Hát ez is eljött, és az életközépi válság is elért, mióta nem írtam. 

Érdekes módon ezek inkább belső harcok, útkeresés, a testemmel békében vagyok, szerencsére a néhány műbalhét, amit rendezek, nem veszi komolyan az, aki ismer engem. 

Tudom ám már, milyen érzés fényes nappal, teljes valómat nem szégyellve elnyúlni az ágyon a férfi előtt, és így beszélgetni vele fesztelenül szeretkezés után, szóval igen, a testemmel békében vagyok.  

Növesztem a hajam, már majdnem ilyen hosszú. Eddig azon rinyáltam, hogy miért nem nő gyorsabban, most már az a bajom, hogy fél órát tart beszárítani, nekem semmi se jó. 

Ha a gyepre lépegetőlapot szeretnék vásárolni, nem az építőanyag részlegen, a járdalapok között fogom megtalálni, hanem a kertészeti osztály legbelső sarkában, "tipegő" név alatt. 

(3 cserép szegfű, 4 cserép calibrachoa can can, 4 cserép nebáncsvirág és egy virágláda, mert ilyen sok palántának már kevés volt itthon...) 

A héten érkezik a kertész, cserélik a talajt, gyepszőnyeget fektetnek és sövényt telepítenek. Leylandi ciprust és korallberkenyét ültet a kerítés mellé, szombaton kiválasztottam és haza is hoztam őket. A kert közepére oszlopos japán cseresznyét szeretnék, már megvan a beszerzési forrásom, május végén tudom elhozni a fát, boldog vagyok. 

Ha becsípek, nem bírom abbahagyni a nevetést. Ilyenkor le is teszem a poharat, ezért úgy rendesen még nem rúgtam be sosem, elég ijesztő rágondolni is.

...apropó a jövő pénteki államvizsga, és akkor elmesélem, amit szintén elmulasztottam. 

Ha eltörik a szárítógép belső világítása, és beleakadnak a ruhák a csonkba, legyen annyi eszed, hogy áramtalanítod a gépet, mielőtt ki akarnád szabadítani őket, különben ne csodálkozz rajta, ha áramütéssel kötsz ki a kórházban.

Nem akartam plafont festeni. Gyűlölök plafont festeni. 

vs.

Látom a jövőt, amiben minden áldott alkalommal, amikor elmerülök egy kád finom forró fürdőben, tekintetem a mennyezetre téved, ahol meglátom a foltokban átütő halvány szürke glettet, majd agyvérzést kapok, mert rögtön eszembe jut, hogy a kurva festők csak egy rétegben festették le spórolásképpen. 

(Mennyivel egyszerűbb lenne, ha leszarnám a foltokat.)

...és ha így haladok, nagyon sokáig még. 

Bandita a héten nem volt itthon, így tegnap egyedül fogtam hozzá a munkának. Múlt vasárnap vettem tükörglettet, és kellett pár szerszám is (ráadásnak pedig megleptem Banditát egy nyuszifüles kaktusszal, nagyon cuki), jól felpakolva indultam el itthonról, és bár 6 órám volt zárásig, alig valamire jutottam*. 

Nagyon szomorú vagyok, mert Bandita holnaptól 5 napig kirándul, én meg látom magam nap nap után késő estig az irodában.

Tartja a lelket, hogy hamarosan költözhetünk. 

Bezzeg a szocializmusban nem kellett az embereknek ilyenekkel kínlódni, volt mondjuk 6? féle fürdőszobai csempe, amiből lehetett választani, esetleg a pult alól protekcióval további 2-ből, amit utána a burkoló feldobált a falra valahogy, aztán jól van. 

...én pedig annyira megörültem a kérdésnek, hogy a fél órája megrendelt indiai kajámról is elfelejtkeztem. 

A fiú a titkárság ajtajában várt, én repültem felé...

Ha keresnek, elmentem ebédelni! 

És a megrendelt étellel mi lesz?!

(megtorpan, pirul) Jujj, az kiment a fejemből! 

A rendelés a hűtőben vár holnapig, a fiú meg már tudja, ha eddig nem.  

Szeretnék egy tapintatos titkárnőt kevésbé ciki lenni.

Most nem írok arról, hogy az újév leginkább csak szorongást hozott számomra és reggel gyomorgörccsel keltem, úristen, mi vár rám bent, hogyan fogunk megküzdeni az előttünk álló hónapok feladataival, inkább írok arról, hogy végre újra jelentkezett az építésvezető a villamos és gépészeti egyeztetés időpontjának megbeszélése miatt, én pedig ujjongok!

Néha úgy érzem, az egész életem csak abból áll, hogy cipő-gondom van. Kimeríthetetlen probléma forrás az éppen közelgő évszakra felkészülni, ha egyfelől nem szívesen vásárolok ócskát, másrészt viszont nem tehetem meg, hogy akár csak hétköznapokra, a különféle színvilágú ruhákhoz több párat tartsak. 

Én eddig azt hittem, hogy a porfogó franciául. 

Hiányzik Szúrós Szemű, mondjuk mert senki mással nem lehet arról és úgy beszélgetni, ahogy vele.

Bandita kiszeretett a Katából, aki nem válaszolt a Valentin napi üdvözletre (kapja be), de már kiszeretett az Emeséből is, akibe a Kata után szeretett bele (mert ő elérhető távolságban van), és most egy másik (nem jut eszembe a neve) kislányba szerelmes, leginkább mert ő is ragaszkodik a kedvenc pulcsijához, tehát hasonlítanak egymásra, mégis legtöbbet a Majával? beszélget, de vele nem szerelmesek, mert neki Bandita kisbarátja a fiúja.

Az iskolában brillírozás van egyébként, érdekes módon itt nem "lassú, lusta, trehány, szétszórt, figyelmetlen, motiválatlan". 

Szilvási Lajos Szökőévét olvasom, komolyan nyálasabb, mint a legnyálasabb lányponyva, de mégis élvezhetőbb, mert Szilvási mégiscsak Szilvási. 

Virágok nyílnak a várfalban.

Várom, hogy melegedjen az idő. 

Sokszor félek éjjel a viharos szél miatt. Most is. 

Leadtam két olyan anyagot, amivel megküzdöttem nagyon és rettenetesen rámült az elmúlt két hétben.

Nem ittam alkoholt, mióta itt lakunk és nem is hiányzik. 

Az óraátállítás óta alvásproblémáim vannak, amiről szerintem nem az óraátállítás tehet, csak arra fogom. 

Nem megyünk haza húsvétra. 

Le kellene cserélnem a 18 éves farmerdzsekim (még akkor is, ha 10 évig a szekrényben volt és csak tavaly kezdtem el megint hordani), leginkább mert nagy rám, és ódivatú bő ujja van. 

Nem bírom a barkaágon csüngő giccstojásokat, amikkel minden tele van húsvétkor.