Ma délben hosszas tipródás után elküldtem azt a levelet, amiben a gyerekem apját (és másolatban a feleségét) arra kérem, hogy legyen szíves megjelölni azt a legalább 3 hetet a nyár hátralévő részéből, amikor Bandita náluk lesz, emlékeztettem arra, hogy a kapcsolattartás nem csak jog, hanem kötelesség is, és jeleztem, hogy ha ezt most nem sikerül megnyugtatóan rendezni, a gyámhatóságtól fogom kérni a kapcsolattartás szabályozását. 

Itt tartunk. 

Persze igaz erre is, mint oly sok mindenre, hogy amit erőltetni kell, azt nem kellene erőltetni, de bassza meg eltelt a nyár fele, és ebből összesen 6 napot volt náluk a kisfiunk, beleértve egy hétvégét is, amikor egyébként is lett volna láthatás. Az a baj, hogy nem tudok erről a témáról indulatmentesen írni, mert csak a keserűség ömlene belőlem, az "amióta megszületett náluk a gyerek, nagyívbe leszarja a nagyobbat", "képes volt a gyerektartás összegének csökkentését felhozni arra hivatkozva, hogy szeretnének a feleségével még egy gyereket, amire a közös fiunktól vonná meg a fedezetet" és "a nagy nehezen egy éve kikönyörgött rendszeres, kéthetente hétvégés kapcsolattartás sem működik rendesen, mert ha adott hétvégére beesik neki akár csak egy pár órás maszek munka, akkor az már ok arra, hogy ne is vigye el a kisfiunkat egyáltalán" , továbbá "a Bandita Angry Birds plüss madarat is úgy kapott tőle ajándékba, hogy haza nem hozhatta mondván, hogy amíg Bandita nincs náluk, majd a kistestvére játszik vele" mentén. 

A gyereknek fáj, mert érzi, hogy folymatosan le akarják rázni, hogy mellőzve van a kisebb miatt, és egyre jobban távolodik az apjától, aki nem is érti, miért nem akar a gyereke harmadjára menni hozzá, ha előtte két alkalommal lemondta az időpontot. 

Amikor pedig rákérdeztem hét elején, hogy tartósan, a nyári szünidő ráeső részét mikor akarja igénybe venni, azt bírta válaszolni, hogy ezen a nyáron már nem lesz szabin, nincs ideje.* Mondja ezt éppen nekem, aki egyedül nevelem a kisfiunkat, és ha éppen nincs segítségem, itthon van egyedül és arra vár, hogy este hazaérjek hozzá a munkából, ahol egy perc nyugtom nincs, hogy minden oké vele itthon, vagy cibálom be magammal a melóba, felszerelve egy rakat filmmel, mert ott legalább klíma van és együtt vagyunk még akkor is, ha közben dolgozom.

Ő pedig ezt tétlenül nézi végig a pálya széléről. 

Hát kapja be, tényleg. 

*jaj hát mert szeptemberben születik a második gyerek, és addigra tartogatja.