(Jó ez a vasárnapi zárvatartás, de azért nem árt, ha nyitva marad egy-egy családi üzlet arra az esetre, ha az ember lányának még nincs meg péntek este, hogy 3 napos hosszúhétvége következik, és szombat reggel úgy húz el vidékre, majd érkezik haza másnap délután, hogy csak hideg élelem van otthon. Feltaláltam volna magam nyilván akkor is, ha nincs hová elindulni a szakadó esőben, de akkor most nem számolhatnék be arról, hogy én főzöm a világon a legfinomabb tavaszi borsó levest, és hogy a rakott krumpli tejföl helyett besamel mártással sokkal zamatosabb és nem olyan fojtós. Én pucoltam és szeleteltem, Bandita pakolta a rétegeket, ettünk közben epret is.)

Nem volt jó otthon és egyre kevésbé az. Minden akkor romlik el, amikor arra akarnak kényszeríteni engem, hogy olyan emberekkel töltsem az időmet, akiket nem kedvelek. Mondok példákat.

Szombat délután, kisütött a nap, én pedig kitaláltam, hogy üljünk be az autóba, és menjünk le fagyizni a Tiszapartra. Anyukámnak volt is kedve, de "nézzünk be a tesódékhoz közben." Ezzel még önmagában nem is lett volna problémám, régen láttuk egymást, pár hete átesett egy kisebb műtéten, érdekelt, mi van vele... Ő érdekelt, vele lett volna kedvem beszélgetni, nem a szomszédasszonyával, akit nem is ismerek és bemutatkozás után sem éreztem késztetést további társalgásra. Mi lett belőle, hát megnéztem inkább a kertet, mire pedig visszaértem negyed óra múlva, már az ő fagyirendelése is anyukám tarsolyában lapult. "Induljunk már, fáradt vagyok, haladnék." - nyüszögtem.

Miután végeztek a ház körüli munkákkal, átjöttek a húgomék, de akkor sem beszélgethettünk, helyette elkezdte nyomatni a sületlenséget a fickója. Mit szólok, most mondjam meg, hogy a szoptató anya "kirakta a mellét" a mekiben, ő bizony kizavarta volna éppen úgy, mint ahogyan azt a "csókolózó buzeránsokkal" tenné, mert csinálják a négy fal között azok is. - "Bezzeg ha a Playboy címlapjáról lelépett nyuszik tolták volna ki a cicijüket eléd a pultra, az ellen nem hőzöngenél, de ha már itt tartunk, vedd már le a kezed a testvérem combjáról, mit fogdosod és nyálazod össze a nyakát előttem, miért nem csinálod már a négy fal között?!" - "Ezt a kettőt ne hasonlítsuk, nem ugyanaz, mert ez normális, az meg nem." - Ami ponton én felálltam, és jó éjszakát kívántam nekik. 

Másnap a nagy családi asztalhoz odaült a két unokahúgom két link férje is ráadásnak, én pedig nem értem, nem értem egyszerűen, miért kell nekem minden kibaszott alkalommal végighallgatni, hogy az előző délutáni kosármeccs után éjjel hogy szétcsapták magukat a kocsmában, most keltek fel, milyen másnaposak, a fejük jaj úgy fáj, "asszony, hozz gyógyszert!" - fogom a kis tányéromat, és kiülök a lépcsőre a ház elé, mert friss levegő kell. 

A lényeg fent a zárójelben, meg az, hogy még élnek és virulnak az idén ültetett virágaim, és fekete lepke szállt a babarózsaszín körmömre.