Úgy két hete lehetett, hogy reggel, a munkába tartva feltört belőlem az elmúlt hónapok feszültsége. Álltam a városban a piros lámpánál, kikapcsoltam a "robotpilóta üzemmódot" és kicsit hagytam, hogy hasson rám az, ami körülvesz. Először örömöt és megkönnyebbülést éreztem, milyen jó, hogy ilyen sok az autó, az utcákon ismét emberek. Jókedvűen indultam tovább, amikor zöldre váltott a lámpa, arra gondoltam, milyen klassz már, hogy együtt hömpölyöghetek a forgalommal, végre egy tisztes reggeli csúcs! 

Az elmúlt hetekben két olyan projektben vállaltam szerepet, amelyek egy kicsit kizökkentenek a mindennapok monoton mókuskerekéből, szakmai kihívást jelentenek és megélhetem benne a küldetéstudatomat is. Ezekből az egyik valóban nemes ügy, ami által sok ember életének a jobbá tételéhez járulhatok hozzá. A másik viszont lelkiismereti dilemmát okoz.

Most végeztem a munkámmal, indulnom kellene haza, de annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben csak átmennék a főnök irodájába aludni egyet. Inkább írok, mert mindig csak halogatom, gyűlnek a szavak a (szív)kamrában. Tényleg nem vagyok normális amúgy, hogy masszázs után még visszajöttem dolgozni, megfejteni egy Európai Uniós előzetes döntéshozatali eljárásban hozott végzést, mintha jobb dolgom nem volna este 7 után. Oké, mert megígértem a társosztálynak, hogy legkésőbb szerdán megkapják az anyagot véleményezésre. Csütörtök lett belőle, mégis úgy élem meg, hogy végső soron szinte tartottam a szavam, hiszen este 6 után már úgysem nyúltak volna hozzá, de legalább reggel ott találják a postafiókban. Csak kínszenvedés volt egyébként, ki a franc lenne még ilyenkor hatékony, én sem, kalandozó figyelemmel kiokoskodtam valamit, meglátjuk, mire elég. Más.

Anya, nem kell mindent agyon elemezni, van, aki egyszerűen suttyó paraszt és kész!

A férfi mondott valamit, ami fájt a nőnek, megbántva érezte és szégyellte magát. Nem értette, hogy ha a férfi szereti, miért beszél vele így. Pár napig hurcolta ezt a sértettséget, majd úgy döntött, hogy „kiáll magáért” és megosztja a férfival az érzéseit. Hátha kiderül, hogy a férfi nem is úgy gondolta, hátha megérti, hogy a stílus, amivel a nőhöz szólt, a nő számára tényleg bántó és lekezelő volt, hátha elismeri a nő sérelmét jogosnak, érezteti, hogy sajnálja és megbánta a dolgot, és legközelebb jobban figyel, hogyan szól. A férfi szerint viszont a szavai nem voltak bántóak, és a nő egyébként is magának köszönheti a történteket, nem akar erről többet beszélni. A nő próbált tárgyilagos maradni, még szakirodalomra is hivatkozott, majd amikor ez sem vált be, a megélése leírásával is próbálkozott, hátha ez majd felébreszti a másikban az empátiát, és végre akkor, majd akkor. A férfi erre már nem is válaszolt.

Hát ez is eljött, és az életközépi válság is elért, mióta nem írtam. 

Érdekes módon ezek inkább belső harcok, útkeresés, a testemmel békében vagyok, szerencsére a néhány műbalhét, amit rendezek, nem veszi komolyan az, aki ismer engem. 

Tudom ám már, milyen érzés fényes nappal, teljes valómat nem szégyellve elnyúlni az ágyon a férfi előtt, és így beszélgetni vele fesztelenül szeretkezés után, szóval igen, a testemmel békében vagyok.  

Növesztem a hajam, már majdnem ilyen hosszú. Eddig azon rinyáltam, hogy miért nem nő gyorsabban, most már az a bajom, hogy fél órát tart beszárítani, nekem semmi se jó. 

Ok, intézem. Légyszi a munkával kapcsolatos dolgokat ne itt írd meg, hanem a céges levelezőn. Egyfelől, mert szeretném a messengeremet megőrizni a privát szférám részeként, másfelől mert az e-mail menthető és kereshető, ha infó kell. Vészhelyzetben nyilván minden eszközt bevet az ember, hogy elérje a másikat, de ha nincs, akkor próbáljuk meg ehhez tartani magunkat kölcsönösen, oké? 

A főnökömnek írtam, aki szerint egy 12 órás munkanap után jó ötlet még este 10-kor is messengeren írogatni másnapi feladatokat. Hát nem.  

Büszke vagyok magamra. 

Dream Theater: Take Away My Pain

Azért jó tudni, hogy amikor nem voltam itthon, a kutya miatt haza tudtál érni legkésőbb este hatkor.

Persze magyarázkodok: a kutyát ki kell vinni, te viszont egy kamasz fiú vagy, aki már tud magáról gondoskodni...

Közben tök hiteltelen, hiszen így megy ez már évek óta, bár ne szólaltam volna meg.

A magyar nép olyan kormányt kapott, amilyet megérdemel. 

...csak nemigen írok, megélni próbálom azt a kevés időt, ami a munkán túl marad.

Ismét róla álmodtam, akire nappal gondolni sem merek.

Én nemrég elköltöztem otthonról, de téged hiába is hívnálak randizni, már több körben viszautasítottál, úgysem jönnél.

Pedig de. 

Megleptem őt is és magamat is.

Legalább 4 éve nem találkoztunk, várom a jövő hetet. 

Hetente egy hétköznapi találkozó. Ez egy közös ebédet vagy estét jelenthet. Olykor egy szombati randevú, ha éppen nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy a hátam közepére sem kívánom senki társaságát. Teljes hétvége együttöltése kizárt, fáradt vagyok, szükségem van egyedüllétre és arra, hogy törődjek a gyerekkel. A szombat szent, de bizony előfordul, hogy vasárnap dolgoznom kell. Éjszakára csak akkor maradhatok ki, ha Bandita nincs itthon. 

Nem levelezek, nem csetelek. Heti egy-két tartalmas telefonbeszélgetés szóba jöhet, amire a legalkalmasabbak a reggeli órák. 

Hát... Attól ne tarts, hogy rád telepszek.

A szakdolgozatomra kaptam az egyik jelest, a másikat és a 4-est a záróvizsgán húzott két tételre. 

Féltem, iszonyatosan féltem, nagyon régen volt az utolsó kollokvium, elszoktam a helyzettől. Ketten voltunk mindösszesen vizsgázók, a kitűzött időpontban be is hívtak együtt minket. Mindenem remegett, a hangomon is érezni lehetett a megilletődöttséget, ami annak is szólt, hogy olyan emberek előtt kellett most számot adnom a tudásomról, akikre egyfelől nagyon felnézek, másfelől munkakapcsolatban is érintkezünk, ezért különösen kellemetlen lett volna számomra, ha lebőgök előttük. Villámgyorsan történt minden, mire észbe kaptam, már túl is voltam a feleleten; az eredményhirdetés alatt már nem tudtam tartani magam, fátyolos lett a szemem. Volt ebben minden, megkönnyebbülés, hála, boldogság, öröm, kimerültség, kompetencia-érzés, tisztelet, meghatottság a helyzet ünnepélyes volta miatt, és fájdalom is volt, igen.   

Egyelőre nem tudok mit kezdeni vele, de szeretnék. Ha az egojából visszavenne, közelebb jöhetne. 

Dream Theater - The Astonishing (full album)

Este még nem tudom, mit akarok felvenni másnap, reggel nincs időm erőm vasalni. Nehéz az élet, tele megoldhatatlan problémával. 

Meséltem már, hogy egy hónapja minden reggel fél hat után kelek, és negyed nyolckor már bent vagyok dolgozni? Ezzel nem is lenne baj, csak mondjuk jó lenne este hét előtt hazaérni, ami egyelőre inkább nem megy, mint igen.

Az otthonunkba szerelmes vagyok, a közlekedőt még ki kellene festeni. Az asztalos meghalt, mielőtt a konyhabútort leszállíthatta volna. 

A bácsitól szinte minden reggel megkapom a büfénél, hogy "megint feltartja a sort a kávézós kurva". 

Bandita cuki kiskamasz, az apukája bekaphatja. Azóta nem kezdeményezett találkozót a fiával, mióta megszületett náluk a második gyerek, hivatkozás: a kicsi immunrendszere még nem elég erős a találkozáshoz. Igazán nem tudom, meg tudok-e neki bocsátani valaha.  

Ha eltörik a szárítógép belső világítása, és beleakadnak a ruhák a csonkba, legyen annyi eszed, hogy áramtalanítod a gépet, mielőtt ki akarnád szabadítani őket, különben ne csodálkozz rajta, ha áramütéssel kötsz ki a kórházban.

Ma délben hosszas tipródás után elküldtem azt a levelet, amiben a gyerekem apját (és másolatban a feleségét) arra kérem, hogy legyen szíves megjelölni azt a legalább 3 hetet a nyár hátralévő részéből, amikor Bandita náluk lesz, emlékeztettem arra, hogy a kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelesség is, és jeleztem, hogy ha ezt most nem sikerül megnyugtatóan rendezni, a gyámhatóságtól fogom kérni a kapcsolattartás szabályozását. 

Itt tartunk. 

...és az anyukám még innen is képes oda kilyukadni, hogy "Legalább a szexre találnál magadnak valakit kislányom."

Én pedig már nem udvariaskodok, szólok, hogy akkor most leteszem, és mielőtt még tiltakozni tudna, tényleg kinyomom a telefont. 

Mostanában elég ritkán beszélünk. 

Azóta kiderítettem, hogy lézezik olyan eszköz, ami kifejezetten arra szolgál, hogy locsoló tömlőt csatlakoztasson beltéri csaphoz. A teraszajtóhoz közel  a konyha, szóval ez segít rajtam.   

Tegnap kivittük a festékeket és a szükséges eszközöket, majd beszereztünk még néhány dolgot helyben is, míg dolgozott a riasztószerelelő. Nem tudtam még beazonosítani, mit éreztem, miközben felmosószettet, viledát, felmosószert, szappant és WC papírt pakoltam a kosárba. Még nem tudom mondani, hogy "otthonra kell", az új lakásban volt szükség ezekre.

Ma korán indult a nap, mégis elég sokára értünk ki, elvesztek értékes órák, mire hozzá tudtunk fogni az előkészületeknek. Délután négy órakor zárt az őr, Bandita szobájának alapozására és némi takarításra futotta az időből a szalagozás és fóliázás után. Piszkosul elfáradtam így is, ráadásul jól fel is húztam magam, mert közelről nézve rengeteg hibát észrevettem. Úgy tűnik, hogy a "fehér falakkal kulcsrakész" állapotba a kivitelezőnek az átütő halvány szürke foltos mennyezet is belefér, ami különösen dühít, mert a mennyezethez nem akartam nyúlni. A közlekedőben pedig épp csak megkopogtattam néhány gyanúsnak tűnő domborulatot, és már horpadt is be; az egyik helyen két tenyérnyi területen mállott le az anyag, ahogy alátoltam a spaklit, javítani kell. Bandita nyűglődve ugyan, de végig helytállt, körbeszalagozta a kapcsolókat és konnektorokat minden olyan helyiségben, ahol festünk, a konyhában még azokat is, amelyeket csempe vesz körül és a közelébe sem megyünk festékkel. ♥

A kertben talajcserére lesz szükség füvesítés előtt, mert tele van építési törmelékkel és kővel, mindez azonban legalább kézzelfogható probléma, amit kezelni tudok, szomorú nem emiatt vagyok. 

A kivitelező elkért volna plusz 95 ezer forint anyagköltséget és 110 ezer forint munkadíjat azért, hogy a lakásunk árába egyébként benne foglalt fehér falakat az általam megjelölt Trilak színkódoknak megfelelő színre festi. Zsivány. Nem tudom, mekkora szerepe volt ebben annak, hogy szerinte ha egyedülálló nő vagyok, ezért biztos kiszolgáltatott, akit le lehet húzni, de az ajánlatát egyszerűen megmosolyogtam és megcsináljuk a kisfiammal két hétvége alatt, végülis ráérünk. 

Nekem még nem halt meg senkim úgy, hogy tudtam előre, közel a vég. Mindenki egyik napról a másikra hagyott faképnél. Ő szólt előre, hogy el fog menni, én pedig rájöhettem, hogy nincs erre eszközöm, nem tudom, hogyan kell úgy tovább élni, hogy annak a halál közelsége is a része. 

Aztán az lett, amit onnan tudtam, hogy még nehezebben ment a nevetés, mint mostanában egyébként és általában véve is nehezebbé vált a felhőtlen létezés. Ha megcsörrent a telefonom, összerezzentem; minden este, lefekvés előtt megnéztem a facebookját, adott-e aznap hírt magáról, ha pedig nem, nyugtatgattam magam, hogy ha baj lenne, talán tudnám már. 

Ültem a buszon, és nem érdekelt, hol vagyok, ki lát engem így, hagytam folyni a könnyem. Ha ő nem lett volna, sosem értettem volna meg azt, amiben évekig benne éltem. Hozzá jelentkeztem terápiába is, de mivel ő nem tudott elvállalni, mást ajánlott maga helyett, így lett segítőm a társa, miközben ő az írásaival támogatott tovább engem és rajtam kívül sokakat még. 

Olyan méltósággal ment el, mint amilyen méltósággal élt. Nyugodjék békében. 

Egy ideje kitapasztaltam, hogy reggelente segít beindulni és könnyebben kelek, ha ébredés után a lábaimat magam alá húzva, a karjaimat pedig a fejem mellett kinyújtva pihenek egy kicsit. 

...erre most megtudom, hogy ez egy jóga gyakorlat. Nem jógázok, reggeli nyújtózás. 

A fejenállás helyes technikáját megint csak jógás videón magyarázzák el. Most úgy érzem, soha nem leszek képes rá, de erőltetem, mert már attól a néhány perc fordított léttől is tisztább a fejem és a tudatom, hogy csak próbálgatom. Persze nem jógázok, fejenállás. 

Nagyon szomorú vagyok, mert Bandita holnaptól 5 napig kirándul, én meg látom magam nap nap után késő estig az irodában.

Tartja a lelket, hogy hamarosan költözhetünk. 

Már menyasszonyi ruhában szaladtam be a plébániára megkérni az atyát, hogy inkább a templom parkjában tartsuk meg a szertartást, hiszen olyan szép az idő, amikor megjelent a fiú, mondjam le az esküvőt, mert szeret engem. 

Mindezt azok után sikerült összehoznom, hogy két napja nyalogatom a sebeimet a hozzám eljutott pletyka felett, miszerint pár hete eljegyezte a barátnőjét, "de ne áruljam el neki, hogy tudom, mert nem publikus". 

Bánkódok, miért hallgatta el előlem és leforrázott a felismerés, hogy rosszul esett az infó. Lapozzak, tudom. 

Bezzeg a szocializmusban nem kellett az embereknek ilyenekkel kínlódni, volt mondjuk 6? féle fürdőszobai csempe, amiből lehetett választani, esetleg a pult alól protekcióval további 2-ből, amit utána a burkoló feldobált a falra valahogy, aztán jól van. 

...én pedig annyira megörültem a kérdésnek, hogy a fél órája megrendelt indiai kajámról is elfelejtkeztem. 

A fiú a titkárság ajtajában várt, én repültem felé...

Ha keresnek, elmentem ebédelni! 

És a megrendelt étellel mi lesz?!

(megtorpan, pirul) Jujj, az kiment a fejemből! 

A rendelés a hűtőben vár holnapig, a fiú meg már tudja, ha eddig nem.  

Szeretnék egy tapintatos titkárnőt kevésbé ciki lenni.

Amorphis: House Of Sleep 

...ez 8 évet jelent a javamra, amit egyébként jó néhány hónap munkakapcsolattal mögöttünk, a karácsonyi bulin tudtam meg, totál le is fagytam az infótól. 

Ezt ő is észlelhette, hozott nekem egy pohár bort az oldódást segítendő, majd finoman megsimogatta az asztalon pihenő ujjaim, ami a külső szemlélő kedves kolléganőm szerint a szexuális vonzalom jele. Tegnap lementünk kávézni a büfébe, próbáltam könnyed maradni beszélgetés közben, de inkább nem ment, mint igen, szerintem érzi ő is, hogy nem tudok mit kezdeni a helyzettel. 

Kezdek vonzódni hozzá, de ahhoz semmi kedvem, hogy a szép és fiatal barátnője mellett legyek az üdítő változatosság.