Egyébként
Közben az is történt, hogy eladtam a vidéki lakásunkat és erős felindulásból vettem is másikat közelebb Budapesthez.
Semmi. Minden.
"Paradise Host"
Munkából mentem a koncertre, agyban még dolgoztam, a telefonomba bújva a hozzám intézett sürgős felsővezetői levelet próbáltam felfogni még kezdés előtt. Ismerős, kedves hangot szűrtem ki a zajból, felnézve ő állt előttem, pusziért hajolt felém, és valami olyasmit kérdezett, hogy mi újság velem. Annyira futotta zavaromban, hogy még melóból, amit csodálkozva ismételt el, majd a következő pillanatban már szaladt is tovább, én pedig maradtam egyedül a felismeréssel, milyen jól esett volna a figyelme, milyen nagy szükségem lett volna arra, hogy meghallgasson, bárcsak elpanaszolhattam volna, mennyire fáradt, magányos és szomorú vagyok, hogy bele vagyok betegedve ebbe a lelketlen feladatba. Fagyott szívvel hallgattam végig a koncertet, hívtam egy taxit, hazajöttem, válaszoltam a levélre, és még két másik sürgősre.
"El innen"
Egyébként kedd óta itthon, torokgyulladással táppénzen voltam, de csütörtök délután elmentem terápiás foglalkozásra, ahonnan eléggé lehangoltan indultam haza.
Amit pedig felépítek hetek alatt
...leomlik egy másodperc alatt.
Színház az egész világ, és mindig van, aki élvezi a műsort.
Leginkább világvége
Mostanság nagyon sokat sírok, elalvás előtt és napközben is mindenen, mondjuk most fürdés közben éppen a Dave Grohl-könyv felett, mert annyi minden gondolatom van róla, és annyira szeretném elmesélni és annyi mindent kérdeznék is róla, de nem lehet, mert büntetésben vagyok, mást meg nem is érdekel, leginkább azt sem tudják kicsoda Dave Grohl és nem is értik, miért olvasok róla. Nem tudom, igazán nem tudom, milyen törvény az, ami miatt nekem ennyi bánatot kell átélni, de ha majd én leszek hatalmon, eltörlöm egy tollvonással, hogy soha senkinek ne kelljen többé így szenvedni, mint most nekem.
Ja és legtöbben elfelejtették a névnapomat is, pedig az még a naptárban is benne van, jellemző mondjuk, hogy ez egyszer is csak második helyen, talán ez is baj, talán minden a születésem napján, a névadásommal kezdődött, ott romlott el minden végérvényesen és visszavonhatatlanul.
Foo Fighters: Friend Of A Friend
Táviratilag
Hiányzik Szúrós Szemű, mondjuk mert senki mással nem lehet arról és úgy beszélgetni, ahogy vele.
Bandita kiszeretett a Katából, aki nem válaszolt a Valentin napi üdvözletre (kapja be), de már kiszeretett az Emeséből is, akibe a Kata után szeretett bele (mert ő elérhető távolságban van), és most egy másik (nem jut eszembe a neve) kislányba szerelmes, leginkább mert ő is ragaszkodik a kedvenc pulcsijához, tehát hasonlítanak egymásra, mégis legtöbbet a Majával? beszélget, de vele nem szerelmesek, mert neki Bandita kisbarátja a fiúja.
Az iskolában brillírozás van egyébként, érdekes módon itt nem "lassú, lusta, trehány, szétszórt, figyelmetlen, motiválatlan".
Szilvási Lajos Szökőévét olvasom, komolyan nyálasabb, mint a legnyálasabb lányponyva, de mégis élvezhetőbb, mert Szilvási mégiscsak Szilvási.
Virágok nyílnak a várfalban.
Várom, hogy melegedjen az idő.
Sokszor félek éjjel a viharos szél miatt. Most is.
Leadtam két olyan anyagot, amivel megküzdöttem nagyon és rettenetesen rámült az elmúlt két hétben.
Nem ittam alkoholt, mióta itt lakunk és nem is hiányzik.
Az óraátállítás óta alvásproblémáim vannak, amiről szerintem nem az óraátállítás tehet, csak arra fogom.
Nem megyünk haza húsvétra.
Le kellene cserélnem a 18 éves farmerdzsekim (még akkor is, ha 10 évig a szekrényben volt és csak tavaly kezdtem el megint hordani), leginkább mert nagy rám, és ódivatú bő ujja van.
Nem bírom a barkaágon csüngő giccstojásokat, amikkel minden tele van húsvétkor.
Álomférfi
...mindannyiszor látom meg, mindig csak ugyanazt érzem, hogy ujjongok belül. Persze lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzetekben nyilván, mint amikor mondjuk én talpig toprongyban fagyizok a fiammal és még le is csöpögtettem a pulcsim. Ehhh....
Ez a szám most az első sorai miatt kerül ide, mert olyan szépen visszaadja...
Mex: Számítok rád
...ébredjek fel, tudom.
Lebuktam: szeretek. Büntetést kaptam.
Nem írok, nem vagyok jól, viszont írok már akkor a szerdai terápiáról, ahová szabiról mentem be a városba; nem tudtam aznap bemenni dolgozni, össze kellett szednem magam.
Elég sok idő volt, mire kicsit megnyugodtam. Képzeld el, hogy annyira vágytam már ott lenni, végre kiönteni a szívem, hogy mikor megláttam M-et, el is tört a mécses megint rögtön. Tudta már, mi a baj, mert átküldtem neki levélben, hogy lássa, milyen Holdviola elefántként a porcelánboltban; szerencsére el is olvasta a levelem még az érkezésem előtt.
(Bűn)tudatosság
Sokszor van az, hogy valami még nem tud kijönni, hiába tenném le. Még vergődök rajta, nyomaszt rettentően, rágom magamban, de sehogy sem sikerül írott szóvá formálni a bennem lévő katyvaszt. Aztán történik valami, ami érzelmileg felspannol annyira, hogy végre kiszakadhat belőlem a bánatom...
(Rém)álom (update)
Ez most egészen borzasztó volt megint, viszont valamiért emlékszem is rá nagyon élénken, talán mert rettentően felkavart érzelmileg.
Leginkább semmittevős
Annyira borzasztót álmodtam, hogy jaj. Szerencsére hirtelen riadtam fel belőle, és már pár perc múlva sem emlékeztem rá, csak az érzésre, hogy borzasztó volt.
Elvarázsolt reggel, majd drámás folytatás
Két megállóval később esett le, hogy túlszaladtam a metróval, mert ezt az andalító számot hallgatva úgy elemlékeztem az időt, hogy elfelejtettem leszállni...:)
Dokken: I Remember
Délelőtt, majd ebéd után második körösen jól összerúgtuk a port anyucival, természetesen karácsonyi mizéria témában, de erről majd később, mert a reggeli szépen nosztalgiázva úgy ellágyultam, hogy így nem tudok a szomorúról írni...
A (tegnapi) nap kérdése
Miért nem ölelted te meg?
Na és ezzel a kérdéssel témánál is vagyunk: a fejünkben lévő korlátok. Az én fejemben (még) itt van egy korlát. Még csak elvi lehetőségként sem fogalmazódott meg bennem, hogy megtegyem. Vágy szinten persze igen (bárcsak lennék elég bátor, annyira szabad, hogy legalább kezdeményezni képes legyek egy ilyen gesztust), de ténylegesen nem volt valós opció számomra, ez már a belső korlátaimon kívül esett.
Leginkább kisgyerek
Talán két-három olyan momentum volt, amikor a Felnőtt Nőt ott találtam az éjjel, de - talán pár mondattól eltekintve - még véletlenül sem a közelében:(
Leginkább vergődős
Talán túlbonyolítom én is a kérdést. Talán úgy van, hogy ha egyszer szeretnék elmenni, menjek el, aztán majd lesz valami. Ha nem mennék el, akkor úgyis én lennék a világon a legboldogtalanabb és meg is bánnám tutira, ráadásul nem is szeretném "cserbenhagyni" a számomra fontosat élete fontos pillanatában, és ez független attól, hogy én fontos vagyok-e a számomra fontosnak. Ilyen sok érv az elmenni kalapban, míg az otthonmaradósban a fájdalomtól való félelem (amit belegondolva viszont nem spórolnék meg akkor sem, ha itthon maradnék, lásd fentebb) és az ésszerűség van (amit bennem az érzések legtöbbször felülírnak, mint tudjuk). Jó. Végülis még van időm eldönteni a dolgot.
Amúgy az is volt ma, hogy voltunk évzáró bulizni bowlingozni a kollégákkal a Mammutban, ami tök jó volt, szeretek "labdázni". Utána kellett volna vennem pár dolgot (jó ötletnek tűnt elintézni ott, ne kelljen holnap itthon menni utána), ami végül elmaradt. Hosszú percekig álltam a II. közepén és csak kapkodtam a fejem riadtan, mi hol van, majd némi bolyongás után megállapítottam, hogy aki ezt a két kócerájt tervezte, biztos nem volt százas, de legalábbis nem számolt azokkal a potenciális vásárlókkal, akik a Holdról... Borzasztó zegzugos, átláthatatlan, ráadásul ma különösen kaotikus, hangos és zsúfolt is volt, inkább hazajöttem.
A hét nagy kérdése
Elmenni vagy nem menni?
Szeretnék, nagyon szeretnék, csak. "Még véletlenül sem szeretnék olyasmit sugallni, ami nincs..." - játékot játszani nem szeretnék, és kívülállóként egyedül lézengeni sem szeretnék.
Most erről eszembe is jutott a sémakérdőív, amin jól oda is véstem a hatosskálánhatost ahhoz a mondathoz, ami valami olyasmi volt, hogy "legtöbbször idegennek érzem magam ott, ahol vagyok" meg a másikhoz, hogy "úgy érzem, képtelen vagyok kivívni azoknak az elismerését és megbecsülését, akik fontosak nekem."
Milyen jó lenne, ha egyszerűbb lenne az, ami úgy meg van bonyolítva.
Éjszakára
Mikor kicsi voltam, a nagymamám mindig úgy segített elaludni, hogy simogatta a hátam. Szegénynek a keze jól elfáradhatott, mert ha csak egy picit is abbahagyta, én már rögtön nyöszörögtem. Igazából nem emlékszem olyanra, hogy bárki rajta kívül simogatott volna gyerekkoromban, anyukám különösen ellökős fajta volt, talán ezért azt akartam, hogy a mamika pótoljon olyankor, amikor ő altat engem. Aztán pedig a testi érintés lett az elsődleges szeretetnyelvem.
Hiányzik a szerelem, de mindjárt lehunyom a szemem, mert legalább néha álmomban ott van...
Harem Scarem: Slowly Slipping Away (acoustic version)
Éberség vs. Változásvakság (leginkább a nem-múlásról és Szúrós Szeműről)
Amikor ezt írtam, pontosan még nem értettem a folyamatot, csak éreztem, viszont nagyon meg akartam érteni, ezért elég sokat gondolkodtam róla továbbra is. Neked talán nem fogok újat mondani, de én annyira boldog vagyok felismeréstől!
Egyik este nagyon nyűgös voltam, amikor pedig nagyon nyűgös vagyok, hajlamos vagyok kísértésbe esni és a fényképeit nézegetni vigaszképpen, na és amikor egyik este így tettem, rájöttem egy Titokra, amit magamban egy szóval Éberségnek neveztem el. Nincs két olyan pillanat, amikor valaki ugyanolyan, a változás folyamatos: külső megjelenés, jellem, viselkedés, hangulat, az egyes helyzetek, élmények megélése, stb. Ennek köszönhetően újra és újra rá lehet csodálkozni a másikra, hogy „úristen, most megint olyannak és úgy látlak téged, amilyennek és ahogy még nem láttalak sosem!” Ez a hozzáállás kíváncsiságot ébreszt, újra fel akarom fedezni, érezni, megízlelni, mindez pedig magában hordozza a vágy ébren tartásának, a szunnyadó vágy felébredésének lehetőségét...
Egyik este nagyon nyűgös voltam, amikor pedig nagyon nyűgös vagyok, hajlamos vagyok kísértésbe esni és a fényképeit nézegetni vigaszképpen, na és amikor egyik este így tettem, rájöttem egy Titokra, amit magamban egy szóval Éberségnek neveztem el. Nincs két olyan pillanat, amikor valaki ugyanolyan, a változás folyamatos: külső megjelenés, jellem, viselkedés, hangulat, az egyes helyzetek, élmények megélése, stb. Ennek köszönhetően újra és újra rá lehet csodálkozni a másikra, hogy „úristen, most megint olyannak és úgy látlak téged, amilyennek és ahogy még nem láttalak sosem!” Ez a hozzáállás kíváncsiságot ébreszt, újra fel akarom fedezni, érezni, megízlelni, mindez pedig magában hordozza a vágy ébren tartásának, a szunnyadó vágy felébredésének lehetőségét...
Hátulról támadós szép álom
A konyhában foglalatoskodtam valamivel. Már túl voltam az esti fürdőn, csak a bordó selyemköntösöm volt rajtam, a derekamon lazán megkötve.
A (tegnapi) nap kérdése
Hogyan lehet embrace-elni az ércsíptetőt?
Paradise Lost: Isolate
Amúgy tudod az van, hogy annyira szeretem benne azt is, hogy olyan okos, meg hogy tud lenni olyan realista, amilyen én ritkán. Én nevezem ércsíptetőnek, mert az kevésbé drámaian hangzik, és gondolkodom azon, hogyan tudná azt a főhős "magáévá tenni". Romantikusan szimbolizálok, nap végére már látom is magam előtt a fájdalmas, ellehetetlenült életet, melyet főhősünk "magáévá téve", azzal azonosulva éli tovább mindennapjait... Aztán érkezik a kijózanító lehetséges válasz, miszerint az "érszorító" és "megragadja", meglehetős módon kézenfekvő és "prózai" jelentéssel, visszahúzva engem a földre:) "Fékek és ellensúlyok" (és ez már a Szúrós Szemű címke).
Szerelem és a többi (leginkább a nincsekről és Szúrós Szeműről)
Mondjuk kezdjük azzal, hogy csoportosítsunk, mert a rendszerezés fontos.
Zenében
...amik nélkül nem tudtam volna leírni mindezt.
Paradise Lost: Accept the Pain
Harem Scarem: Harem Scarem - Mood Swings II 06 - Sentimental Blvd.
...most akkor írjunk már arról is, hogy "Holdviola és a szerelem". Jó. Ha cinikus akarnék lenni, lerendezhetném azt is ennyivel, de az csak a féligazság lenne, mert bennem azért kavarognak érzések, amiben rendet kell tenni (és ez már leginkább a Szúrós Szemű - és a dráma-címke).
update (2013. november 19. 17:15): megis írtam, itt van: Holdviola és a szerelem (leginkább a nincsekről és Szúrós Szeműről)
Jó lenne (update)
...ha nem lennék ilyen kis hülye lelkisérült. Néha nagyon fárasztó elviselni magam, hát még milyen fárasztó lehet másnak elviselni engem...:(
Néha kérdezni sokkal nehezebb, mint válaszolni.
Update (2013.11.16. 21:25): ...de olyan jó utána, a választól megnyugodni. Tanít engem újra bízni (és ez már a Szúrós Szemű-címke), a többit majd később rögzítem, de most ennyit kell.
Néha kérdezni sokkal nehezebb, mint válaszolni.
Update (2013.11.16. 21:25): ...de olyan jó utána, a választól megnyugodni. Tanít engem újra bízni (és ez már a Szúrós Szemű-címke), a többit majd később rögzítem, de most ennyit kell.
Agapé-szeretet
William története kapcsán jutott eszembe, istenem de sokáig gondoltam én is azt, hogy erről van szó: "jobban szeretem őt magamnál". Aztán a végén, annak az embertelen szakításnak a kellős közepén volt egy párbeszéd közöttünk:
A dédelgetős szép álom és a valóság
Van, amit mégis rögzítenem "kell", leginkább azért, mert nem értem, viszont mire leírom, hátha megértem.
Mikor álmomban együtt vagyunk, nem félek; képes vagyok őszintén és nyíltan beszélni az érzéseimről és szükségleteimről, el tudom mondani, hogy mit szeretnék, mit tegyen, hogyan jó nekem, és így tesz ő is. Elejétől fogva így volt, ha róla álmodtam, az ilyen volt: kölcsönösen fesztelen, elfogadó, "gátlástalan" szeretkezések, mind tevőlegesen, mind verbálisan. Érts ez alatt, hogy ami ott és akkor vágyként megfogalmazódott bennünk, azt kommunikáltuk egymás felé és meg is éltük. Ezt onnan tudom, hogy álmomban nem féltem, és rajta sem éreztem félelmet. Arra gondolok, hogy ez azért lehet, mert ilyen szintű biztonságos, elfogadó és őszinte kapcsolatra vágyom, ezért nyilván ilyennek élem meg álmomban. Változás viszont ezeknek a vágyaknak a természetében volt/van (nyilván az én lelkiállapotom mentén). Például az orális kényeztetés nem volt evidencia még álmomban sem rögtön, amikor már mégis, akkor viszont kifejezésre is juttatta felém (ez volt előbb), majd én is felé. Először úgy jelent meg, hogy én részesítettem ebben*. Leírom, mert annyira jól esik leírni: igen, az a bizonyos vágyott, "finom és szeretetteljes szopás" ezekben az álmokban jelent meg először a gyógyulásommal, és jajaúristen, de jó mindig:)
Új fejlemény (és akkor a pénteki álmomról részletesebben):
A (tegnapi) nap kérdése (p.s. az előzőhöz)
És...???
...és az van, hogy volt egy levélváltásunk Szúrós Szeművel, ami szívfacsaró felismerésre vezetett engem.