A váltás óta gyakorlatilag semmi másról nem szól az életem. Bandita épp csak ébredezik, amikor 7 körül elindulok itthonról, és az elmúlt majdnem egy hónapban egy-két nap kivételével nem volt olyan alkalom, hogy este 7 óra előtt értem volna haza, egyre többször 8-kor, két esetben fél 9-kor.

Vacsora, fürdés, beszélgetés, és miután a kisfiamtól elbúcsúztam 10 körül, már megint a postaládámat nyitottam. Ha meg is álltam az esti munkát és lámpát oltottam, még nagyon sokáig kattogtam az előttem álló teendőkön, iszonyúan feszültem, nehezen nyugodtam meg, éjfél után aludtam el, rémálmaim voltak és óra csörgés előtt pattantak ki a szemeim. Múlt pénteken befelé menetben már végig sírtam az utat a villamoson, annyira ki voltam. A gyerekemet alig látom, hiányzik az együtt töltött idő. Sokat van egyedül. Ő azt mondja, nem olyan nehéz neki, engem mégis mardos a bűntudat. Akkoriban voltunk így valahogy, amikor vidékről jártam be dolgozni, de szerencsére reggel egy kicsit tovább tudok maradni, mint abban az időben. 

A hétvége a regenerálódásé, bár ezen a ponton be kell vallanom egy május 2-i fél napos irodában ülést, amikor Bandita apázott... nem csinálok ilyet többet, eskü. Hétköznap nem fér bele a futás sem már, hétvégén próbálom pótolni. Miközben tudom, hogy a heti egy óra lófasz, biztos bele is halnék, ha ezt is kihagynám. Kiürít, megnyugtat, erőt ad. Kiszoktam a Margitszigetre, úszó-futó jegyet veszek az uszodába, ahol így lecuccolhatok, átöltözhetek, tusolhatok, szaunázhatok, használhatom a medencét levezetésnek és kávézok is egyet. Szeretek lesétálni, majd Budára vissza, ahol szépen komótosan felszállok a buszra. Legutóbb, mikor Bandita nem volt itthon, a Normafánál kötöttem ki. Leültem a fűbe egy lángossal, és néztem a felhőket. A tegnapi futás után begyűjtöttem a kisfiam és az Augusztban ejtőztünk egy fa alatt, ő fagyizott, én pedig rájöhettem, hogy valójában nem utálom a Rákóczi túróst, csak nem ettem még finomat. Ma délután strandoltunk a Gellértben Szép-kártyán. A 35 fokos termálvíz akkor az igazi, ha a medence éppen kietlen; annak meg egészen különleges varázsa van, amikor a szabadtéri gyógyfürdőben a víz melegebb, mint a levegő, ki a vízből és spuri be a szaunába. Később, míg a kisfiam a hullámokkal viaskodott a nagymedencében, én egy nyugágyon pihentem, arcom a napba. 

Most úgy érzem, hogy ezek kellenek, mert nem tudom máshogy kibírni, csak jólléttel. Keresnem kell egy manikűr-pedikűröst is, aki rendben tartja a kezeim és a fáradt lábam, szép körmöket fest nekem, mert magamnak már nincs erőm egyszerűen.