Szóval a helyzet tényleg drámai. Mondhatni tragikus.

Ráadásnak pedig így majd jól el is hízok, ami végül is nem baj, mert minél visszataszítóbb vagyok, annál könnyebb ellenállni nekem és annál nehezebb szeretni engem. Pl. talán nem is kellene többet befesteni a hajam, tarthatnám a lábam és a puncim szőrösen, leszokhatnék a fogmosásról és a tisztálkodásról, az álmaim helyett pedig közölhetném, milyen az emésztésem, telerakhatnám a blogom Fluor Tomival és a kínai gyerekkel, valamint írhatnék még több ilyen depresszív bejegyzést...