Nagyon szomorú vagyok, mert Bandita holnaptól 5 napig kirándul, én meg látom magam nap nap után késő estig az irodában.

Tartja a lelket, hogy hamarosan költözhetünk. 

Nem jöttem ám rá rögtön, hogy a virágokat elrontották! Két hete szombaton kint jártunk megnézni, hogyan haladnak a munkák. Annyira boldog voltam, hogy fel sem tűnt két "apró" rendellenesség.

Aztán hazafelé jövet, a galéria sokadik megnyitásakor valami zavarni kezdte a szemem. Két kattintás a Zalakerámia oldalára, majd vissza megint az albumba, és akkor leesett: fejjel lefelé tették fel a virágos lapokat, úristen! Nézzem a jó oldalát, legalább következetesen baszták el, mindet. 

Nagyon érdekes volt egyébként a saját bőrömön megtapasztalni, hogy ugyanaz a dolog, ami spontán még tetszett, egy pillanat alatt vált ellenszenvessé pusztán a tudattól, hogy "nem normális", "elrontották", "nem is így kellene állnia a virágoknak, hanem fordítva". A csalódottság egészen maga alá gyűrt, "persze nekem semmi sem sikerül, miért is sült volna el jól a dolog, annyi viszontagság után meg is lepődtem volna, ha valami összejön..." - lovaltam bele magam egyre jobban, ami tartott egészen addig, míg Bandita meg nem jegyezte, hogy még nincs kifugázva, biztos le lehet szedni, a cég hibázott, saját költségen hozza rendbe. - "NA MÉG AZT KÉNE, HOZZÁ NEM NYÚL SENKI!" - csattantam fel, és ebben az érzésben maradtam is. Nézegettem tovább a képeket, újra és újra, itthon a gép előtt kinagyítva is, szoktattam magam a látványhoz, és már szeretem megint. Sőt. Jobb is így, mert a felfelé szélesedő indák a kiteljesedést szimbolizálják;) 

Azt is csak a fotók elemzése közben vettem észre, hogy a gépészeknek sikerült a konyhában telibe kapniuk a gázcsővel a szagelszívó helyét, köszönhetően a művezetőnek, akinek nem sikerült a releváns infót továbbadnia. Orvosolták szerencsére.

Az is volt még, hogy múlt pénteken elhaló hangon hívott fel a művezető helyettese közölni, hogy a fürdőszobai járólap (ami a csempe párja egyébként, ez fontos momentum) a Zalakerámia nagykereskedésének a tájékoztatása szerint az egész országban nem kapható jelenleg (állítólag egy külföldön gyártott típus), és ő most megkérne engem arra, hogy próbáljak választani másik fajtát. Tanulság legyen számára, hogy soha ne próbáljon ilyesmivel előhozakodni, ha a pénteken 2-ig tartó munkaidő után, délután 5-kor vörös szemekkel verem a gépet, mert túl a határidőn, még jött egy megoldandó feladat. Abban a pillanatban, amikor az utolsó bejárásom alkalmával a fürdőszobai járólapot nem találtam kint a lakásnál, miközben a csempe már a falon volt, sejtettem, hogy valami nincs rendben. Bár nem ő intézte, de természetesen megrendelték azt is, csak még nem jött meg. Ezek után további öt nap kellett hozzá, hogy a Zalakerámia közölje a rossz hírt, miszerint az egy hónappal korábban a garnitúra többi darabjával együtt megrendelt padlóburkolóból az egész országban nincsen. Nyilván. Nem vagyok büszke rá, de kihozott a sodromból, mert csak nem képzeli, hogy most nekiállok máshol, másfajtát keresni ahhoz a csempéhez, ami már a falon van, HA NEKEM EGY GARNITÚRÁVAL KELL KIBURKOLNOM EGY FÜRDŐSZOBÁT, AKKOR ANNAK NEM KEZDEK HOZZÁ ADDIG, AMÍG AZ UTOLSÓ DARAB IS A HELYSZÍNEN NINCS! NE HARAGUDJON, DE NEHEZEN HISZEM EL, HOGY NEM KAPHATÓ VALAMELYIK KISKERESKEDŐNÉL VAGY A KÖZELI BARKÁCSÁRUHÁZBAN ILYEN CSEKÉLY MENNYISÉG, HISZEN LEGFELJEBB 8 NÉGYZETMÉTERRŐL BESZÉLÜNK! ÖNÖK HIBÁZTAK, ÉS MOST MÉGIS NEKEM KELLENE EMIATT MÁST KERESNI?! ARRÓL SZÓ SEM LEHET, HA VÁRNI KELL A KÜLFÖLDI SZÁLLÍTÁSRA, HÁT AKKOR VÁRNI  FOGOK. Tomboltam. Utánanéz, 10 perc múlva már hívott is vissza, hogy megoldódott a probléma, a helyi szalonban van ilyen termék. Pfff. 

Szerdán kivettem egy szabadnapot, még a céges telefonomat is itthon hagytam, kilátogattam megint. 

Ha láttál egy lányt, aki a kétségbeesetten törölgeti nedves törlőkendővel a cementtörmelékben úszó járólapot annak megállapítása érdekében, hogy az ott karistolás, vagy anyagában a minta, én voltam... A helyszínen jelen lévő burkoló nagyon kedvesen és igazán türelmesen viselte az aggódásom és mutatta meg a dobozban lévő példányon is ugyanazt a "sérülést", ami először őt is megriasztotta. 

Ha láttál egy lányt a helyi buszmegállóban, hangosan ujjongva kiabálni anyukájának a telefonba, hogy ÚRISTEN, ANYUCI, CSODÁLATOS SZÉP, MINDJÁRT KÉSZ AZ OTTHONUNK, ANNYIRA BOLDOG VAGYOK!!!!!!!!!!! ....az is én voltam.