Amúgy zajlanak a napok csendesen, egyik a másik után, a szokásos rendben.
Csütörtökre szépítkezős napot terveztem, ebédidőben fodrászhoz voltam beírva, este 6-kor a kozmetikusnál lett volna jelenésem. Jó ideje Bandita kis barátjának az anyukája vágta a hajam barátnő minőségben, ami - mivel növesztettem - annyit jelentett, hogy átjött és alul mindig összevágta egy kicsit. A masni-ügy óta viszont inkább csak növesztgettem. Már egészen jól leért a vállamig, és életemben először frufrum sincs, amit nagyon megszerettem, mert tök jó, hogy nem lóg a szemembe és szabadon van a homlokom, csakhogy. Akartam valami csini frizurát, hogy ne legyen sátor-fejem; az alaphossza ne változzon, de ne legyen olyan vastag és nehéz. Egyetem első évében, amikor erős felindulásból levágattam 10 centisre, azt is egy fiú csinálta egy Váci utcai szalonban, és azóta sem tudta levágni senki olyan ügyesen, így szerettem volna egy férfi fodrászt találni megint. Na és képzeld el, Kedves Olvasó, híresen jó fodrász fiút találtam itt a városban, vártam vagy egy hónapot, mire fogadni tudott, de megérte. Jajúristen, de tetszem most magamnak!:) Csinált nekem végzetasszonya-tépett frizurát... Alul nem lett rövidebb, mégis minden tele volt a hajammal, és még a fejemen is mennyi maradt!
Na hülye én a kozmetikust persze elfelejtettem:( Nem sok kellett hozzá, mert isten az atyám, hogy amikor hazaértem fél ötkor a gyerekkel összeveszni, még eszemben volt. Aztán este 7-kor jött valami furcsa hiányérzet, mintha nekem valahová menni kellett volna. Pfff... Szegény lány, már a pokolba kíván szerintem, mert legalább minden harmadik alkalommal ez történik, bár legalább utólag mindig keresem, amikor észbe kapok, nem szívódok fel. Volt már olyan is, hogy tévedésből egy nappal később állítottam be hozzá, egyszer egy nappal előbb (az még a jobbik), de sokszor van az, hogy egészen elfelejtem, és amikor legközelebb arra megyek a gyerekért (a szalon előtt visz az utam), akkor esik le, hogy úristen és megyek be bűnbánóan elnézést kérni. Jártam úgy is, hogy bár beírtam a teloba, elfelejtettem emlékeztetőt kérni róla, így aztán ugyanúgy elfelejtettem, mintha be sem írtam volna. Most beírtam mindenhová, jelzett a Google-naptár a telomon, és ráadásnak e-mailt is kértem róla...! - no komment. Mondjuk ilyenkor arra gondolok, mit is várjak akkor a gyerektől, ha egyszer hozott anyagból dolgozunk?! :)
Ma főztem finom "mindet bele"-kaját, miután tegnap délben voltam piacon és vettem isteni friss zöldségeket: újkrumplit, sárgarépát, apró csiperkegombát, paprikát, paradicsomot, újhagymát. A krumplit meg sem pucoltam, csak jól megdörzsöltem, és negyedelve mehetett a római tálba a többiekkel (répa karikára, gombák egészben, paradicsom nyolcadolva, a fehér paprika karikázva, újhagyma úgy két centis darabokban), valamint raktam még hozzá egy fej fokhagymát is, mert imádom a sült fokhagyma-gerezdeket. Zöld fűszerek (majoránna, petrezselyem, metélőhagyma), só, bors, pici őrölt paprika került még rá, némi olívaolaj, és mehetett szépen a sütőbe egy órára. A fedőt rá sem kellett tenni, így is gyönyörűen átsült minden. Amikor már szinte kész volt, az egészet megszórtam jó vastagon reszelt sajttal, és még 15 percre visszatettem a sütőbe. Tartottam tőle, hogy húsmentesen nem lesz olyan laktató ebéd, de alaptalan volt a félelmem, és még Banditának is ízlett, pedig nem ugrál a gombáért.
