Szilveszter
Nem ígérem meg, hogy lesz 2013. évet értékelő poszt, így is annyi már a restanciám, hogy győzzem magam utolérni. A tavalyi sem annak indult, spontán nőtte ki magát egy filmajánlóból, mégis egészen pozitív hangvételű ahhoz képest, milyen veszteségek értek. Ha van kedved Kedves Olvasó, ajánlom azt olvasásra addig, míg összekapom magam, de iderakom azért egy bekezdését, ami az életem tanulsága.
Ilyenkor divatos dolog számvetést készíteni, átgondolni a mögöttünk hagyott évet és célokat tűzni ki az új esztendőre. Bevallom töredelmesen, hogy ebben nem sem vagyok jó, leginkább mert nem gondolom, hogy ebből a szempontból az új év kezdete kivételesebb lenne, mint akár egy új nap, egy új hét, vagy egy új hónap kezdete. Mérleget vonni, fogadkozni bármikor lehet, amikor az ember úgy érzi, hogy a változtatásnak van itt az ideje. Ráadásul a nagy fogadalmak szoktak jó nagy kudarcokkal végződni általában, mert - ahogyan ebből a filmből is kiderül talán - az embert változtatásra leginkább nem a békeidőkben tett fogadalom, hanem az élettől kapott lecke szokta rábírni.
Szeretnék írni Nektek jókívánságot azért most is, hisz viseltek engem türelemmel. Mondjuk legyen az, hogy a holnap céljainak kergetése közepette éljétek meg azért a jelent is! Szexeljetek sokat és minőségit, szeressetek és bízzatok, mert a rossz után jó következik, csak ki kell várni...
Van zene is, nem túl vidám, de most mit csináljak, ha az egyik kedvencem lett... Nem kerül be a bűntudatnaplóba csakazértse, hogy lehúzós a szilveszteri zene.
Paradise Lost: No Celebration
