Ha becsípek, nem bírom abbahagyni a nevetést. Ilyenkor le is teszem a poharat, ezért úgy rendesen még nem rúgtam be sosem, elég ijesztő rágondolni is.

Egyre többször eszembe jut, hogy ezt mégsem kellene annyiban hagyni, legalább egyszer az életben mégiscsak ki kellene próbálnom, hogy milyen érzés a földig lerészegedni. Oké, de hogy csináljam? Mondjuk legyek itthon egyedül, zárjam magamra az ajtót, biztos ami biztos, a telefonom is dugjam el magam elől és kezdjek inni módszeresen, ájulásig...?! Abban mi jó van? Egyedül inni egyébként is ritkán esik jól, társaságban, vidáman lehet, hogy jobban csúszik az ital is? Vagy mégis... csináljak egyszemélyes házibulit, jó kis dallamrockkal tomboljak bugyiban a nappali közepén? Hiszen ezt józanon is hozom bármikor.

Jó, ezen gondolkodom még.