belül pedig a válogatott kínzásokat is (már majdnem felnőtt fejjel is rémesen megterhelő volt egyébként), de könyörgök mi a picsának 13 éveseket ezzel traktálni?
Az öcsémmel egy idős
...ez 8 évet jelent a javamra, amit egyébként jó néhány hónap munkakapcsolattal mögöttünk, a karácsonyi bulin tudtam meg, totál le is fagytam az infótól.
Ezt ő is észlelhette, hozott nekem egy pohár bort az oldódást segítendő, majd finoman megsimogatta az asztalon pihenő ujjaim, ami a külső szemlélő kedves kolléganőm szerint a szexuális vonzalom jele. Tegnap lementünk kávézni a büfébe, próbáltam könnyed maradni beszélgetés közben, de inkább nem ment, mint igen, szerintem érzi ő is, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
Kezdek vonzódni hozzá, de ahhoz semmi kedvem, hogy a szép és fiatal barátnője mellett legyek az üdítő változatosság.
"Anya, ez nem mell, ez csöcs!"
Gusztustalan! Ugyan ezt csinálta az angol tanár is, behajolt úgy az asztal fölé, hogy a bimbóján kívül mindenét láthatta az is, aki nem akarta!
Jaj... és ti hogy reagáltatok?!
Kiégett a szemem, azt kívántam, bárcsak kiugorhatnék az ablakon, borzasztó volt!
Én az ízléstelen képen továbbléphetek a facebookon, de egy 12 éves kisfiú mit tud kezdeni egy ilyen kiszolgáltatott helyzettel? Miért nem tud disztingválni egy pedagógus, mikor bemegy egy osztályba órát tartani?
A nap kérdése
Most akkor "antiszemita" lesz mindenki, aki szerint Izrael feleljen a palesztinok sérelmére elkövetett háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt?
Orphaned Land: All Is One (full album)
Egyszer minden helyre kerül?
Írjak már először a szülinapomról, pontosabban annak az érzelmi oldaláról.
Mitől félek én?
Megint valami, ami idekívánkozik; túl sokat szomszédolok, keveset vagyok itthon.
Én félek attól, hogy a halálom után megesznek a kukacok, vagy fájni fog a hamvasztás.
A kutyáktól is félek, főleg a kis alattomos vakarcsoktól, akik lesből támadnak.
Mostanában az égzengéstől.
Nem tisztázható konfliktushelyzetben való maradástól, haraggal elválástól.
Attól, hogy rájön, milyen vagyok igaziból és úgy nem leszek elég jó.
Jaj és attól a legeslegjobban, hogy soha többé nem fogok már csókolózni és egyáltalán szexelni sem.
Majd máskor kifejtem. Ha meg eszembe jut még valami, majd hozzáírom.
A (tegnapi) nap kérdése
Miért nem ölelted te meg?
Na és ezzel a kérdéssel témánál is vagyunk: a fejünkben lévő korlátok. Az én fejemben (még) itt van egy korlát. Még csak elvi lehetőségként sem fogalmazódott meg bennem, hogy megtegyem. Vágy szinten persze igen (bárcsak lennék elég bátor, annyira szabad, hogy legalább kezdeményezni képes legyek egy ilyen gesztust), de ténylegesen nem volt valós opció számomra, ez már a belső korlátaimon kívül esett.
Leginkább vergődős
Talán túlbonyolítom én is a kérdést. Talán úgy van, hogy ha egyszer szeretnék elmenni, menjek el, aztán majd lesz valami. Ha nem mennék el, akkor úgyis én lennék a világon a legboldogtalanabb és meg is bánnám tutira, ráadásul nem is szeretném "cserbenhagyni" a számomra fontosat élete fontos pillanatában, és ez független attól, hogy én fontos vagyok-e a számomra fontosnak. Ilyen sok érv az elmenni kalapban, míg az otthonmaradósban a fájdalomtól való félelem (amit belegondolva viszont nem spórolnék meg akkor sem, ha itthon maradnék, lásd fentebb) és az ésszerűség van (amit bennem az érzések legtöbbször felülírnak, mint tudjuk). Jó. Végülis még van időm eldönteni a dolgot.
Amúgy az is volt ma, hogy voltunk évzáró bulizni bowlingozni a kollégákkal a Mammutban, ami tök jó volt, szeretek "labdázni". Utána kellett volna vennem pár dolgot (jó ötletnek tűnt elintézni ott, ne kelljen holnap itthon menni utána), ami végül elmaradt. Hosszú percekig álltam a II. közepén és csak kapkodtam a fejem riadtan, mi hol van, majd némi bolyongás után megállapítottam, hogy aki ezt a két kócerájt tervezte, biztos nem volt százas, de legalábbis nem számolt azokkal a potenciális vásárlókkal, akik a Holdról... Borzasztó zegzugos, átláthatatlan, ráadásul ma különösen kaotikus, hangos és zsúfolt is volt, inkább hazajöttem.
A hét nagy kérdése
Elmenni vagy nem menni?
Szeretnék, nagyon szeretnék, csak. "Még véletlenül sem szeretnék olyasmit sugallni, ami nincs..." - játékot játszani nem szeretnék, és kívülállóként egyedül lézengeni sem szeretnék.
Most erről eszembe is jutott a sémakérdőív, amin jól oda is véstem a hatosskálánhatost ahhoz a mondathoz, ami valami olyasmi volt, hogy "legtöbbször idegennek érzem magam ott, ahol vagyok" meg a másikhoz, hogy "úgy érzem, képtelen vagyok kivívni azoknak az elismerését és megbecsülését, akik fontosak nekem."
Milyen jó lenne, ha egyszerűbb lenne az, ami úgy meg van bonyolítva.
A nap kérdése
Kiben bízzak, kinek higgyek?
Még aznap este felhívtam a kisfiam legjobb barátjának anyukáját, hogy rajta keresztül megtudjam, volt-e tanuja az afférnak. A gyerek megerősítette a történetet, miszerint az osztály füle hallatára nevezte a kisfiamat lúzernek a tanító néni, sőt rajta kívül még másik két gyerekre is előszeretettel használja ezt a kifejezést.
Éberség vs. Változásvakság (leginkább a nem-múlásról és Szúrós Szeműről)
Amikor ezt írtam, pontosan még nem értettem a folyamatot, csak éreztem, viszont nagyon meg akartam érteni, ezért elég sokat gondolkodtam róla továbbra is. Neked talán nem fogok újat mondani, de én annyira boldog vagyok felismeréstől!
Egyik este nagyon nyűgös voltam, amikor pedig nagyon nyűgös vagyok, hajlamos vagyok kísértésbe esni és a fényképeit nézegetni vigaszképpen, na és amikor egyik este így tettem, rájöttem egy Titokra, amit magamban egy szóval Éberségnek neveztem el. Nincs két olyan pillanat, amikor valaki ugyanolyan, a változás folyamatos: külső megjelenés, jellem, viselkedés, hangulat, az egyes helyzetek, élmények megélése, stb. Ennek köszönhetően újra és újra rá lehet csodálkozni a másikra, hogy „úristen, most megint olyannak és úgy látlak téged, amilyennek és ahogy még nem láttalak sosem!” Ez a hozzáállás kíváncsiságot ébreszt, újra fel akarom fedezni, érezni, megízlelni, mindez pedig magában hordozza a vágy ébren tartásának, a szunnyadó vágy felébredésének lehetőségét...
Egyik este nagyon nyűgös voltam, amikor pedig nagyon nyűgös vagyok, hajlamos vagyok kísértésbe esni és a fényképeit nézegetni vigaszképpen, na és amikor egyik este így tettem, rájöttem egy Titokra, amit magamban egy szóval Éberségnek neveztem el. Nincs két olyan pillanat, amikor valaki ugyanolyan, a változás folyamatos: külső megjelenés, jellem, viselkedés, hangulat, az egyes helyzetek, élmények megélése, stb. Ennek köszönhetően újra és újra rá lehet csodálkozni a másikra, hogy „úristen, most megint olyannak és úgy látlak téged, amilyennek és ahogy még nem láttalak sosem!” Ez a hozzáállás kíváncsiságot ébreszt, újra fel akarom fedezni, érezni, megízlelni, mindez pedig magában hordozza a vágy ébren tartásának, a szunnyadó vágy felébredésének lehetőségét...
Megírni vagy nem írni a 15-öt?
Nehéz kérdés, nem tudom. Úgy gondoltam, "okafogyottá" vált az előzmények valamelyest megértésével, másfelől viszont talán jó lenne ezt is "letenni"...
Update (13:12): Egyébként az is van még, hogy szükségét éreztem a váltásnak. A "Doktornőnek" hálás vagyok, amiért tavaly az év második felében fogta a kezem és anyukám helyett anyukám volt a nehéz időkben, megvilágított számomra nézőpontokat, amik bizonyos dolgok megértéséhez közelebb vihettek engem, de a sématerápiás írások hatására, és a sok hónap kihagyás utáni újabb találkozás fényében mást kértem fel a továbbiakra. Az "egyetért vagy nem ért egyet"-kérdések ezért kerültek elő, az első találkozás alkalmával kaptam feladatként a megválaszolásukat. Hátra van még egy grafikon megrajzolása, amivel idáig még csak addig jutottam, hogy a x és y tengely rá került a papírra... Meglátjuk, mi sül ki belőle.
Update (13:12): Egyébként az is van még, hogy szükségét éreztem a váltásnak. A "Doktornőnek" hálás vagyok, amiért tavaly az év második felében fogta a kezem és anyukám helyett anyukám volt a nehéz időkben, megvilágított számomra nézőpontokat, amik bizonyos dolgok megértéséhez közelebb vihettek engem, de a sématerápiás írások hatására, és a sok hónap kihagyás utáni újabb találkozás fényében mást kértem fel a továbbiakra. Az "egyetért vagy nem ért egyet"-kérdések ezért kerültek elő, az első találkozás alkalmával kaptam feladatként a megválaszolásukat. Hátra van még egy grafikon megrajzolása, amivel idáig még csak addig jutottam, hogy a x és y tengely rá került a papírra... Meglátjuk, mi sül ki belőle.
"Egyetért vagy nem ért egyet?"
Akik ismernek engem, általában szeretnek is.
Igen. Viszont mivel kevesen ismernek, kevesen szeretnek. Nem kíváncsiak rám, így sanszom sincs.
Szeretnék olyan boldog lenni, mint amilyennek mások látszanak.
Nem. De nem azért nem, mert én boldogtalan akarok lenni, hanem azért, mert a legtöbb ember állatira nem tűnik boldognak. Akármerre megyek, a melóhelyen, vagy az utcán, tele a világ búskomor emberekkel, akikről süt a világfájdalom, dehogy akarok én olyan boldog lenni, mint ők. Aki még boldognak látszik, arról sem mondható el sokszor, hogy tényleg az, vegyük csak példának az fb-s képekről boldogan visszamosolygó, egyébként meg egymásra köztudottan acsarkodó, jobb esetben is csak békés közönyben élő párokat. Kösz, nem.
A nap kérdése
"Mindennapjaim érdekes dolgokkal vannak tele." - egyetért vagy nem ért egyet?
Igen! Képzeld el, hogy valamelyik nap munkába menetben az Akadémia melletti magas ház tetéjén láttam egy ácsot biztosítókötél nélkül dolgozni, úristen, de bátor ember! Találkoztam a belvárosban egy nénivel, akinek kék volt a haja ezüst csíkokkal, a Padthai Wokbarban pedig próbáltam pálcikával megenni a kedvenc kétszer-csípős tésztámat, de kb. 10 perc után elfogyott a türelmem, és fogtam egy villát, mert micsoda hülyeség már, hogy két pálcikát négy ujjal, és egyébként is rettentően nyomta a pálcika a gyűrűsujjam, és már nagyon éhes is voltam, viszont amíg próbálkoztam, legalább jókat nevettem magamon. Hoztam azért haza egy garnitúrát és gyakorolok szorgalmasan, mert amúgy jó móka, csak nem tanácsos éhesen próbálkozni:)
Tegnap reggel meg volt az, hogy mikor lenéztem a Lánchídról, éppen elhaladt alatta egy nagy hatalmas teherhajó, nekem meg eszembe jutott, hogy James Bond hogy leugrana rá! Este pedig, hazafelé menetben telis tele volt a víz nem tudom milyen madarakkal, kacsák, vagy sirályok lehettek?! nem tudom, de nagyon hangosak voltak, szerintem éppen azt beszélték meg, milyen szép az este, és mindjárt jönnek fel a csillagok...
Azok ott a madarak, vagyis ami látszik belőlük.
...viszont nem vagyok benne biztos, hogy a kérdező ilyesmikre gondolt...
Összezavartam
Szombaton megint túlvásároltam magam teherben. A bicaj kosarában úgy 7 kiló cucc volt, az apraja egy szatyorban lógott a kormányon. Gondoltam iszok még hazaindulás előtt; a vázat a két térdem közé szorítva próbáltam megoldani a dolgot. Sajnos nem voltam elég ügyes, ivás után véletlenül mindkét kezemmel elengedtem a kormányt, hogy az üdítőt a helyére visszaigazíthassam. Ettől persze a bicaj kibillent az egyensúlyából, és már dőlt is el. A kosár kipattant a helyéből és messze repült, belőle pedig minden szanaszét. A kukorica- és a 2 babkonzerv, ráadásnak még az almák is, amikre persze nem zártam rá a zacsit rendesen. A szatyorból megint csak elgurult, ami csak tudott. Az első Juj! után elkezdtem nevetni, és csak nevettem, még akkor is nevettem, mikor már szedegettük össze a holmikat a tér közepéről.
Erre a gyerekem:
Anya! Normális ember ilyenkor pánikol, te nem tudod?!
Tegnap óta tudja már ő is, hogy nincs ilyen törvény...:) A pánikolást valódi problémákra tartogatom.
Ha láttál egy lányt egy téren, szétszaladó almákat és konzerveket szedegetni nevetve, én voltam...
A (tegnapi) nap kérdése
Menj a szemem elől, hogy lehetsz már ilyen lúzer, hogy még ennyit sem lehet kérni tőled?!
Ezt, így szó szerint kapta meg a kisfiam a TANÍTÓJÁTÓL!, technika órán, csak mert nem bírt időre befejezni egy feladatot.
A nap kérdése
...és már a válasz is megvan.
Most úgy érzem, értem már azt is, miért olyan ijesztőek azok a férfiak, akik lerohannak engem. A látszólag nagy akarásuk nem rólam szólt sosem, hanem róluk...
Pál Feri atya: Mi a legmélyebb vágyad? (Nyitott Akadémia)
A nap kérdése
Honnan kapta nevét az oltógyomor?
Onnan, hogy a falában lévő mirigyek váladékától a tej... Őőőő...
?
...elálmosodik, vagy valami ilyesmi?!
♥
Royal Oporto Ruby (update)
Nem tudom, mi ez, de most "jó".
Update (21:33): Oké. Valami történt velem ma délben, amit nem értek. Éppen sorban álltam a Mekiben, amiben csipogott a telefonom. William kommentjéről kaptam értesítést, és mivel jó páran álltak előttem, meg is nyitottam a levelet. Mire a sorok végére értem, a szívem zakatolt, kezem-lábam remegett, a szemem megtelt könnyel, a világ forgott velem, minden bajom volt. Arra eszméltem, hogy a kicsim szólítgat, "Anya mi történt?!", a pultos pedig azt kérdezte tőlem, kérek valamit, vagy leülnék inkább egy kicsit. Hebegtem-habogtam, nagy nehezen el tudtam mondani, mit szeretnék, fizettem... A kaját már csak Bandita várta meg és hozta utánam. Leültem egy boxba, próbáltam összeszedni magam, mire megérkezik... Ez sikerült is addig, amíg a barátnőm meg nem jött, mert amikor megláttam, elég volt csak megkérdeznie, mi baj, és belőlem feltört a zokogás. Úgy öleltem, mintha az életem múlna rajta, és hosszú percekig el sem engedtem. A kérdésükre csak annyit tudtam mondani, hogy "valami felkavart érzelmileg", de már jobban vagyok.
Nem tudom, miért történt mindez, csak azt tudom, mit éreztem. Féltem, iszonyatosan féltem.
Update (2013.11.03. 08:05): Tipródtam valamin azóta. Abban a pillanatban, amikor a hozzászólás végére értem, volt egy szó, ami önkéntelenül feltört belőlem, elég hangosan azonnal ki is mondtam ott a sorban állva: IGEN. Amikor pedig elhagyta a számat, átjárt valami nagyon furcsa érzés, (nem tudom máshogyan mondani, de hátha így is érteni fogod), olyan volt, mintha ez az IGEN átjárta volna az egész testemet, és közben az elmémből a szívembe is leért volna, majd onnan vissza. Na és ez volt az a pillanat, amikor elhatalmasodott rajtam a félelem és kibuggyantak a könnyeim.
Akkor és ott még nem értettem, de azt hiszem, mostanra értem. Abban a pillanatban a szívemmel is elfogadtam azt, amit egy ideje már az értelmem felfogott... Így tudott aztán megszületni ez a bejegyzés is másnap.
A nap kérdése
Anya, nem vagy te egy kissé szétcsúszva mentálisan?! :)
...már vagy két perce kerestem a fogkrémet szerte a fürdőben, miközben végig a kezemben volt.
Jó. Akkor most elmegyek a jóbarátommal kávézni.
Amúgy nem cuki? "mentálisan" - behalok. Visszakérdeztem, tudja-e, hogy mit jelent a szó, amire meg is kaptam... Szóval nincs mentségem:)
A dédelgetős szép álom és a valóság
Van, amit mégis rögzítenem "kell", leginkább azért, mert nem értem, viszont mire leírom, hátha megértem.
Mikor álmomban együtt vagyunk, nem félek; képes vagyok őszintén és nyíltan beszélni az érzéseimről és szükségleteimről, el tudom mondani, hogy mit szeretnék, mit tegyen, hogyan jó nekem, és így tesz ő is. Elejétől fogva így volt, ha róla álmodtam, az ilyen volt: kölcsönösen fesztelen, elfogadó, "gátlástalan" szeretkezések, mind tevőlegesen, mind verbálisan. Érts ez alatt, hogy ami ott és akkor vágyként megfogalmazódott bennünk, azt kommunikáltuk egymás felé és meg is éltük. Ezt onnan tudom, hogy álmomban nem féltem, és rajta sem éreztem félelmet. Arra gondolok, hogy ez azért lehet, mert ilyen szintű biztonságos, elfogadó és őszinte kapcsolatra vágyom, ezért nyilván ilyennek élem meg álmomban. Változás viszont ezeknek a vágyaknak a természetében volt/van (nyilván az én lelkiállapotom mentén). Például az orális kényeztetés nem volt evidencia még álmomban sem rögtön, amikor már mégis, akkor viszont kifejezésre is juttatta felém (ez volt előbb), majd én is felé. Először úgy jelent meg, hogy én részesítettem ebben*. Leírom, mert annyira jól esik leírni: igen, az a bizonyos vágyott, "finom és szeretetteljes szopás" ezekben az álmokban jelent meg először a gyógyulásommal, és jajaúristen, de jó mindig:)
Új fejlemény (és akkor a pénteki álmomról részletesebben):
Zerge Lépcső
Melyik útra lép? Komoly most a tét.
Ez a kis dalocska ugrott be, ahogyan ott álldogáltam hosszú percekig reggel a lépcső alján, és elgondoltam, milyen jó is lenne elindulni rajta, felfedezni, hová vezetnek a lépcsőfokok...
...aztán persze(?) győzött a kötelesség, de csak azért, mert már csak pár nap szabim van év végéig.