Nyitva

Évek óta egyedül járok moziba. Ez alól azok a filmek jelentenek kivételt, amiket családi program keretében együtt nézünk meg. Na ez nem olyan volt. Bár Bandita egyre élénkebb érdeklődést mutat a szex iránt, a házasság mibenléte, a párkapcsolati problémák, a vágy ébren tartása és hasonló témák még nem hozzák lázba. Engem pedig nem hozott lázba a gondolat, hogy erre a filmre a fiammal üljek be. Furcsa egyébként, hogy bár alapvetően nem csinálok ügyet abból, hogy a mozizás számomra magányos műfaj, most mégis szomorúan indultam el, mert szívesebben néztem volna a párommal kéz a kézben, vagy legalább egy baráttal, ismerőssel, akivel aztán beszélgethetünk is róla. 

Mivel ez nem tudott teljesülni, írjam meg.

Fanni és Bálint már öt éve egy párt alkotnak, ebből több mint három éve együtt is élnek, a szexuális életük már eléggé ellaposodott. Mivel a szakítás nem opció számukra, elhatározzák, hogy színt visznek a fásult hétköznapjaikba. Szerepjátékkal, swingerrel és hármas szexszel próbálják feldobni a kapcsolatukat, ezekben a kalandokban még járatlan, csetlő-bótló kezdőként tágítják - és majdnem szét is feszítik - a kapcsolatuk határait. Sokszor nevettem ennek a filmnek a életszagú, keserédes humorán, ami végig nagyon könnyed és sikamlós volt, de egyetlen pillanatig sem ízléstelen. 

Ez a történet nagyon jó apropót adott számomra megint elgondolkodni azon, hogy hol húzódnak az én határaim.

Nem kívánkozok swinger clubba*, ugyanakkor továbbra sem tudnék meggyőződéssel nemet mondani a szerelmemnek, ha édeshármasra vágyna velem és egy másik nővel. Tudom, hogy nagyon félnék, nem tudom, hogy benne akarnék-e maradni azután is a helyzetben, hogy belementem, nem tudom, hogy átvenné-e a félelmem helyét a vágy menet közben, ahogyan ez a filmben Fannival történt, nem tudom, hogy fel tudnánk-e izgatni egymást egy másik nővel és azt sem tudom, hogy esne látni, amint a párom egy másik nőt kényeztet... Egy dolog van, amiben most biztos vagyok: ne érjen hozzám a szerelmemen kívül más férfi. 

Mostanában elég sokat tipródok azon, miért vagyok olyan megengedő, ha arról van szó, hogy mással is létesítsen szexuális kapcsolatot a párom. Egy-egy önbizalomhiányosabb pillanatomban még az is felmerül bennem, hogy talán nem becsülöm magam eléggé ahhoz, hogy valaki számára az egyetlen akarjak lenni. Mi van, ha nem hiszem el magamról, hogy valakit én, csakis én tudok boldoggá tenni, és ennek igazolására vagyok ilyen "önzetlen"? Aztán eszembe jut az érzés, amikor úgy szerettem a másikat, hogy képes voltam túllépni az irigységen, és szeretném ezt valakivel kölcsönösen megélni.  

Ennek a filmnek számomra két tanulsága van. Az egyik tűnhet orbitális közhelynek, mégis igazság: a kapcsolatunkon, a szexuális életünkön kezdettől fogva dolgoznunk kell. A másik, hogy ezt a munkát ne swingerrel, édeshármassal kezdjük, hanem kettesben. Fanni és Bálint listáján több olyan dolog is szerepelt, amihez nem kell további partner (több orális szex, prosztata masszázs, szenvedélyesebb nyalás), Bálint szívesen nézte volna Fannit önkielégítés közben, kiderült az is a film vége felé egy nagyobb veszekedés alkalmával, hogy Fanni olykor csak színleli az orgazmust. Ezek jó kiindulópontot jelenthetnek a fejlődéshez, amihez akár szakember segítségét is igénybe lehet venni. Ha pedig már bármit meg tudunk beszélni és élni egymással a "zárt ajtók mögött", akkor lehet nyitni... 

*update: de, kíváncsi lettem, milyen lehet. Ott még nem tartok, hogy bármibe bevonódnék, de kipróbálnám.