"Mint egy szűz lány..."

...kb. úgy érzem magam. Tudod... Tipródik, várakozik, fél, milyen lesz majd. Na hát így vagyok én is most. Félelemmel vegyes várakozás, rengeteg kérdés, kétség, ábránd, mert úristen olyan régen volt, mintha soha meg sem történt volna még.

Onnan tudom, hogy mégis, mert hiszen vannak emlékeim, vagyis inkább emlékfoszlányok, amikből kirajzolódott bennem egy folyamat, a szexhez való viszonyom változása. Mennyire prűd és szégyellős voltam, atyaég! Példák. Természetesen orális szex, mi más a téma. Azt írtam róla a leltárhiányban, hogy kölcsönösen adni-kapni lenne jó már.

Adni. Most összeszámoltam (nem volt nehéz), 5 partnerem volt eddigi életemben, kivétel nélkül mindegyikük számára a szex természetes része volt, és ha azt kérdeznétek, hogy az első 4-gyel miért nem szerettem, azt tudnám mondani neked, hogy az az érzelmi töltet, motiváció, nem tudom mi hiányzott részemről, ami az 5. partnerrel megvolt, az pedig kivétel nélkül mindegyikőjükről elmondható, hogy érződött a hozzá(m)állásukon is az, hogy természetesnek vették*. Ennek megfelelően én leginkább úgy voltam vele az első 4 esetében, hogy nyújtottam, de korántsem lelkesen**; ez frusztráció-forrás volt, ami nyilván nem tett jót a kapcsolatnak. Állapotosan az utolsó hónapok már nagyon nyűgösek voltak, azonban Bandita apukája akkor sem akart kényeztetés nélkül maradni: "az orális és kézzel történő kényeztetés esetében nem lehet kifogás a méhösszehúzódás" - volt az érvelés. Szerencsére a sperma lenyelése már nem szerepelt a (felém kifejezett) vágyai között, így ez fel sem merült opcióként, na de hová tegyük akkor azt, ami kijön? Arcpirító belegondolni utólag, kívülről nézve mennyire gáz látvány lehet egy nő, ahogy a pasija pénisze alá papírzsepit tereget és szépen eligazgatja, hogy ne kenje össze kedvese hasát az anyag. Most röhögsz biztos, ciki is így utólag, de akkor és ott ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. Aztán kinyílt a világ Holdviolának. Ennek fényében értékeld Kedves Olvasó azt a mondatot, miszerint "lelkesen-gyengéden csókoltam fel, nehogy egy cseppje is kárba vesszen" az értékes nedűnek" ♥ Ma már úgy gondolom, hogy ennek számomra szimbolikus jelentősége (is) van, a Férfi teljes elfogadását fejezi ki, ilyenként tudhatja majd, mennyire állok közel hozzá. 
Kapni. Na hát e tekintetben a helyzet lesújtó volt, bárkivel is voltam. Kivétel nélkül ugyanaz a forgatókönyv játszódott le mindegyik partnerrel: ha próbálkoztak is, én kis idő elteltével húzódtam el, amit ők rekordgyorsasággal tudomásul vettek, én meg beletörődtem ebbe a helyzetbe ellenére annak, hogy magamnak képes vagyok orgazmust előidézni a csiklóm izgatásával, tehát tisztában voltam vele, hogy lehetne dolgozni a problémán. Talán te most mondanád nekem, hogy ha egyszer elhúzódtam, miért próbálkoztak volna, én viszont úgy voltam vele, hogy ha érdekelné őket, mi a baj, hogyan szeretném, nyilván megkérdeznék. Nem kérdezték, talán úgy is voltak vele, hogy egy gonddal kevesebb. Elkönyveltem, hogy nem kérdezik = nem érdekli őket, mivel pedig nem érdekli őket, minek mondjam. Szóval az van, hogy igazából én nem tudom, milyen az, amikor egy férfi időt és figyelmet szentel a testemnek, igazán érdekli, mi a jó nekem, és tényleg örömét leli ő is abban, hogy kényeztet engem. Ciki nem ciki, ezt tudom leírni 34 évesen.
Bizonyos szempontból tehát tényleg olyan ez, mintha szűz lennék és talán kicsit tényleg olyan is lesz az első együttlét, mint a szüzesség elvesztése. Ha viszont arra gondolok, hogy nem csak nekem, hanem a partneremnek is, mert hiszen majd ott leszünk ketten, ő meg én, és egymást kell megtanulnunk a nulláról, akkor már sokkal inkább tűnik izgalmasnak, mint félelmetesnek...

*A "természetesnek vették"-hozzáállásról tervezek írni külön bejegyzésben egy ismerős férfivel folytatott beszélgetés apropóján, most ennyit róla.
**Hogy ez a "természetesnek vette"-hozzáállás az utolsó kapcsolatba miért "nem zavart" engem, erről már lehet fogalmad, hagyjuk is most.