Semmi. Minden.


2020.jún.08.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

Leginkább kimerült

Úgy két hete lehetett, hogy reggel, a munkába tartva feltört belőlem az elmúlt hónapok feszültsége. Álltam a városban a piros lámpánál, kikapcsoltam a "robotpilóta üzemmódot" és kicsit hagytam, hogy hasson rám az, ami körülvesz. Először örömöt és megkönnyebbülést éreztem, milyen jó, hogy ilyen sok az autó, az utcákon ismét emberek. Jókedvűen indultam tovább, amikor zöldre váltott a lámpa, arra gondoltam, milyen klassz már, hogy együtt hömpölyöghetek a forgalommal, végre egy tisztes reggeli csúcs! 

Tovább

Racionalizálás

Az elmúlt hetekben két olyan projektben vállaltam szerepet, amelyek egy kicsit kizökkentenek a mindennapok monoton mókuskerekéből, szakmai kihívást jelentenek és megélhetem benne a küldetéstudatomat is. Ezekből az egyik valóban nemes ügy, ami által sok ember életének a jobbá tételéhez járulhatok hozzá. A másik viszont lelkiismereti dilemmát okoz.

Tovább

Meghúztam a határt

Ok, intézem. Légyszi a munkával kapcsolatos dolgokat ne itt írd meg, hanem a céges levelezőn. Egyfelől, mert szeretném a messengeremet megőrizni a privát szférám részeként, másfelől mert az e-mail menthető és kereshető, ha infó kell. Vészhelyzetben nyilván minden eszközt bevet az ember, hogy elérje a másikat, de ha nincs, akkor próbáljuk meg ehhez tartani magunkat kölcsönösen, oké? 

A főnökömnek írtam, aki szerint egy 12 órás munkanap után jó ötlet még este 10-kor is messengeren írogatni másnapi feladatokat. Hát nem.  

Büszke vagyok magamra. 

Életjel

Tavaly még nyáron sem tudtam kivenni hosszabb szabadságot. A több hónappal korábban intézett júliusi szállásfoglalást is vissza kellett mondanom az indulás előtt néhány nappal egy váratlan munkahelyi feladat miatt. Az év első, több napos pihenője - a hosszú hétvégéket leszámítva - az volt számomra, amikor végre itthon maradhattam a két ünnep között. Az elmaradt nyaralást tavasszal pótoltuk be: a villányi borvidéken töltöttük a húsvétot abban a pincészetben, ahová előző nyáron mentünk volna.  

Tovább

Dilemma

Este még nem tudom, mit akarok felvenni másnap, reggel nincs időm erőm vasalni. Nehéz az élet, tele megoldhatatlan problémával. 

Meséltem már, hogy egy hónapja minden reggel fél hat után kelek, és negyed nyolckor már bent vagyok dolgozni? Ezzel nem is lenne baj, csak mondjuk jó lenne este hét előtt hazaérni, ami egyelőre inkább nem megy, mint igen.

Az otthonunkba szerelmes vagyok, a közlekedőt még ki kellene festeni. Az asztalos meghalt, mielőtt a konyhabútort leszállíthatta volna. 

A bácsitól szinte minden reggel megkapom a büfénél, hogy "megint feltartja a sort a kávézós kurva". 

Bandita cuki kiskamasz, az apukája bekaphatja. Azóta nem kezdeményezett találkozót a fiával, mióta megszületett náluk a második gyerek, hivatkozás: a kicsi immunrendszere még nem elég erős a találkozáshoz. Igazán nem tudom, meg tudok-e neki bocsátani valaha.  

Fordulópont

Ma délben hosszas tipródás után elküldtem azt a levelet, amiben a gyerekem apját (és másolatban a feleségét) arra kérem, hogy legyen szíves megjelölni azt a legalább 3 hetet a nyár hátralévő részéből, amikor Bandita náluk lesz, emlékeztettem arra, hogy a kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelesség is, és jeleztem, hogy ha ezt most nem sikerül megnyugtatóan rendezni, a gyámhatóságtól fogom kérni a kapcsolattartás szabályozását. 

Itt tartunk. 

Tovább

Csak festés

...és ha így haladok, nagyon sokáig még. 

Bandita a héten nem volt itthon, így tegnap egyedül fogtam hozzá a munkának. Múlt vasárnap vettem tükörglettet, és kellett pár szerszám is (ráadásnak pedig megleptem Banditát egy nyuszifüles kaktusszal, nagyon cuki), jól felpakolva indultam el itthonról, és bár 6 órám volt zárásig, alig valamire jutottam*. 

Tovább

"Paradise Host"

Munkából mentem a koncertre, agyban még dolgoztam, a telefonomba bújva a hozzám intézett sürgős felsővezetői levelet próbáltam felfogni még kezdés előtt. Ismerős, kedves hangot szűrtem ki a zajból, felnézve ő állt előttem, pusziért hajolt felém, és valami olyasmit kérdezett, hogy mi újság velem. Annyira futotta zavaromban, hogy még melóból, amit csodálkozva ismételt el, majd a következő pillanatban már szaladt is tovább, én pedig maradtam egyedül a felismeréssel, milyen jól esett volna a figyelme, milyen nagy szükségem lett volna arra, hogy meghallgasson, bárcsak elpanaszolhattam volna, mennyire fáradt, magányos és szomorú vagyok, hogy bele vagyok betegedve ebbe a lelketlen feladatba. Fagyott szívvel hallgattam végig a koncertet, hívtam egy taxit, hazajöttem, válaszoltam a levélre, és még két másik sürgősre. 

Leginkább bedarált teljesen

Az elmúlt két hétben Bandita nyaralt, én pedig ahelyett, hogy kihasználtam volna a lehetőséget és a szabadságot élvezve magamra fordítottam volna a nyert időt, dolgoztam, jellemzően este 8-ig, fél 9-ig, illetve egy-két alkalommal fél 10-ig. Van annyi önreflexióm azért, hogy érzem, képes vagyok-e még tömegközlekedve hazabumlizni, és ha arra jutok, hogy nem, lelkiismerefurdalás nélkül hívok egy taxit a cég számlájára. Ez azért hetente legalább egyszer előfordul. 

Tovább

"Cipő, cipő, cipő" és némi öltözködés

Néha úgy érzem, az egész életem csak abból áll, hogy cipő-gondom van. Kimeríthetetlen probléma forrás az éppen közelgő évszakra felkészülni, ha egyfelől nem szívesen vásárolok ócskát, másrészt viszont nem tehetem meg, hogy akár csak hétköznapokra, a különféle színvilágú ruhákhoz több párat tartsak. 

Tovább

A nap egy párbeszédben

Hozzak egy tányért? Itt a konyhában van mindenféle, használhatsz te is belőle. 

Köszönöm szépen, de nem szükséges, mindig csak így eszem meg a péksütimet zacskóból, az asztalomnál. 

Hozok. 

Ne fáradj vele, tényleg jó így nekem, megszoktam már. 

De hozok, ha kéred. 

Nagyon kedves vagy igazán, de nem kérem. 

...és akkor behozta és letette elém az asztalra A TÁNYÉRT.  

Brrr. Adnom kell neki jó sok munkát. 

Táviratilag

Hiányzik Szúrós Szemű, mondjuk mert senki mással nem lehet arról és úgy beszélgetni, ahogy vele.

Bandita kiszeretett a Katából, aki nem válaszolt a Valentin napi üdvözletre (kapja be), de már kiszeretett az Emeséből is, akibe a Kata után szeretett bele (mert ő elérhető távolságban van), és most egy másik (nem jut eszembe a neve) kislányba szerelmes, leginkább mert ő is ragaszkodik a kedvenc pulcsijához, tehát hasonlítanak egymásra, mégis legtöbbet a Majával? beszélget, de vele nem szerelmesek, mert neki Bandita kisbarátja a fiúja.

Az iskolában brillírozás van egyébként, érdekes módon itt nem "lassú, lusta, trehány, szétszórt, figyelmetlen, motiválatlan"

Szilvási Lajos Szökőévét olvasom, komolyan nyálasabb, mint a legnyálasabb lányponyva, de mégis élvezhetőbb, mert Szilvási mégiscsak Szilvási. 

Virágok nyílnak a várfalban.

Várom, hogy melegedjen az idő. 

Sokszor félek éjjel a viharos szél miatt. Most is. 

Leadtam két olyan anyagot, amivel megküzdöttem nagyon és rettenetesen rámült az elmúlt két hétben.

Nem ittam alkoholt, mióta itt lakunk és nem is hiányzik. 

Az óraátállítás óta alvásproblémáim vannak, amiről szerintem nem az óraátállítás tehet, csak arra fogom. 

Nem megyünk haza húsvétra. 

Le kellene cserélnem a 18 éves farmerdzsekim (még akkor is, ha 10 évig a szekrényben volt és csak tavaly kezdtem el megint hordani), leginkább mert nagy rám, és ódivatú bő ujja van. 

Nem bírom a barkaágon csüngő giccstojásokat, amikkel minden tele van húsvétkor.

Újratervezés

Nem az a baj, hogy fáraszt az ingázás. A napi 2x fél óra sétát kifejezetten élvezem, hetente ha egyszer szállok metróra. Azzal van bajom, hogy kevés az együtt töltött idő és az itthon-létezés. A várost világosban leginkább csak hétvégén látom, akkor is csak boltba menetben vagy egy-egy bicajozás, séta alkalmával, mert hosszabb időre kimozdulni nem igen van már kedvem olyankor és Bandita is vonakodik tőle.

Tovább

Őszi szünet és némi nosztalgikus okoskodós

Én pedig kaptam az alkalmon, és kivettem a maradék szabim nagy részét, hogy itthon lehessünk együtt pár napot. 
Ó, boldogságos "kismama" lét, hogy meg tudnám szokni:) Kicsim már reggel 7-kor jön puszival, hozhatja-e a kávém, nekem pedig ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy csak el ne romoljon benne az a kis kütyü, amitől ez a késztetés. Ma azért én mondtam neki, hogy nem kérek, hozom majd inkább én a reggelijével együtt, mert mégsem járja már, hogy mindig ő, valami egyensúly legyen azért. 
Főztem finomat, takarítgatok módjával, nézünk jó filmeket, meg ami jön, ma délután bicajoztunk egy hatalmasat. A formámat hoztam, mert a tervezett 10 órai indulásból fél 3-as lett, csak tudod az van, hogy húzott az ágy rettentően, én filmet néztem, Bandita játszott, elment a délelőtt. 

Tovább
süti beállítások módosítása