Nem írok, nem vagyok jól, viszont írok már akkor a szerdai terápiáról, ahová szabiról mentem be a városba; nem tudtam aznap bemenni dolgozni, össze kellett szednem magam. 

Írok már akkor a szilveszterről, ha a karácsonyról nincs kedvem. Egyik nap december elején kiszámoltam, hogy kb. 15 éve (mióta abbahagytam a táncot) minden szilveszterem otthonülős: az éppen pasim nem volt társasági ember, "maradjunk itthon és nézzük a tévét", amióta pedig Bandita apukájával külön mentünk (idén lesz 8 éve), a gyerekkel voltunk mindig itthon egyedül. Ebből kifolyólag nem igen volt még éjfélig fennmaradás sem, leginkább 10 körül legkésőbb ágyba bújós és reggel felébredős "szilveszterezések" voltak ezekben az években. Idén másként volt.

Annyira borzasztót álmodtam, hogy jaj. Szerencsére hirtelen riadtam fel belőle, és már pár perc múlva sem emlékeztem rá, csak az érzésre, hogy borzasztó volt. 

Álltam a járdaszigeten, éppen úgy értem át a zebrán odáig, hogy továbbmenni nem tudtam, mert ott már piros lett. Velem szemben viszont még átmerészkedett egy idősebb férfi. Rám kacsintott, én meg persze önkéntelenül is elmosolyodtam, ami felbátorította és megállva mellettem megszólított. Engedjem meg, hogy elmondja nekem, milyen csinos(???) lábaim vannak; a pofim is szép(???), de a lábaim azok aztán igazán(???) csinosak, ha nem bánnám, nézegetné még, amíg zöldet nem kapok. Ne vegyem tolakodásnak, ez a részéről csak érdek nélküli tetszésnyilvánítás... Majd látva a kérdő tekintetem kifejtette, hogy Kant szerint szép az, ami minden érdek nélkül tetszik az embernek, és ilyenként befogadni jó dolog.

A bőröm gusztán barna és bársonyosan sima, a hajam befestve, a szemöldököm kiszedve, a körmöm szép... A Kedves Olvasóknak pedig itt egy "szép kép" inspirációnak ma estére.

...én pedig megállom, és nem tipródok azon kétségbeesetten, hogy minden rendben van-e a kis lelkével, inkább örülök annak, hogy talán kezdi kapizsgálni, mik a fontos dolgok és mik nem azok.

...aztán persze(?) győzött a kötelesség, de csak azért, mert már csak pár nap szabim van év végéig. 

2 zsemle és 4 szelet párizsi, mindössze 115 Ft-ért. 

Elég lehangolónak tűnt első és második belegondolásra is, szóval belátható, hogy egyszerűen muszáj volt lemennem a Duna-partra és ott ebédelni, ugye?:) Na és tudod az van, hogy maradtam volna egész délután, ha tehettem volna, mert jajúristen de jó volt!

Akkor most rögzítsük: Holdviolának nem szabad a lábát betennie a Váci utcára, sőt sokkal jobban tenné, ha egyáltalán nem tenné be a lábát a Vörösmarty térre sem.