Írok már akkor a szilveszterről, ha a karácsonyról nincs kedvem. Egyik nap december elején kiszámoltam, hogy kb. 15 éve (mióta abbahagytam a táncot) minden szilveszterem otthonülős: az éppen pasim nem volt társasági ember, "maradjunk itthon és nézzük a tévét", amióta pedig Bandita apukájával külön mentünk (idén lesz 8 éve), a gyerekkel voltunk mindig itthon egyedül. Ebből kifolyólag nem igen volt még éjfélig fennmaradás sem, leginkább 10 körül legkésőbb ágyba bújós és reggel felébredős "szilveszterezések" voltak ezekben az években. Idén másként volt.

Egyszer a minap panaszkodta a teloban B. barátnőm, hogy jaj de rossz lesz, mert nem tudja sehová sem tenni idén a gyerekeket, ezért otthon lesznek szilveszterkor, amikor is spontán áthívtam őket, hiszen mi is egyedül lennénk, viszont együtt a gyerekek jól eljátszanának, mi felnőttek meg szintén elleszünk majd. Tudod B-nek a röhögés az egyik erőssége, így komoly esély volt rá, hogy jól fogjuk érezni magunkat:) Na, úgy is lett. Megbeszéltük, hogy nem kerítünk nagy feneket az egésznek, én csinálok szendvicseket, B. külön kérésére forralt bort, éjfélre lesz virsli (végül nem is főztem meg, mert tele voltunk így is), ő meg süt muffint és hozzák a pezsgőt.

Rettentően féltem a feladattól, mert hiszen mi annyira zárkózottan élünk, nem igen szoktam fogadni itthon senkit, évente ha 2-3 alkalommal vannak vendégeim, így nem vagyok valami gyakorlott vendéglátó. Szerencsére G. a városban volt kedden, kávézós találkozónk volt, így segített a nehezét bevásárolni és hazahozni. Lettek szép szendvicsek, ami felett jót beszélgettünk és forralt boroztunk még a konyhában. A gyerekek bezárkóztak a gyerekszobába, kitették a "zárt körű rendezvény, belépés felnőtteknek tilos"-táblát:) A forralt bor úgy fejbevágott hirtelen, mint a ligeti kurvát a hajóhinta, bakker annyit nevettem! El kell mondjam ezen a ponton, hogy ha becsípek, jókedvem lesz és nevetek, gyakorlatilag bármin, ami felderít egy kicsit is, és igen csak nehezemre esik abbahagyni. 

A snack-hez csináltam kétféle mártogatóst kútfőből spontán: az egyikben ketchup, méz és chili volt, a másikban fetasajt, tejföl, metélőhagyma, fokhagyma, fehérbors. A trópusi gyümölcskoktélt megbolondítottam egy kis vörösborral, B. férjének olajbogyót tettem tálkába, mert imádja (el is fogyott egy egész kisüveggel), B-nek pedig salátát készítettem ráadásnak, végül csak balzsamecettel, mert hülye én nyilván nem kaptam már csirkemellet cézársalátához szilveszter napján.

Gotthardot hallgattunk, beszélgettünk sokat és rötyögtünk mennyit, úristen! Jó volt hallgatni, mikor Cs. elmesélte, hogy ugyan ők már 13 éve vannak együtt, de még mindig úgy tudja felizgatni a felesége, mint az első nap. Ha csak meghallja, hogy B. a fürdőkádnál matat, már lép is mögé dörgölőzni:) "Pár napig nem voltak otthon a fiúk 2 ünnep közt, mi pedig egész nap filmeket néztünk, és keféltünk, mint a nyulak, de egyébként is hetente legalább 4-szer." - én meg helyeseltem, hogy dicséretes:) B. kikotorta a gépemen a "szép szexképek" mappát, amiben ennek megfelelően mélyedt el alaposabban, a férje pedig lefotózott minket, miközben az ágyon elnyúlva a felesége éppen azt magyarázza nekem, hogy a szerintem ijesztően hatalmas férfiszerszám szerinte nem is hatalmas:) Ehhh.... :) 

Valamikor fél három körül indultak haza, de a gyerekek még akkor is vonakodtak, úgy fel voltak pörögve.  Jó volt.... Hogy miért került be a bűntudatnaplóba ez az este mégis, arról majd külön bejegyzésben.