Szombaton megint túlvásároltam magam teherben. A bicaj kosarában úgy 7 kiló cucc volt, az apraja egy szatyorban lógott a kormányon. Gondoltam iszok még hazaindulás előtt; a vázat a két térdem közé szorítva próbáltam megoldani a dolgot. Sajnos nem voltam elég ügyes, ivás után véletlenül mindkét kezemmel elengedtem a kormányt, hogy az üdítőt a helyére visszaigazíthassam. Ettől persze a bicaj kibillent az egyensúlyából, és már dőlt is el. A kosár kipattant a helyéből és messze repült, belőle pedig minden szanaszét. A kukorica- és a 2 babkonzerv, ráadásnak még az almák is, amikre persze nem zártam rá a zacsit rendesen. A szatyorból megint csak elgurult, ami csak tudott. Az első Juj! után elkezdtem nevetni, és csak nevettem, még akkor is nevettem, mikor már szedegettük össze a holmikat a tér közepéről. 

Erre a gyerekem: 

Anya! Normális ember ilyenkor pánikol, te nem tudod?! 

Tegnap óta tudja már ő is, hogy nincs ilyen törvény...:) A pánikolást valódi problémákra tartogatom. 

Ha láttál egy lányt egy téren, szétszaladó almákat és konzerveket szedegetni nevetve, én voltam...