Annyira össze tudom keverni az álmot a valósággal, hogy az iszonyat. Reggel a fürdőszobában ijedten nézegettem a csípőtájékom, hogy halványult-e már a fehér csík, ami azért került oda, mert véletlen bugyiban szoliztam. Aztán mikor nem találtam a csíkot, leesett, hogy csak álmodtam. Persze, hogy sosem szoliznék bugyiban.  

Találtam a boltban olyan paradicsomos halkonzervet, amiben heringfilé van. Úgy megörültem ennek, mert  iszonyodok a hal gerincétől, amit ha nem tudok kiszedni tökéletesen, ropog a fogam alatt, így már évek óta  nem vásároltam sem olajos halat, sem a paradicsomos változatot. Most ebből vettem, meg is kóstoltam, übermegagiga finom volt és nem volt benne egy darab csontocska sem.

A Mayo Chixben belezúgtam két táskába. Az árukat nem néztem meg, hogy legalább egy kicsit tudjak álmodozni róluk. 

Cipőm még mindig nincs, amitől lelki válságba fogok kerülni, mert ami van, az lapos sarkú, és inkább való nadrághoz, mint szoknyához. Ezen túlmenően folyton úgy érzem, hogy mindjárt hanyatt esek benne, és vastagnak is látom benne a lábam. Mindig is tudtam, hogy a lapos sarkú cipő - azon túl, hogy vágylohasztó - egészségtelen is. 

Kinyomtattam egy rakat cikket hétvégére számviteli jog témakörben, valamint hazahoztam a bent kinyomtatott vizsgaanyagot, hogy elkezdjem olvasgatni, ne maradjon már megint az utolsó pillanatra, de ezt most csak azért örökítem meg az utókornak, hogy valamivel kompenzáljam a fentieket.