Anya, nem tudom, mi lett ezzel a világgal, de én egyetlen szimpatikus magyartanárt sem ismerek.

Azért jó tudni, hogy amikor nem voltam itthon, a kutya miatt haza tudtál érni legkésőbb este hatkor.

Persze magyarázkodok: a kutyát ki kell vinni, te viszont egy kamasz fiú vagy, aki már tud magáról gondoskodni...

Közben tök hiteltelen, hiszen így megy ez már évek óta, bár ne szólaltam volna meg.

Az "egységes elektronikuskártya-kibocsátási keretrendszer kártyafelhasználói regisztráció" ügykört kell választani a kormányablakos időpontfoglaláshoz, amire magamtól rá nem jöttem volna, fél órát kellett keresni, majd a 1818-at hívni, ahol elmondták.

Az ész megáll.

Tavaly még nyáron sem tudtam kivenni hosszabb szabadságot. A több hónappal korábban intézett júliusi szállásfoglalást is vissza kellett mondanom az indulás előtt néhány nappal egy váratlan munkahelyi feladat miatt. Az év első, több napos pihenője - a hosszú hétvégéket leszámítva - az volt számomra, amikor végre itthon maradhattam a két ünnep között. Az elmaradt nyaralást tavasszal pótoltuk be: a villányi borvidéken töltöttük a húsvétot abban a pincészetben, ahová előző nyáron mentünk volna.  

...csak nemigen írok, megélni próbálom azt a kevés időt, ami a munkán túl marad.

A 2. óráról (magyar nyelvtan) 1 percet késett.

Ez például nem olyasmi, amiről a Klikk tehet, emberség, nagyvonalúság kérdése lenne csak, hogy ne basztassák érte a gyereket, és nekem ne kelljen most azért egy külön bejegyzést ejteni az ellenőrzőben, igazolni a "mulasztását", hogy töröljék a Neptunból ezt a szart. Eszem megáll, tényleg.

...apropó a jövő pénteki államvizsga, és akkor elmesélem, amit szintén elmulasztottam. 

Este még nem tudom, mit akarok felvenni másnap, reggel nincs időm erőm vasalni. Nehéz az élet, tele megoldhatatlan problémával. 

Meséltem már, hogy egy hónapja minden reggel fél hat után kelek, és negyed nyolckor már bent vagyok dolgozni? Ezzel nem is lenne baj, csak mondjuk jó lenne este hét előtt hazaérni, ami egyelőre inkább nem megy, mint igen.

Az otthonunkba szerelmes vagyok, a közlekedőt még ki kellene festeni. Az asztalos meghalt, mielőtt a konyhabútort leszállíthatta volna. 

A bácsitól szinte minden reggel megkapom a büfénél, hogy "megint feltartja a sort a kávézós kurva". 

Bandita cuki kiskamasz, az apukája bekaphatja. Azóta nem kezdeményezett találkozót a fiával, mióta megszületett náluk a második gyerek, hivatkozás: a kicsi immunrendszere még nem elég erős a találkozáshoz. Igazán nem tudom, meg tudok-e neki bocsátani valaha.  

...legalábbis ami a festést illeti. 

Hétfőn volt Bandita születésnapja, amit nem akartunk munkával tölteni, utána viszont minden nap mentem ki a lakáshoz, ő pedig péntek kivételével jött velem. Az esőzések nyomán jól felverte a kertet a gaz, de legalább a nedves földből könnyebben el lehet távolítani, így ezzel foglalatoskodott, gyomlált és gereblyézett. 

Ma délben hosszas tipródás után elküldtem azt a levelet, amiben a gyerekem apját (és másolatban a feleségét) arra kérem, hogy legyen szíves megjelölni azt a legalább 3 hetet a nyár hátralévő részéből, amikor Bandita náluk lesz, emlékeztettem arra, hogy a kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelesség is, és jeleztem, hogy ha ezt most nem sikerül megnyugtatóan rendezni, a gyámhatóságtól fogom kérni a kapcsolattartás szabályozását. 

Itt tartunk. 

...és ha így haladok, nagyon sokáig még. 

Bandita a héten nem volt itthon, így tegnap egyedül fogtam hozzá a munkának. Múlt vasárnap vettem tükörglettet, és kellett pár szerszám is (ráadásnak pedig megleptem Banditát egy nyuszifüles kaktusszal, nagyon cuki), jól felpakolva indultam el itthonról, és bár 6 órám volt zárásig, alig valamire jutottam*. 

...az Ausztria elleni meccs előtt már előző nap bejelentettem, hogy én márpedig felállok negyed hatkor, hogy a fiammal együtt nézhessem. 10 perc késéssel ugyan, de hazaértem. A 20 forintot buktuk mindketten, megközölték.

...az Izland elleni forduló Győrben talált Cicánál, a 60. perctől csipőre tett kézzel járkáltam fel-alá a nappaliban némán, ez így nem maradhat, valami még történni fog, mert van igazság a földön, én mondon, csak kivárni bírjam. A gól előtt két perccel ültem le, majd ugrottunk fel némi fáziskéséssel egy ütemben, mert először a szemünknek sem hittünk. Cili babája csak pislogott nagy szemekkel, miért őrült meg mindenki hirtelen. Szerettem ezt a férfit, Bernd Storckot, ahogy az örömöt csak néhány másodpercig engedte magához közel, mert a mérkőzésnek még nincs vége, koncentrálni kell.

...szerdán nem értem haza, oké nem is siettem, hisz üres lakás fogodott volna, az irodában tört el a mécses kicsivel hat után, mert sehogy sem akart elindulni az élőközvetítés a Médiaklikken. 10 perc kínlódás után adtam fel, és értem be a Kossuth Rádióval. Retro hangulatban hallgattam a kommentátorokat munka közben, akik mindig elbeszéltek a gól mellett, majd eszméltek meglepetten mindannyiszor. A tippem legalább bejött, 3:3. Boldog voltam.

Ebbe ne vigyen senki politikát, csak drukkoljon szívből a csapatért. 

A kivitelező elkért volna plusz 95 ezer forint anyagköltséget és 110 ezer forint munkadíjat azért, hogy a lakásunk árába egyébként benne foglalt fehér falakat az általam megjelölt Trilak színkódoknak megfelelő színre festi. Zsivány. Nem tudom, mekkora szerepe volt ebben annak, hogy szerinte ha egyedülálló nő vagyok, ezért biztos kiszolgáltatott, akit le lehet húzni, de az ajánlatát egyszerűen megmosolyogtam és megcsináljuk a kisfiammal két hétvége alatt, végülis ráérünk. 

Most az egy dolog, hogy a jogi egyetem első évében, Magyar Jogtörténetből  meg kellett tanulnunk az egyes korszakokra jellemző különféle büntetési nemeket, azon belül pedig a válogatott kínzásokat is (már majdnem felnőtt fejjel is rémesen megterhelő volt egyébként), de könyörgök mi a picsának 13 éveseket ezzel traktálni?

Gusztustalan! Ugyan ezt csinálta az angol tanár is, behajolt úgy az asztal fölé, hogy a bimbóján kívül mindenét láthatta az is, aki nem akarta! 

Jaj... és ti hogy reagáltatok?! 

Kiégett a szemem, azt kívántam, bárcsak kiugorhatnék az ablakon, borzasztó volt! 

Én az ízléstelen képen továbbléphetek a facebookon, de egy 12 éves kisfiú mit tud kezdeni egy ilyen kiszolgáltatott helyzettel? Miért nem tud disztingválni egy pedagógus, mikor bemegy egy osztályba órát tartani?

...megmutatom legalább, milyen csodás kávét főz a kotyogóm, ha már írni nem tudok. Bandita apázik karácsony első napja óta, én itthon voltam. Pihentem, törődtem magammal. Filmet néztem, cikkeket olvastam, zenét hallgattam, aludtam, gyönyörködtem a karácsonyfánkban, elintéztem a tesco nagybevásárlást online, szőrtelenítettem és futni is voltam teremben. Rendeltem Banditának ráadás ajándékot, remélem megjön, mire hazaér; olyan társasjáték, ami közben egy kicsit kibaszhat velem.  

Közben az is történt, hogy eladtam a vidéki lakásunkat és erős felindulásból vettem is másikat közelebb Budapesthez. 

Jöttem rá a várva várt nyaralás előtt két nappal, és ez a legjobb dolog, ami történhetett velünk. Szerencsére éppen aznap hoztuk fel Budapestre a bicajokat, amik még egy tárolóban várták jobb sorsukat a költözésünk óta, így adta magát, hogy menjünk akkor át Balatonfüredről kerékpárral. Némi átgondolást igényelt az új helyzet, vettem bicajostáskát, és itthon hagytunk mindent, ami nélkülözhető, hogy elférjünk abban. Bandita nagyon jól bírta, ellenére annak, hogy láthatóan fárasztotta a túra, az élvezet hajtotta. 

Az elmúlt két hétben Bandita nyaralt, én pedig ahelyett, hogy kihasználtam volna a lehetőséget és a szabadságot élvezve magamra fordítottam volna a nyert időt, dolgoztam, jellemzően este 8-ig, fél 9-ig, illetve egy-két alkalommal fél 10-ig. Van annyi önreflexióm azért, hogy érzem, képes vagyok-e még tömegközlekedve hazabumlizni, és ha arra jutok, hogy nem, lelkiismerefurdalás nélkül hívok egy taxit a cég számlájára. Ez azért hetente legalább egyszer előfordul. 

(Jó ez a vasárnapi zárvatartás, de azért nem árt, ha nyitva marad egy-egy családi üzlet arra az esetre, ha az ember lányának még nincs meg péntek este, hogy 3 napos hosszúhétvége következik, és szombat reggel úgy húz el vidékre, majd érkezik haza másnap délután, hogy csak hideg élelem van otthon. Feltaláltam volna magam nyilván akkor is, ha nincs hová elindulni a szakadó esőben, de akkor most nem számolhatnék be arról, hogy én főzöm a világon a legfinomabb tavaszi borsó levest, és hogy a rakott krumpli tejföl helyett besamel mártással sokkal zamatosabb és nem olyan fojtós. Én pucoltam és szeleteltem, Bandita pakolta a rétegeket, ettünk közben epret is.)

A váltás óta gyakorlatilag semmi másról nem szól az életem. Bandita épp csak ébredezik, amikor 7 körül elindulok itthonról, és az elmúlt majdnem egy hónapban egy-két nap kivételével nem volt olyan alkalom, hogy este 7 óra előtt értem volna haza, egyre többször 8-kor, két esetben fél 9-kor.

Mire hazaért apától, a kedvencét főztem. 

Lehetnék jobb anyád.

Én meg lehetnék jobb fiad.

Jó fiam vagy. 

Jó anyukám vagy. 

Ölelés. 

Pár hete színházban voltunk, írok róla.

Kb. az egynegyedének a háromnegyedét.

Nagyon fáradtak vagyunk, a felső tagozat nagy változás. Még jó, hogy nem nyáron költöztünk és nem most szakadt rá még a beilleszkedés terhe is egyúttal. „Nagyok vagytok már.” – mondják nekik a tanítók, miközben ez nem így van egyáltalán.

...ráadásul gyorsabban is elmondtam, mint ahogy le van írva!

♥