Múlt éjszaka
Semmi. Minden.
Főztem finomat
Baconba göngyölt csirkemellet, héjában sült krumplival és salátával. Igazából semmi extra, ami viszont mennyeivé tette a cuccot, az a pár csepp balzsamecet, amit a saláta kapott. Nagyon rá vagyok kattanva mostanában, mert nagyon finom a zamata. Ezúttal jó volt azért is, mert picit könnyített a baconön.
Van képem is hozzá, nem a Pinterestről;)
Van képem is hozzá, nem a Pinterestről;)
Joghurt a' la kád - a rögvalóság:)
Ilyen is volt. Egy nagyon finom, fürdőzés közben is fogyasztható kímélő egytálétel, kifejezetten olyan alkalmakra, amikor gyakorlatilag üres hűtőre érsz haza :)
Kopaszi-gát
Egészen egyszerűen nem tudok betelni vele, úgyhogy ma késő délután megint ott kötöttem ki.
Mit sem törődve a konvenciókkal, rossz gyerek módjára mezítlábasan sétálgatok az emberek között, akik éppen úgy néznek rám, mintha tényleg a Holdról jöttem volna, kezemben a cipőmmel...
A fű olyan puha! Rajta feküdni olyan, mintha bársonytakaró volna...
Egyszerű
Tegnap délelőtt az jutott eszembe, hogy talán lemehetnénk strandolni egyet a Balcsira. Bandita hétfőtől majdnem egy hónapig oda lesz apájánál és a maminál, és szerettem volna neki adni valamit, ha már egyszer nyaralásra nem telik idén (sem).
Gyorsan megnéztem a térképet, melyik balatoni strand van a legközelebb hozzánk, osztottam-szoroztam, és szépen össze is állt a szombat délutáni program. Aztán ebéd közben beugrott, hogy mi lenne, ha elhívnánk B-éket is a gyerekekkel. Kicsit át kellett szervezniük hozzá a napjukat, mert B. dolgozott volna délután, de szerencsére elég nagy volt a kísértés ahhoz, hogy átpakolja inkább minden dolgát mára és velünk tartsanak családilag.
Az égiek velünk voltak; bár olykor lógott az eső lába, sőt egy-egy esőcsepp is az orromon landolt néha, igazán csak akkor kezdett el esni, amikor már hazafelé tartottunk.
A gyerekek a vízben, a legkisebb vízipisztollyal lövöldözött ránk, miközben B-vel a vízben áztattuk a lábunkat, nekem pedig nem volt a világon semmi bajom. Aztán feküdtem a pokrócon, néztem az eget, fényképeztem a felhőket szokás szerint, és megint csak gusztustalanul boldog voltam.
Boldognak lenni annyira egyszerű, ha megértjük, hogy konstans boldogság nincs, viszont tele az élet boldog pillanatokkal. Csak észre kell venni.
A képen a kismadár csókolózik éppen a kutyussal.
Diéta
...mert tegnap egy jó kis gyomorrontással tért haza Bandita a vendégségből. Nem vészes, a hasa fáj egy picit, meg persze rohangál a vécére két óránként. A köztes időben pedig örömködik, hogy kólázhat legalább. Szolidaritásból diétázok vele én is, mert az csak nem járja, hogy amíg ő éhkoppon, én jóízűen falatozzak mellette. Olvasgat módjával, tévézik és persze gépezik. Néha eltűnik a szobájában, majd visszatér hozzám, mert elég volt egyedül.
Eszetlenek
...mert mi más lenne az, amikor az ember lánya és a gyereke szombat délután 5-kor találja ki, hogy bicajozzanak le a vízhez, ami "csak egy köpésre" van.
Húzd ki magad!
Másik városban tárgyalós, szolgálati autóval egyedül menős!, pert megnyerős, szép cipő vásárlós, fáradtan visszaérős, jó kis nap volt.
Ez is, az is
Ma megint magányosan ebédelős kedvemben voltam valamiért, így nekiindultam a belvárosnak egyedül, konkrét cél nélkül sétálni. Gondoltam, majd beülök valahová menet közben, ha megtetszik a menü.
Szép, ügyes és okos?
Legfeljebb ügyes...*
...mert a szépség ízlés dolga, amiről vitatkozni ilyenként kár is, viszont a mai napon (megint) bebizonyosodott, hogy okos biztos nem vagyok, vagy ha mégis, az eszem nem arra használom, amire való.
Szőrteleníteni szerettem volna. A jól megszokott módon egy felindulásból fel is kentem a gyantát az egész jobb lábszáramra, MAJD rájöttem, hogy nincs is itthon lehúzótextília. Tudod (vagy remélem nem), azok a papírcsíkok, amikkel lerántjuk a felkent gyantát a bőrről.
Ezt a szopást... A mutatványt egy vászonlepedő bánta.
Fuck:)
*Az ebédre készült töltött paprika fotója azért, hogy kompenzáljak vele:)
*Az ebédre készült töltött paprika fotója azért, hogy kompenzáljak vele:)
A Cipő
Az én kompromisszumon. Kicsit kiesek belőle, de majd rásegítünk talpbetéttel.
Milyen jó, hogy nem vettem meg a múlt héten, mert ma éppen féláron adták. Így jó vásárolni.
Fizetéskor kezdhetem a szandál-probléma megoldását.
Milyen jót nevettél volna, ha ma láttál volna engem, ahogyan a barátnőmmel bolyongok a lakótelepen. A jogász és a közgazdász egy kis bababoltot keresett telefonos gps-sel. Kb. fél óta után jöttünk rá, hogy fordítva tartjuk a kütyüt, azért távolodunk mindig a céltól közeledés helyett... Nem is mondok többet.
Fizetéskor kezdhetem a szandál-probléma megoldását.
Milyen jót nevettél volna, ha ma láttál volna engem, ahogyan a barátnőmmel bolyongok a lakótelepen. A jogász és a közgazdász egy kis bababoltot keresett telefonos gps-sel. Kb. fél óta után jöttünk rá, hogy fordítva tartjuk a kütyüt, azért távolodunk mindig a céltól közeledés helyett... Nem is mondok többet.
"Közérdekű" közlemény:)
Gondoskodtunk a csini piros harisnya utódjáról, amit ma fel is avattunk. Jó. Igazából ez nem is rendes piros, hanem inkább vörösnek mondható, vagy nem t'om. Mikor felvettem reggel, rájöttem, hogy kell nekem mégis éppen ugyanolyan, mint amilyen a régi volt, de ennek felismeréséhez azért ki kellett adnom 2000 forintot.
A cipőt nem vettem meg, mert a 38-as méretű túl szoros, a 39-esből kiesek, amitől ki vagyok idegileg, mert egészen egyszerűn rosszul vagyok ettől a boltról boltra mászkálós, próbálgatós szenvedéstől. Egyébként én ezt nem is értem. Éveken keresztül megfelelt a 39-es cipőméret. Bandita születése óta mondjuk többször elég volt a 38-as, de ez az egyik még kicsi, a másik már nagy borzasztó állapot. Igazából a 38 és 1/2-es lenne az éppen tök jó, csak hát az nagyon ritka; vagy olyan márkából van, ami megfizethetetlen számomra, vagy nem tetszik. Mély depresszióba fogok zuhanni, ha szombaton lapos sarkú cipőben kell koncertre mennem.
Ezek voltak ma
Annyira össze tudom keverni az álmot a valósággal, hogy az iszonyat. Reggel a fürdőszobában ijedten nézegettem a csípőtájékom, hogy halványult-e már a fehér csík, ami azért került oda, mert véletlen bugyiban szoliztam. Aztán mikor nem találtam a csíkot, leesett, hogy csak álmodtam. Persze, hogy sosem szoliznék bugyiban.
Ember tervez...
A szabit kiírtam, de be kellett mennem délelőttre, egy órakor estem be a lakás ajtaján. Ilyenkor örülök, hogy a belvárosban lakunk, hiszen 20 perc séta, és itthon vagyok.
Nem szeretek úgy elmenni dolgozni, hogy Bandita egyedül van itthon, mert hiába mantrázom magamnak, hogy mindjárt 10 éves, és sosem volt még semmi gond, szétvet az ideg mindig, óránként hívogatom (agyára is megyek vele). Úgy szoktuk csinálni, hogy reggel megvárom, míg felébred, megreggeliztetem, készítek neki tízórait, a hűtőt felpakolom, tud nasizni, a telefonját feltöltöm, nehogy ne tudjuk egymást elérni. Tudja, hogy: erkélyre nem megyünk ki, elektromos dolgoktól távol tartjuk magunkat, ha csengetnek, nem nyitunk ajtót, hanem felhívjuk anyát telefonon és egyébként is, ha bármi szokatlant észlelünk. Ha egész napot kell így megoldani, akkor délre hazajövök hozzá, és egyig itthon vagyok, délután pedig már gyorsan elszalad az idő. Az alattunk lakó néni nyugdíjas, egész nap itthon van, így fel tud nézni időnként, minden oké-e. Mindez szükségmegoldás, de nagyfiú már, nem tudom magammal rángatni a melóba, ha nem akar jönni. Számítógépezik, tévézik, legozik, olvas, ma reggel szinte már küldött el itthonról, húzzak már, mehessen gépezni. Nem esett jól, de hát ez van.
A csirke sül, a szemem szép (mert a kozmetikus megcsinálta), amitől 10-es skálán legalább 3 pontot javult a hangulatom. Hazafelé jövet pedig szerelmes lettem ebbe a finomságba:)
Cipő, cipő, cipő
Mondhatni, hogy tetszik, ami nagy szó, hisz már vagy 100 pár mellett elmentem és vagy 20 párat felpróbáltam, mire ezt elfogadhatónak tartottam.
A baj az, hogy a Deichmann nem tudja, hogy Holdviolának maximum 10 ezer forintja lesz cipőre, mert 13 990 Ft-ért akarják eladni.
Hát nem cuki? Imádom az elől zárt, hátul nyitott cipőket, olyan hercegnői. A baj az, hogy Holdviolának nincs 17 990 Ft-ja , mert ő igaziból nem hercegnő.
Pedig létezik fehérben is.
Nehéz az élet.
Kellene cipő tavaszra
...ettől pedig ki vagyok idegileg. Kedves Olvasó te nem tudod elképzelni, hogy mennyire utálom a vásárlásnak a keresés részét. Azt szeretem, ha tudom, hol találom meg a nekem valót, szépen bemegyek, megveszem és hazajövök vele elégedetten mindenféle körök futása nélkül.
A télikabát-keresés is nyűgös volt, de akkor legalább csak az árban megfelelőt volt nehéz megtalálni, de most... Ennyi nyomi cipőt én még nem láttam.
Először is minden bolt balerina cipővel van tele, amitől rosszul vagyok egyszerűen, leginkább mert
- vágylohasztó,
- kényelmetlen,
- nem tartja a bokám,
- hanyatt esek benne,
- gusztustalanul néz ki.
Aztán vannak még a teletalpas cipők, amikben ugyan hanyatt legalább nem esek, de nem kevésbé vágylohasztók és nem kevésbé gusztustalanok, és ugyan télen a csizmámmal meg kellett kötnöm ezt a kompromisszumot, biztos isten, hogy előbb járok mezítláb tavasszal, mint ilyenben.
Platform cipő: határeset. Ami azt illeti, inkább egy ilyen, mint a balerina, vagy a teletalpas.
Mondjuk ennek sem igazán tetszik az orra, mert olyan izé. Túl kerek. A legtöbb cipőnek, még ha magassarkú is, olyan lekerekített ronda orra van, mint a balerina cipőknek, amitől hányok.
Nem egyszerű ez, mert tudod az van, hogy amelyiknek a sarka tetszene, annak az orra nem tetszik, amelyiknek az orra jó lenne, annak a sarka nem jön be.Igazából az bajom, hogy nem volna hátrány, ha az új cipőmben képes lennék gyalog járni, mert azt a napi jó pár kilométert amit futkorászok a városban, nem lehet kényelmetlen cipőben megtenni.
Éppen ezért le kell mondanom róla is, pedig ójaj milyen cuki és az orra is és a sarka is...
Az is a bajom még, hogy olyan régóta szeretnék egy dögös piros cipőt, amilyen játszhatnám a végzet asszonyát. Mondjuk egy ilyenben...
...csak az a baj, hogy őt nem vehetném fel minden nap, ahhoz meg nem keresek eleget, hogy minden napra másik cipőm legyen. Picsába:)
Helyette vettem magamnak végzetasszonya piros körömlakkot nyolcszázért. Az is valami.
A nap kérdése
Ismerem ezt a számot, de honnan?
Tudom, hogy nem először hallom, de ha nem most először hallom, akkor mikor és hol történt, miért nem emlékszem rá, és most miért kavar fel újra hallani? Te érted? Mert én nem...
The Art of Dethronement: Back to Life
Lenne miről írni ezen túlmenően is, csak valahogy nem jönnek a szavak. Micsoda szófosást tudtam pedig kapni sokszor.... Mi lesz így a dokumentálással?
update (2013.03.05. 17:37) : Képzeld, kivateráztam! Egészen véletlen dobta ki nekem a gugli:) Adtam érte 1000 Ft-ot, bizony ám♥
A nap kérdése
Szereted a mexikói chilis babot?
Mert ha nem, akkor ne is olvasd tovább ezt a bejegyzést:)
"Semmi, minden"
Dolgozom ezerrel, hogy szabira mehessek. 2007. óta nem volt olyan, hogy két ünnep közt ne kelljen bemennem egy-két napra, de eldöntöttem, hogy idén már pedig nem fogok. Persze ha nagyon akartam volna, meg tudtam volna oldani a korábbi években is, de mivel Bandita általában apázik még pár napot karácsony után, én mentem robotolni...