Baconba göngyölt csirkemellet, héjában sült krumplival és salátával. Igazából semmi extra, ami viszont mennyeivé tette a cuccot, az a pár csepp balzsamecet, amit a saláta kapott. Nagyon rá vagyok kattanva mostanában, mert nagyon finom a zamata. Ezúttal jó volt azért is, mert picit könnyített a baconön.

Van képem is hozzá, nem a Pinterestről;)

Ilyen is volt. Egy nagyon finom, fürdőzés közben is fogyasztható kímélő egytálétel, kifejezetten olyan alkalmakra, amikor gyakorlatilag üres hűtőre érsz haza :) 

...mert mi más lenne az, amikor az ember lánya és a gyereke szombat délután 5-kor találja ki, hogy bicajozzanak le a vízhez, ami "csak egy köpésre" van.

Legfeljebb ügyes...*

...mert a szépség ízlés dolga, amiről vitatkozni ilyenként kár is, viszont a mai napon (megint) bebizonyosodott, hogy okos biztos nem vagyok, vagy ha mégis, az eszem nem arra használom, amire való. 

Szőrteleníteni szerettem volna. A jól megszokott módon egy felindulásból fel is kentem a gyantát az egész jobb lábszáramra, MAJD rájöttem, hogy nincs is itthon lehúzótextília. Tudod (vagy remélem nem), azok a papírcsíkok, amikkel lerántjuk a felkent gyantát a bőrről. 

Ezt a szopást... A mutatványt egy vászonlepedő bánta.

Fuck:)

*Az ebédre készült töltött paprika fotója azért, hogy kompenzáljak vele:)

Tegnap sokáig alvás lustálkodás szokás szerint, majd uccu neki a messzi boltba bringával bevásárolni. Igazán nagyon régóta bicajozunk, de valahogy nekem még mindig nem sikerült megtanulni, mi az, amit elbír a kosár és én. Ennek tegnap is az lett a vége, hogy a megtömött szatyorral a kezemben hosszú percekig álldogáltam a kerékpárom mellett és azon morfondíroztam, mit is kellene hová is tenni ahhoz, hogy haza is tudjunk jönni:) Nem volt egyszerű, legalább 10 percig tartott, mire rájöttem, hogy talán nem a szatyrot kellene megpróbálni a kosárba beletömködni, hanem a szatyorból a nehezeket át a kosárba, a könnyebbek pedig maradhatnak a szatyiban és lóghatnak a kormányon... Ehhh....

Most mondhatnám szenvedősen, hogy egész délelőtt a konyhában voltam, hogy délre kétféle kaja  legyen az asztalon, de nem lenne igaz:) Persze hülye én elfelejtkeztem az ünnepről, így 6:10-kor szokásosan csörgött az óra. Visszaaludni már nem tudtam, de visszabújtam a kávémmal az ágyba és csak úgy voltam. Fél nyolckor pedig már a gyerkőc is jelentkezett nálam, majd 11-ig ejtőztünk még:)

Mert ha nem, akkor ne is olvasd tovább ezt a bejegyzést:)