Álltam a járdaszigeten, éppen úgy értem át a zebrán odáig, hogy továbbmenni nem tudtam, mert ott már piros lett. Velem szemben viszont még átmerészkedett egy idősebb férfi. Rám kacsintott, én meg persze önkéntelenül is elmosolyodtam, ami felbátorította és megállva mellettem megszólított. Engedjem meg, hogy elmondja nekem, milyen csinos(???) lábaim vannak; a pofim is szép(???), de a lábaim azok aztán igazán(???) csinosak, ha nem bánnám, nézegetné még, amíg zöldet nem kapok. Ne vegyem tolakodásnak, ez a részéről csak érdek nélküli tetszésnyilvánítás... Majd látva a kérdő tekintetem kifejtette, hogy Kant szerint szép az, ami minden érdek nélkül tetszik az embernek, és ilyenként befogadni jó dolog.

Tök jól estek a szavai, ezért mondtam neki, hogy hát ezen ne múljon, nézegessen csak nyugodtan:) Megköszönte szépen, tényleg nézegetett még abban a pár másodpercben, míg ott álltam a járdaszigeten, majd zöld lett, szép estét kívántunk egymásnak és szaladtam tovább. 

Az imént pedig megnéztem, és tényleg. Gondolom jól esett neki, hogy nem küldtem el a fenébe, volt pár kellemes perce. Nekem is biztonságos volt, hiszen nem akart bántani, nem akart tőlem semmit, csak kifejezte a pozitívat felém, ami nagyon hiányzott most. Legalább valaki.