Semmi. Minden.


2016.júl.23.
Írta: HoldViola Szólj hozzá!

A gyerekszoba kész

...legalábbis ami a festést illeti. 

Hétfőn volt Bandita születésnapja, amit nem akartunk munkával tölteni, utána viszont minden nap mentem ki a lakáshoz, ő pedig péntek kivételével jött velem. Az esőzések nyomán jól felverte a kertet a gaz, de legalább a nedves földből könnyebben el lehet távolítani, így ezzel foglalatoskodott, gyomlált és gereblyézett. 

Tovább

Találkozás

A mai napon mindent eldöntő találkozás színtere volt Holdviola jobb csuklója:) 
...olyan szabályt sem ismer, hogy aki erős, annak az erejével ártani kell.
...olyan szabályt sem ismer, hogy egy holdviolát össze lehet morzsolni egy vasmarokkal. 
Soha többé nem fog tudni bántani engem senki. 

Kopaszi-gát

Egészen egyszerűen nem tudok betelni vele, úgyhogy ma késő délután megint ott kötöttem ki. 
Mit sem törődve a konvenciókkal, rossz gyerek módjára mezítlábasan sétálgatok az emberek között, akik éppen úgy néznek rám, mintha tényleg a Holdról jöttem volna, kezemben a cipőmmel...
A fű olyan puha! Rajta feküdni olyan, mintha bársonytakaró volna...

Egyszerű

Tegnap délelőtt az jutott eszembe, hogy talán lemehetnénk strandolni egyet a Balcsira. Bandita hétfőtől majdnem egy hónapig oda lesz apájánál és a maminál, és szerettem volna neki adni valamit, ha már egyszer nyaralásra nem telik idén (sem).
Gyorsan megnéztem a térképet, melyik balatoni strand van a legközelebb hozzánk, osztottam-szoroztam, és szépen össze is állt a szombat délutáni program. Aztán ebéd közben beugrott, hogy mi lenne, ha elhívnánk B-éket is a gyerekekkel. Kicsit át kellett szervezniük hozzá a napjukat, mert B. dolgozott volna délután, de szerencsére elég nagy volt a kísértés ahhoz, hogy átpakolja inkább minden dolgát mára és velünk tartsanak családilag. 
Az égiek velünk voltak; bár olykor lógott az eső lába, sőt egy-egy esőcsepp is az orromon landolt néha, igazán csak akkor kezdett el esni, amikor már hazafelé tartottunk. 
A gyerekek a vízben, a legkisebb vízipisztollyal lövöldözött ránk, miközben B-vel a vízben áztattuk a lábunkat, nekem pedig nem volt a világon semmi bajom. Aztán feküdtem a pokrócon, néztem az eget, fényképeztem a felhőket szokás szerint, és megint csak gusztustalanul boldog voltam. 
Boldognak lenni annyira egyszerű, ha megértjük, hogy konstans boldogság nincs, viszont tele az élet boldog pillanatokkal.  Csak észre kell venni. 
A képen a kismadár csókolózik éppen a kutyussal. 

Varázslat

Valamiért hallgat. Szokatlanul régóta. Várod a szavakat, számolod a napokat... 1,2, .... , 9, 10, ... Aggódsz is, hogy mi lehet a baj. Nem vagy megúszós, ezért úgy döntesz, hogy írsz most már. Megírod, mennyire hiányzik neked "minden", és ugye nincs gond. Válaszra nem számítasz, mégsem jön a gyomorremegés. Már megtanultad, hogy az ő nem-válaszolása nem a vihar előtti csend. Vársz nyugodtan, és nem is kell sokáig várnod. Csak pár órát. Este lefekvés előtt leülsz a gép elé, és azt látod, hogy éppen most törte meg a csendet és nemsokára... 
...kívántál és teljesült, a "hiányzol" pedig nem érzelmi zsarolás. 

Szúrós Szemű...

Na jó,  akkor először is tisztázzuk: a szerelem számomra nem több, mint vágy, vonzalom, felébredt érdeklődés, szóval kémia, kémia, kémia, tehát semmi olyasmi, amire önmagában egy életet építünk. Rögzíteni kívánom azt is, hogy számomra a kívánás is érzés, meg a vágyakozás is, meg a vonzódás is, tehát amikor az "érzéseimről" írok, akkor se tessék megijedni.

Tovább

A Cipő

Az én kompromisszumon. Kicsit kiesek belőle, de majd rásegítünk talpbetéttel. 
Milyen jó, hogy nem vettem meg a múlt héten, mert ma éppen féláron adták. Így jó vásárolni.

Fizetéskor kezdhetem a szandál-probléma megoldását.

Milyen jót nevettél volna, ha ma láttál volna engem, ahogyan a barátnőmmel bolyongok a lakótelepen. A jogász és a közgazdász egy kis bababoltot keresett telefonos gps-sel. Kb. fél óta után jöttünk rá, hogy fordítva tartjuk a kütyüt, azért távolodunk mindig a céltól közeledés helyett... Nem is mondok többet.

A nyuszi hozta:)

Bandita az imént fürdés közben mesélte el, hogy kis(fél)testvére lesz!:)
Tudtam én, hogy valami sumákság van, mert olyan hallgatag volt már tegnap este is a telefonban. Vasárnap ebéd után vitte el az apukája, és nem szokott ő leereszteni ilyen gyorsan, azért két napig tartani szokott a lelkesedése, hogy nála van. Ma voltak az első ultrahangon, ahová elvitték őt is magukkal, így láthatta a kis picurt.

Annyira boldog vagyok most! 
Jó. Picit aggódom csak amiatt, hogy a kisfiunk ne érezze majd háttérbe szorítva magát, meg hát akkor nem számíthatunk arra sem, hogy az apukája felemeli valaha is a 19 000 Ft-os gyerektartást (ami pedig időszerű lett volna 7 év után), de tudod az van, hogy végül is leszarom, mert mióta összeházasodtak J-vel, már amúgy sem segített a rendkívüli kiadásokban sem (ahogy azelőtt pedig mindig, legalább az iskolakezdésben és a szezonális nagy ruhacserékben). Szóval eddig is el voltunk valahogy, ezután is meg leszünk, a gyerekkel töltött időt úgysem tudja megváltani pénzen. Azt majd bevasalom:)

"Nézz szembe félelmed tárgyával..."

...írta William, és jutott eszembe ma délután, mikor kb. másfél év óta először beültem a volán mögé egy hosszabb útra. 

A balesetben az autóm gazdasági totálkáros lett, mivel pedig nem volt pénzem megcsináltatni, törötten vették meg tőlem. Azóta egyszer mertem volán mögé ülni, amikor anyukám autóját vittem ki a falu széli autómosóba. Annyira szorongtam a vezetéstől, hogy - bár van vezetői engedélyem a céges autókra - inkább sofőrt kértem akkor is, ha tárgyalni mentem; motorozni is csak egyszer voltam tavaly nyáron, de akkor sem mertem kimenni a forgalomba, hiába biztatott a volt oktatóm.

Tovább
süti beállítások módosítása