Arról, hogy vagyok

...csak nemigen írok, megélni próbálom azt a kevés időt, ami a munkán túl marad.

Lenne pedig mondanivalóm, leginkább arról, hogy Bandita már 8. osztályos, lassan túl leszünk a roppant megterhelő felvételi eljáráson. Ellenére annak, hogy az esélyeink nem voltak valami fényesek, az első helyen megjelölt iskolába és szakra jutott be, oda, ahová igazán szeretett volna, szóval most boldogság van. Beiratkoztam egy továbbképzésre, ami miatt minden héten fél napot távol vagyok a melóból. Ez egyfelől üdítő, kizökkent a mókuskerékből, másfelől a többi napon sokkal több fegyelmezettséget kíván tőlem, hogy változatlanul hozzam az elvárt eredményeket. Angol tanfolyamra is jelentkeztem, ez a héten kezdődik, belehalok, ha csak eszembe jut, hogy innentől 10 héten át hetente kétszer reggel 7-re be kell érnem a városba, de nem tudtam másként megoldani és meg kell ezt tennem magamért.

Szerelmi életet továbbra is csak a belső világomban élek, hiszen megint nem a megfelelő emberhez vonzódok. Igyekszem kiverni őt a fejemből, nem lovalom bele magam, és már sokkal óvatosabb is vagyok: ha már így alakult, legalább próbálom titkolni előtte, hogy a visszautasítása ne tetézze a bánatomat. Ez általában megy, de olykor bizony nem, legutóbb egy munkamegbeszélés után, elköszönéskor sikerült felszabadultan, spontán puszit dobnom neki az irodája ajtajából, és még csak nem is rögtön, hanem hosszú percek múlva tudatosult bennem, mit csináltam.

Az is volt még, hogy karácsony után a barátnőmnél vendégeskedve mérlegre álltam, és amit láttam, úgy kétségbe ejtett, hogy 8 év után először diétázni kezdtem. Az elveimmel ellentétes minden egyoldalú vagy meghatározott ételeket tiltólistára tevő módszer, ráadásul nagyon tésztás vagyok, mégis update menüzni kezdtem, amely lényegében a szénhidrátok minimalizálásával egyenlő. Az első néhány nap kínszenvedés volt, mostanra viszont már elmondhatom, hogy kezdem megszokni és életformaként tekinteni erre az étrendre, főként azért, mert egyre jobban érzem magam így. Bár már leadtam azt a pár kilót, ami zavart, szeretném folytatni, és 60 alá kerülni. Van, amiből nem engedek, a kávémba cukrot teszek. Az édesítőszereket nem igazán bírja a gyomrom, ezért azt kerülöm, így pl. a teámat a korábbi négy teáskanál cukor helyett inkább csak citrommal iszom. Az első két hónapban jóformán csak azt ettem, amit készen, egész napra kiporciózva küldtek, március eleje óta megyek a saját fejem után. Bevásárolok az Update boltban, hétvégén pedig kísérletezgetek a konyhában. Ma például Bandita rakott krumplit kívánt, ami nálam tiltólistás, így magamnak rakott brokkolit készítettem. Semmi ördöngősség, csak megpároltam egy kicsit a brokkolit bébirépával, majd kivajazott jénai tálban szépen elegyengettem. Megszórtam csirkemellel, amit előtte kockára vágva, fűszerezve megpirítottam, majd az egészet halványan meglocsoltam egy kis besamellel. Sajttal a tetején 30 perc alatt csodálatos szépre és isteni finomra sült. 

29634647_1536715389760487_2133824326_o.jpg

Menedékem a kutyánk, aki időközben szobakutya lett. Nem akartam, hogy így legyen, de egyik nap átugorva a kerítést kiszökött a kertből, a szomszéd ismerte fel az utcán bóklászó vizslát, hazacsalta és értesített. A kerítés magasítása ügyében nem tudtam zöldágra vergődni a szomszédokkal, így maradt a lakásőrizet. Nem bánja, a kanapé lényegében az övé lett.