Semmi extra idill.

Hát ez is eljött, és az életközépi válság is elért, mióta nem írtam. 

Érdekes módon ezek inkább belső harcok, útkeresés, a testemmel békében vagyok, szerencsére a néhány műbalhét, amit rendezek, nem veszi komolyan az, aki ismer engem. 

Tudom ám már, milyen érzés fényes nappal, teljes valómat nem szégyellve elnyúlni az ágyon a férfi előtt, és így beszélgetni vele fesztelenül szeretkezés után, szóval igen, a testemmel békében vagyok.  

Növesztem a hajam, már majdnem ilyen hosszú. Eddig azon rinyáltam, hogy miért nem nő gyorsabban, most már az a bajom, hogy fél órát tart beszárítani, nekem semmi se jó. 

Tavaly még nyáron sem tudtam kivenni hosszabb szabadságot. A több hónappal korábban intézett júliusi szállásfoglalást is vissza kellett mondanom az indulás előtt néhány nappal egy váratlan munkahelyi feladat miatt. Az év első, több napos pihenője - a hosszú hétvégéket leszámítva - az volt számomra, amikor végre itthon maradhattam a két ünnep között. Az elmaradt nyaralást tavasszal pótoltuk be: a villányi borvidéken töltöttük a húsvétot abban a pincészetben, ahová előző nyáron mentünk volna.  

...csak nemigen írok, megélni próbálom azt a kevés időt, ami a munkán túl marad.

Otthonra leltem.

...legalábbis ami a festést illeti. 

Hétfőn volt Bandita születésnapja, amit nem akartunk munkával tölteni, utána viszont minden nap mentem ki a lakáshoz, ő pedig péntek kivételével jött velem. Az esőzések nyomán jól felverte a kertet a gaz, de legalább a nedves földből könnyebben el lehet távolítani, így ezzel foglalatoskodott, gyomlált és gereblyézett. 

A kivitelező elkért volna plusz 95 ezer forint anyagköltséget és 110 ezer forint munkadíjat azért, hogy a lakásunk árába egyébként benne foglalt fehér falakat az általam megjelölt Trilak színkódoknak megfelelő színre festi. Zsivány. Nem tudom, mekkora szerepe volt ebben annak, hogy szerinte ha egyedülálló nő vagyok, ezért biztos kiszolgáltatott, akit le lehet húzni, de az ajánlatát egyszerűen megmosolyogtam és megcsináljuk a kisfiammal két hétvége alatt, végülis ráérünk. 

Nagyon szomorú vagyok, mert Bandita holnaptól 5 napig kirándul, én meg látom magam nap nap után késő estig az irodában.

Tartja a lelket, hogy hamarosan költözhetünk. 

Már menyasszonyi ruhában szaladtam be a plébániára megkérni az atyát, hogy inkább a templom parkjában tartsuk meg a szertartást, hiszen olyan szép az idő, amikor megjelent a fiú, mondjam le az esküvőt, mert szeret engem. 

Mindezt azok után sikerült összehoznom, hogy két napja nyalogatom a sebeimet a hozzám eljutott pletyka felett, miszerint pár hete eljegyezte a barátnőjét, "de ne áruljam el neki, hogy tudom, mert nem publikus". 

Bánkódok, miért hallgatta el előlem és leforrázott a felismerés, hogy rosszul esett az infó. Lapozzak, tudom. 

Bezzeg a szocializmusban nem kellett az embereknek ilyenekkel kínlódni, volt mondjuk 6? féle fürdőszobai csempe, amiből lehetett választani, esetleg a pult alól protekcióval további 2-ből, amit utána a burkoló feldobált a falra valahogy, aztán jól van. 

Most nem írok arról, hogy az újév leginkább csak szorongást hozott számomra és reggel gyomorgörccsel keltem, úristen, mi vár rám bent, hogyan fogunk megküzdeni az előttünk álló hónapok feladataival, inkább írok arról, hogy végre újra jelentkezett az építésvezető a villamos és gépészeti egyeztetés időpontjának megbeszélése miatt, én pedig ujjongok!

...megmutatom legalább, milyen csodás kávét főz a kotyogóm, ha már írni nem tudok. Bandita apázik karácsony első napja óta, én itthon voltam. Pihentem, törődtem magammal. Filmet néztem, cikkeket olvastam, zenét hallgattam, aludtam, gyönyörködtem a karácsonyfánkban, elintéztem a tesco nagybevásárlást online, szőrtelenítettem és futni is voltam teremben. Rendeltem Banditának ráadás ajándékot, remélem megjön, mire hazaér; olyan társasjáték, ami közben egy kicsit kibaszhat velem.  

Nem akarom becsukni a szemem. 

Elmondom, hogy tudok én régóta húzódó kávéfőzőproblémát megoldani. 

A másfél éve kapott hagyományos kotyogómba egy álmos reggel elfelejtettem vizet tölteni. Nem sokat kellett várni, irdatlan büdöset éreztem a konyha irányából, majd belépve ott találtam a kávéfőzőt a tűzhelyen beleégett zaccal és leolvadt fogantyúval. Nem különösebben sajnáltam, mert egyébként minden igyekezetem ellenére sosem sikerült úgy kávét főzni benne, hogy közben ne szivárogjon a víz orrba-szájba az alsó és felső rész csatlakozásánál, végigcsorgatva a tűzhelyet, hogy aztán súrolgathassam róla a ráégett barna lét, és ne legyen a bögrém tele kávézaccal. Nem segített ezen sem a tömítéscsere, sem a különféle őrleményekkel való kísérletezgetés, sem az, ha jó szorosan húztam meg. 

Jöttem rá a várva várt nyaralás előtt két nappal, és ez a legjobb dolog, ami történhetett velünk. Szerencsére éppen aznap hoztuk fel Budapestre a bicajokat, amik még egy tárolóban várták jobb sorsukat a költözésünk óta, így adta magát, hogy menjünk akkor át Balatonfüredről kerékpárral. Némi átgondolást igényelt az új helyzet, vettem bicajostáskát, és itthon hagytunk mindent, ami nélkülözhető, hogy elférjünk abban. Bandita nagyon jól bírta, ellenére annak, hogy láthatóan fárasztotta a túra, az élvezet hajtotta. 

7 kis szarkát láttam bandázni a parkban. 

Az elmúlt két hétben Bandita nyaralt, én pedig ahelyett, hogy kihasználtam volna a lehetőséget és a szabadságot élvezve magamra fordítottam volna a nyert időt, dolgoztam, jellemzően este 8-ig, fél 9-ig, illetve egy-két alkalommal fél 10-ig. Van annyi önreflexióm azért, hogy érzem, képes vagyok-e még tömegközlekedve hazabumlizni, és ha arra jutok, hogy nem, lelkiismerefurdalás nélkül hívok egy taxit a cég számlájára. Ez azért hetente legalább egyszer előfordul. 

Néha úgy érzem, az egész életem csak abból áll, hogy cipő-gondom van. Kimeríthetetlen probléma forrás az éppen közelgő évszakra felkészülni, ha egyfelől nem szívesen vásárolok ócskát, másrészt viszont nem tehetem meg, hogy akár csak hétköznapokra, a különféle színvilágú ruhákhoz több párat tartsak. 

Engem ettől a cikktől még a hideg is kirázott.

...és itt vannak az ünnepek, hangolódjatok.

Arra gondoltunk Eszterrel, hogy használjuk ki szeptember utolsó délutánját egy kirándulásra és vegyük be a Gellérthegyet. Amióta Budapesten lakunk, annyiszor elmentem már mellette a busszal, miközben újra és újra megálljt kellett parancsolni magamnak, hogy munka helyett ne világot látni induljak.

Leltározáskor hiányként mutattam ki anno az orális szexet is, mint olyasmit, amit nélkülözni nem szeretnék egy kapcsolatban. Tapasztalatom inkább az adásban van, hiszen a nyalás elől mindig nagyon hamar elhúzódtam. Most azért szeretnék írni róla megint, mert változott a véleményem, leginkább egy SB-nél folytatott tavaszi beszélgetés hatására.

Az milyen király egyébként, hogy legutóbb már 50 perc futás kocogás is ment megállás nélkül, egy egész lemezt letoltam! Furcsa módon éppen az első kb. 25 perc szokott úgy eltelni, hogy szinte minden lépést ólomlábakon teszek meg függetlenül attól, hogy előtte mennyit melegítettem. Aztán egyszerre csak elmúlik, hihetetlenül lazának érzem magam és nem akarom abbahagyni. Fene sem érti. Hazaérve torna, mert hiszen nyújtani is kell.

Miért nem megy, ha szeretném? :(