Annyira borzasztót álmodtam, hogy jaj. Szerencsére hirtelen riadtam fel belőle, és már pár perc múlva sem emlékeztem rá, csak az érzésre, hogy borzasztó volt. 

Szeretek a kávémmal visszabújni az ágyba, és nézni ki a fejemből félkómásan a paplan alól... Ez megtörtént ma reggel is, ami után visszaszundikáltam még egy kicsit. Hiányzik a Szerel(m)em, bújnék hozzá most nagyon. Miközben kapcsolgattam céltalanul a tévét, azon filóztam, hogy tulajdonképpen alig szoktam tévézni mostanában. Ebédre választhattam, hogy eszem anyukám töltött káposztáját, vagy. Nem kívántam most, inkább rendeltem a töröktől falafel-tálat csicseriborsó fasirt-golyókkal, finom török-rizzsel, és az elmaradhatatlan vegyes-vágott salátával, csipős-trutyival. Némi olvasás, hajmosás, séta és bevásárlás következett, most pedig iszogatom a második felét a forralt bornak.

Most erről eszembe is jutott, hogy ha már olyan jól sikerült, ide is írom, hogy csinálom. Első körben úgy egy deci bort teszek a kislábosba, abba kerül némi cukor, reszelt citromhéj, vaniliarúd vaniliáscukor, valamint olyan fűszerek, amiket szeret az ember (nálam egy fahéjrúd, pár szem szegfűbors, némi szegfűszeg, késhegynyi gyömbér), egy citromkarika (most pici citromlét tettem bele citrom helyett, ami nem volt itthon, de így is jó volt), valamint fél narancs felezett szeletekben. Pár percig szoktam így főzni takaréklángon; ennek az eredményeképpen csodálatos szirupszerűséget kapok, amit végül felöntök a többi borral. Nem forralom, hogy ne menjen ki az alkohol; épp csak érje el egy pillanatra a forráspontot, amikor gyorsan el is zárom. Übermegagiga tök kurva jól sikerült most is, szerintem sok múlik a bor fajtáján is, ha nem akarsz másnap fejgörcsöt, jófélét válassz, de túl drága nem kell. Én most ezzel csináltam. 

Van képem hozzá, ilyen a kedvenc kutyusos bögrémben:)

A karácsonyt nem feledem, csak kedvem nincs most arról írni.