Intellektualizáció
Anya, nem kell mindent agyon elemezni, van, aki egyszerűen suttyó paraszt és kész!
Nem ilyen egyszerű ez. Viszont a minap olvastam egy cikket az elhárító mechanizmusokról, ezek egyike az intellektualizáció.
Az érzelmi eltávolodás a kellemetlen érzés, gondolat okozta stresszhelyzettől. Lényege, hogy a személy a fenyegető dolgokról hideg, tárgyilagos, tudományoskodó módon kezd el gondolkozni, így az ahhoz kapcsolódó érzelmeket eltávolítja tőle, ezzel távol tartva magát a szorongástól. Például amikor valaki megtudja, hogy egy családtagja súlyos betegségtől szenved és erre úgy reagál, hogy beleássa magát a betegség tüneteinek/kezelésének/jellemzőinek feltárásába. Ezzel akadályozza meg azt, hogy átadja magát az elkeseredésnek.
...na és femerült bennem, hogy én ezt szoktam csinálni. Ha egy hozzám közel álló személy viselkedése fájdalmasan érintett, és nincs módom megbeszélni vele, mert mondjuk itt az online térben történt és elzárkózik a rendezéstől, akkor elkezdem elemezni a helyzetet, benne magamat és a másikat is, miért, hogyan történt, szóval előveszem az analitikus jogász énemet, biztos volt valami mélyen gyökerező oka, hogy így bánt velem, és egyébként is "mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani", és akkor meg akarom érteni. Sosem néztem rá ilyen szempontból, de tényleg: ez egyben kiváló menekülőút lehet a fájdalom elől, mert amíg azon lamentálok, hogy pl. milyen nehéz gyerekkora lehetett az adott személynek, nem kell az érzéseimre figyelnem.
Tulajdonképpen a munkám is erről szól, ott is ezzel élek túl a nárcisztikus főnököm mellett.
Annyira durva, ezt elviszem terápiába, majd megírom, mi volt. Lehet, hogy elkezdhetnék másik állást keresni.
