Semmi. Minden.


2014.okt.16.
Írta: HoldViola 1 komment

60 perc

Mi mással, hát ezzel a lemezzel nyilván, már negyedik alkalommal. Ritkítottam az edzésnapokon, nem megy minden másnap; hetente kétszer esik jól ekkora táv. Erősödtem sokat, amit leginkább abból érzékelek, hogy nem kapkodom a levegőt és egyenletesnek tűnik a pulzusom. A hétköznapokban viszont elég fáradékony vagyok, mindig csak aludnék, amit őszi fáradtságnak gondolok. Ma ebédidőben, a parkban bóbiskoltam el a könyv felett, ami lehet ciki, de legalább jól esett. Nektek zene, nem álmosító. A lelkem nincs jól, de ez ne legyen újdonság, megbántottak.

Paradise Lost: Tragic Idol (full album)

Draconian Times

Írjak már arról, hogy állok a futással. Eredetileg nyolc hetes kezdő-programról volt szó, de ugye nem is én lennék, ha képes lennék betartani azt, ami le van írva. A 3. hét utolsó edzésnapján megpróbáltam az utolsó sétaperceket a futásrészhez hozzáadni, ami sikerült is. Ezen eléggé felbátorodtam, el is kezdtem feszegetni a határaim. Ebből lett az, hogy a múlt héten már három részletben megvoltak a 30 percek 2X1 perc séta-pihenés beiktatásával, hétfőn pedig már sikerült a 15 perc futást követő 2 perc séta után a maradékot megint egyben letudni. Azt vettem észre, hogy kb. 4 perc elteltével mintha vinne a lábam, a légzésem és a pulzusom beáll egy egészen komfortos szintre és úgy érzem, hogy sokáig képes lennék így ellenni.

Tovább

Say Just Words (1999, live)

Készülök az esti találkozásra. Lassan indulnom kell. Azt mondja a telefonban, hogy kivételesen most ne vigyek szendvicset. Két óra múlva találkozunk. Miután beszáll az autóba, körbenézve az első kérdése rögtön az nevetve, hol vannak a szendvicsei?! A gyomron rögtön görcsbe rándul, a torkomban gombóc, megszólalni alig merek: „Nem hoztam, mert erre kértél.” - „Persze, mert kíváncsi voltam, hogy szót fogadsz-e. Szót fogadtál, de ettől még éhes vagyok és szendvicset szeretnék!” - majd beküld a szemközti boltba. Engedelmeskedek, megveszem a hozzávalókat és ott az autóban, az ölemben készítem el a vacsorát ekkor már remegő kézzel. Nem tudom, nem értem, mindenféle érzések kavarognak bennem: szeretet, félelem, magány, megfelelni vágyás, boldogság, boldogtalanság, értéktelenség, kiszolgáltatottság….  A szendvics finomnak bizonyul, átmentem a vizsgán.

Beszélgetés telefonon, minden rendben. Egy felelőtlen pillanatban kicsúszik a számom, hogy hiányzik nekem. A hangomban szemrehányás nincs, csak gyengédség, a dühkitörés mégsem marad el: „Már megint kezded az érzelmi zsarolást?!” – „Ne haragudj, én nem azért…” - folytatni már nem tudom, csak potyog a könnyem. „Tedd le a telefont!” – szólít fel. Nem bírok megszólalni, a kezemben a telefonnal állok dermedten. Nem teszi le ő sem, csak hallgat a vonal végén. A fejemben két ellentétes előjelű utasítás csatázik egymással, én pedig a vesztes tehetetlen. Ha leteszem, nem tudom elmondani, hogy nem zsarolni akartam; rossz érzés marad benne és haragudni fog rám valami miatt, amit nem követtem el. Ha nem teszem le, haragudni fog rám, mert nem engedelmeskedtem. Akármelyiket választom, már legyőztek.

Van egy ember, aki egy másikat a szavaival tart a hatalmában. Az önbecsülését napról napra morzsolja szét, míg végül a másik, már csak mint egy tárgy létezik, mint egy bábu, ami kénye kedve szerint rángatható egy madzagon és akár meg is semmisíthető.

Aztán jön az eszmélet, és onnantól nem lehet irányítani többé… De ez nem örömzene, ebben fájdalom van, lázadás és ökölbe szorított kéz van.

Így.

Paradise Lost: Say Just Words (1999)

A férfi 35-ön innen és túl

Nick Holmes is édes aranyos volt kölyökképpel, de az ő későbbi videóit nézve is arra jutok, hogy nem cserélném fiatalabbra a 40-es szerelmem (nem csak a külső férfiasabb volta miatt, de nem kellenek ide hosszas érvek).

Ez egyébként számomra a legtutibb szexelős zene, amit valaha írtak, a második videón 1h05m20s-től, de az egész koncert ajánlott, volt is már itt. 

Paradise Lost - One second (1997)

(Concert Full) Paradise Lost Draconian Times MMXI 2011

Szilveszter

Nem ígérem meg, hogy lesz 2013. évet értékelő poszt, így is annyi már a restanciám, hogy győzzem magam utolérni. A tavalyi sem annak indult, spontán nőtte ki magát egy filmajánlóból, mégis egészen pozitív hangvételű ahhoz képest, milyen veszteségek értek. Ha van kedved Kedves Olvasó, ajánlom azt olvasásra addig, míg összekapom magam, de iderakom azért egy bekezdését, ami az életem tanulsága.
Ilyenkor divatos dolog számvetést készíteni, átgondolni a mögöttünk hagyott évet és célokat tűzni ki az új esztendőre. Bevallom töredelmesen, hogy ebben nem sem vagyok jó, leginkább mert nem gondolom, hogy ebből a szempontból az új év kezdete kivételesebb lenne, mint akár egy új nap, egy új hét, vagy egy új hónap kezdete. Mérleget vonni, fogadkozni bármikor lehet, amikor az ember úgy érzi, hogy a változtatásnak van itt az ideje. Ráadásul a nagy fogadalmak szoktak jó nagy kudarcokkal végződni általában, mert - ahogyan ebből a filmből is kiderül talán - az embert változtatásra leginkább nem a békeidőkben tett fogadalom, hanem az élettől kapott lecke szokta rábírni. 
Szeretnék írni Nektek jókívánságot azért most is, hisz viseltek engem türelemmel. Mondjuk legyen az, hogy a holnap céljainak kergetése közepette éljétek meg azért a jelent is! Szexeljetek sokat és minőségit, szeressetek és bízzatok, mert a rossz után jó következik, csak ki kell várni...
Van zene is, nem túl vidám, de most mit csináljak, ha az egyik kedvencem lett... Nem kerül  be a bűntudatnaplóba csakazértse, hogy lehúzós a szilveszteri zene. 

 

Paradise Lost: No Celebration

A (tegnapi) nap kérdése

Hogyan lehet embrace-elni az ércsíptetőt? 

Paradise Lost: Isolate

Amúgy tudod az van, hogy annyira szeretem benne azt is, hogy olyan okos, meg hogy tud lenni olyan realista, amilyen én ritkán. Én nevezem ércsíptetőnek, mert az kevésbé drámaian hangzik, és gondolkodom azon, hogyan tudná azt a főhős "magáévá tenni". Romantikusan szimbolizálok, nap végére már látom is magam előtt a fájdalmas, ellehetetlenült életet, melyet főhősünk "magáévá téve", azzal azonosulva éli tovább mindennapjait... Aztán érkezik a kijózanító lehetséges válasz, miszerint az "érszorító" és "megragadja", meglehetős módon kézenfekvő és "prózai" jelentéssel, visszahúzva engem a földre:) "Fékek és ellensúlyok" (és ez már a Szúrós Szemű címke).

Zenében

...amik nélkül nem tudtam volna leírni mindezt.

Paradise Lost: Accept the Pain

 

 

Harem Scarem: Harem Scarem - Mood Swings II 06 - Sentimental Blvd.

...most akkor írjunk már arról is, hogy "Holdviola és a szerelem". Jó. Ha cinikus akarnék lenni, lerendezhetném azt is ennyivel, de az csak a féligazság lenne, mert bennem azért kavarognak érzések, amiben rendet kell tenni (és ez már leginkább a Szúrós Szemű - és a dráma-címke). 
update (2013. november 19. 17:15):  megis írtam, itt van: Holdviola és a szerelem (leginkább a nincsekről és Szúrós Szeműről)

PH+PL

Nem is tudom már eldönteni, mit várok jobban... Lubickolni fogok a gyönyörben:)

Paradise Lost: Live@Bloodstock Open Air (2012.08.12 - Full Show)
A Forever Failure szíven üt mindig (11:34-től). Szeretném egyszer hallani tottisan. Jut eszembe, nem is írtam még, hogy lesz még egy tetoválásom mementonak. Arra fog emlékeztetni, hogy "A feltétlen szeretet nem jelent több erőt a téridőben, sem egy parti sakkban, sem a fociban, sem a jégkorongban. Az életbeli szabályok játszmák közben alakulnak ki, a feltétlen szeretet viszont nem ismer semmi szabályt."
süti beállítások módosítása