Még aznap este felhívtam a kisfiam legjobb barátjának anyukáját, hogy rajta keresztül megtudjam, volt-e tanuja az afférnak. A gyerek megerősítette a történetet, miszerint az osztály füle hallatára nevezte a kisfiamat lúzernek a tanító néni, sőt rajta kívül még másik két gyerekre is előszeretettel használja ezt  a kifejezést. 

Ma fogadóórán rákérdeztem a tanítóra, mi történt. Tagadja, sőt felháborodva hazugozta le a gyerekem. Őszintén szólva elég visszatetsző is volt számomra, hogy ennyire támadóan reagált ellenére annak, hogy én nem vádaskodtam, hanem a történtekről kérdeztem. Az egész furcsa is nekem, leginkább azért, mert a kicsim azóta nem egyszer felemlegette a dolgot, sérelmezve, hogy a tanár néni még csak megbánást sem tanúsított, és még a mai fogadóóra előtt közvetlenül is felhívott engem, el ne felejtsem megkérdezni a tanító nénit, miért beszélt így vele. Láthatóan bántja, nagyon a lelkére vette, ami ellentmond annak, hogy hazudna. Nem értem. 

Felmerült bennem, hogy esetleg egy félreértésről lehet szó. Nem az történt-e, hogy valaki a sok gyerek közül lúzerezte le a gyereket, amit ő a tanítónőnek tulajdonít; lehetett hangzavar éppen, ő stresszelt, hiszen leszidták és a helyére zavarták... Lehet így rakta össze magában akaratlanul az esetet?! A kisbarát is "csak" barát, lojális, talán ezért támogatta meg a történetet?!

A tanítónőt arra kértem, tisztázzák le egymás között megnyugtatóan; ha tényleg nem mondott ilyet, beszélje meg a gyerekkel, ne maradjon ő sem ebben a hitben... Amikor hazaérve elmondtam Banditának, hogy a tanító néni állítása szerint nem mondott ilyet, persze kiakadt, "T. néni nem mond igazat". 

Nem tudom, mi történt és utálom ezt, hogy már ki sem fog derülni. Kíváncsi leszek, mivel jön haza holnap.

update (2013. 12. 10. 22:21): Félrehívta a gyereket és négyszemközt mondott neki annyit, hogy egy félreértésről lehet szó, bizonyára másik kisgyerek volt az, aki mondta rá ezt a dolgot, csak a hangzavar... Mit gondolok most? Szerintem ő mondta, csak elszégyellte magát, amiért szóvá tettem és így mentette a menthetőt. Erre számítottam, hiszen tegnap nagy zavarában azért hebegett olyasmit (miután lehazugozta a kicsimet), hogy  "még ha úgy is lenne.", mond ám az ember dühében ezt-azt, amit nem úgy gondol, nem kell mindent mellre szívni Banditának, túlérzékeny! - Na persze. Akárhogy is volt, örülök, hogy a gyerek megnyugodott.