Ma megint magányosan ebédelős kedvemben voltam valamiért, így nekiindultam a belvárosnak egyedül, konkrét cél nélkül sétálni. Gondoltam, majd beülök valahová menet közben, ha megtetszik a menü.

Egy sörözőben kötöttem ki, ahol nagyon jól főznek, meglehetős módon nagy a választék is, mert nem napi, hanem heti menü van, így a hozzám hasonló nemistudjamitenne-vendég is tud választani. Jó időben ki lehet ülni, ez megint csak mellettük szólt ezúttal, hiszen olyan gyönyörűen sütött a nap éppen!

Miközben vártam a kajcsira és szürcsölgettem az üdítőmet, megint nagy felfedezéseket tettem. Az étterem déltájt mindig tele van, rengetegen voltak ma is, igen sok férfi, rajtam pedig napszemüveg, így biztonságosan tudtam szemlélődni...

Na és el kell mondjam, hogy elborzadtam. Gyakorlatilag minden megtalálható volt egy helyen, amitől irtózok egy férfiban. 

Először is a papucs. Tudom, mi csajok is papucsozunk nyáron, sokszor én is, de valamiért a férfin látva rosszul vagyok tőle egyszerűen. Ha már mindenképpen szellőztetni akarják a lábukat, miért nem bírnak már felvenni valami normális szandált, olyan jókat lehet kapni bőrben és nem bőrben egyaránt. 

Ami a papucsból virít ki: ha értél gusztustalanul ápolatlan, repedt-sárga sarkakat! (Kis kitérő, némi nosztalgia, csak úgy infantilis-szentimentális módon. Ezen a ponton elkalandoztam gondolatban, és eszembe jutott az én kedvesem lába, amit úgy szerettem, mert jajúristen milyen édes kis bababőre volt még a lábán is. Úgy szerettem végigpuszilgatni a lábujjait, szépen, komótosan egyesével, sokat időzve egyiknél, másiknál haladtam végig rajtuk egymás után... Ha eszembe jut, még most is végigfut rajtam a borzongás tőle. Igazából ettől jobban csak a fülét szerettem, valami elképesztő módon beindultam rá mindig. Szerettem a kezét és a kézujjait is; szép keze van, és hosszú vékony ujjai, amikkel jó időkben hogy tudott simogatni, én meg bújtam hozzá mindig, mert imádtam az illatát is, de ez már biztos a könyöködön jön ki, annyiszor írtam.)

Hímringyó nadrág. Hát ezt nem is kell ragozni talán, borzasztó. Szűk és rövid, ki van belőle jobb esetben az alsógatyájuk, rosszabb esetben a fél fenekük. De mindenképpen több, mint amire én kíváncsi vagyok belőlük. 

Rózsaszín, lila ing. Nem érdekel, hogy mostanság ez divat, nekem nagyon nem. Ha férfi vagy, légy férfi, a rózsaszínt és lilát hagyd meg nekem:) 

Zselétől ragadó haj. Detto hímringyós. Meghalnék, ha a pasim ragadós hajában kéne turkálni. 

Na és akkor témánál is vagyunk megint. Mert tudod annyira szerettem a kedvesem páncélos lovag stílusát. Semmi extrára ne gondolj, mert farmer, póló, bőr övtáska és azok a sapik, amikért odavoltam egyszerűen, de ahogyan tudta viselni, a maga jó értelembe vett nyegle módján, hát azért oda voltam. Szerettem a magasságát, a haját, no és a szakállát; imádtam a borostáját a bőrömön, amit persze tudott és alkalmazott is ellenem előszeretettel...:)

Ebéd után beszabadultam egy... 

Hát persze, hogy cipőboltba a főutcán*, ahol szerelmes lettem ebbe a gyönyörűségbe. 

Sajnos a Tamaris nem tudja, hogy Holdviolának idén nincs 21 500 Ft-ja szandálra:)