Menj a szemem elől, hogy lehetsz már ilyen lúzer, hogy még ennyit sem lehet kérni tőled?!

Ezt, így szó szerint kapta meg a kisfiam a TANÍTÓJÁTÓL!, technika órán, csak mert nem bírt időre befejezni egy feladatot.

Este, vacsora közben szokatlanul szótlan, kérdezem mi a baj, nem mondja. Aztán átöleltem, belőle pedig csak kibukott, hogy "Anya, én lúzer vagyok, azt mondta a (...), hogy lúzer vagyok:( - és a következő pillanatban már zokogott is keservesen.

Picit megnyugodva aztán elmesélte, mi történt: kérte ez a banya, hogy vigye ki neki az elkészített feladatot; amikor meglátta, hogy nincs meg vele, visszazavarta a helyére és - ráadásnak minden gyerek füle hallatára - kiabálta utána hangosan a fentieket. 

Én még tanárhoz panaszkodni be nem mentem, pedagógust még elő nem vettem, első óta jó pár dolgot - most már azt mondom, helytelenül - benyeltem, de most eldöntöttem, hogy összeszedve minden bátorságom, el fogok vele beszélgetni, mert eddig és ne tovább. 

Egy dolog, hogy a gyerek nem fejezte be időre a feladatot, de ez nem megengedhető akkor sem. Szavakkal lehet ölni és teremteni, ideje megtanulnia a különbséget. 

Annyira jellemző egyébként, hogy három ember véleményét kérdeztem meg, és közülük egyedül anyukám mondta azt, hogy szerinte ne álljak a gyerek mellé ebben, ösztönözze ez csak arra, hogy teljesítsen jobban!

Ezen a ponton nem bírtam megállni és önkéntelenül bukott ki belőlem: Úgy édesanya, ahogy ti motiváltatok engem ilyen idősen jobb teljesítményre, igaz?!* Jó, akkor én MOST köszönök el tőled és teszem le a telefont. Szia!

Fuck.