...mert mi más lenne az, amikor az ember lánya és a gyereke szombat délután 5-kor találja ki, hogy bicajozzanak le a vízhez, ami "csak egy köpésre" van.

Aha... Jó másfél órás igencsak intenzív tekerés lett belőle, lenyugvó nappal és elég erős széllel. Fél 7 is elmúlt már, amikor odaértünk a kedvenc "túlsó partot és hajókat nézegetős, stégen fekvős"-kikötőmhöz. A költözésünk előtti utolsó nyáron találtam rá, és elég sokat jártam át oda már akkor is, amikor még nem ismertem a kedvesem sem. Ha Banditához jött az apukája, nekem pedig éppen tele volt a hócipőm magammal a világgal, szépen beültem az autóba, és 2 óra múlva már lent is voltam. Rendeltem egy pizzát, aztán kiültem a vízpartra, ahol 2-3 órát is képes voltam eltölteni semmit-tevéssel, ami után immáron megnyugodva indultam haza. 

Most kicsit fájt a szívem, mert a régi kedves pizzéria, ahol pedig vacsorázni szerettünk volna, már bezárt. A terasza - ahol olyan kellemes perceket töltöttem - berendezés nélkül árván és szomorúan nézett ránk. A kikötő most is olyan megnyugtató volt, csak néhány horgász várt a fogásra szokás szerint. Bandita lelkes volt nagyon, alig bírtam leállítani, hogy ne menjen be a vizisport-iskolába, ahová kajakozni szeretne járni majd. 

Egy kicsit feljebb, egy büfénél ültünk le jégkrémezni és üdítőzni egyet, aztán mivel nagyon fáradtak voltunk, és nem is akartam a kerékpárúton sötétedés után botorkálni, vonattal jöttünk haza. Drágább volt a bicajok jegye, mint a miénk, de ez volt a tanulópénz...:)

Mindent egybevetve klassz kis este volt, nem kellett a gyereket altatni utána:)

Ma végre eljutott hozzánk Bandita apukája; volt nagy összeborulás, nevetés, a gyerekből csak úgy dőlt a szó, jó volt őket együtt látni így. 

Nagy főzést nem csaptam, csak hamburgert dobtam össze, viszont a belevaló husit én csináltam. Még tegnap este összeállítottam, hogy mára jól összeérjenek az ízek. A darált húshoz dinsztelt hagymát, sót, borsot, majoránnát, némi mustárt és egy tojást adtam. Persze ideális esetben kertben, grillrácson érdemes kisütni, én jobb híján a konyhában, az előre picit megolajozott teflonban paskoltam laposra a húsgombócokat és sütöttem így mindkét oldalukon úgy tíz percig, miközben elképzeltem magam, ahogyan a szabadban sütögetek békésen:)

Agyon tartósított előrecsomagolt hamburger zsemlét nem akartam, azt az édeskés tésztájú friss változatot nem igazán szeretjük, így frissensült sparos bucikat vettem hozzá. A félbevágott zsemlék belső felét érdemes picit megpirítani, úgy sokkal jobb lesz az íze az egésznek. Saláta, sajt, paradicsom, majonéz és ketchup került bele, szóval semmi extra, meglehetős módon lightos vasárnapi ebédnek, de ízlett a népnek:)

Az is volt még, hogy lazúrfestékkel lefestettem a B. barátnőmtől ajándékba kapott, általa leselejtezett egész alakos tükröt. Egyébként nagyon szép, kezeletlen fenyő kerete volt, csak az színben nem egészen hozzám való. Ja... Mert hát az úgy volt, hogy B. akárhányszor nálam járt, mindig az egész alakos tükröt hiányolta. Igazán nem értettem, hogy mi a problémája. Elő is adtam védekezésképpen, hogy de hiszen én látom, amit látni kell akkor is, ha csak tetőtől talpig fentről lefelé végigmérem magam, és amúgy is van tükör a liftben, amiben végső soron megnézhetem magam lefelé menetben. Szerinte viszont nem helyénvaló, ha egy felnőtt nő mindig csak a lift tükrében nézi meg magát, mert azt még indulás előtt a lakásban kell megtenni. Én ilyen törvényt nem ismerek, de ő azért biztos, ami biztos, a pincéjükben elfekvőben lévő darabot nekem adta. Hát jó.