Megint valami, ami idekívánkozik; túl sokat szomszédolok, keveset vagyok itthon.

Én félek attól, hogy a halálom után megesznek a kukacok, vagy fájni fog a hamvasztás.

A kutyáktól is félek, főleg a kis alattomos vakarcsoktól, akik lesből támadnak.

Mostanában az égzengéstől.

Nem tisztázható konfliktushelyzetben való maradástól, haraggal elválástól.

Attól, hogy rájön, milyen vagyok igaziból és úgy nem leszek elég jó.

Jaj és attól a legeslegjobban, hogy soha többé nem fogok már csókolózni és egyáltalán szexelni sem.

Majd máskor kifejtem. Ha meg eszembe jut még valami, majd hozzáírom.