...általában nem szoktam ilyen indulatos lenni, aznap mégis sikerült.

Komolyan elborzadva figyelem itt csöndben, amit írogatsz itt és a hűtlenség blogban, de most már csak nem bírom magamba tartani a véleményem. Hangoztatod, hogy te érdeklődéssel figyelsz, meg kíváncsi vagy, meg a többi, miközben én folyamatosan azt érzem, hogy csak önigazolsz és a saját látásmódodat felsőbbrendűnek tartva magas lóról hirdeted az igét. Ez a legutóbbi mindent visz! Te az önfegyelem nagy mestere, aki tudja, mit akar és tudatosan éli az életét, és micsoda állhatatos ember is ő...! A saját fejedben lévő korlátokon belül maradva ítélkezel hol burkoltan, hol nyíltan mindenki felett, aki a korláton kívül van, és éppen ez a legellenszenvesebb számomra a hozzád hasonlókban, amilyen degradálóan tekint le mindenkire, aki másként gondolkodik, mint ő. 

Van, ami legalább olyan rossz, mint a külső megfelelési vágy, ez pedig az, amikor valaki saját magával szemben támaszt olyan elvárásokat, aminek csak fájdalom árán tud megfelelni, amikor pedig hite szerint megtörtént, elégedetten néz bele a tükörbe, hatalmas arccal, de sokszor kettétört gerinccel! Meg kellene érteni, hogy a kényszerű önmegtartóztatás ilyenként teljesen értelmetlen dolog, mert hiszen kényszer szülte, és teljesen mindegy, hogy ez külső kényszer, vagy belső. Az egy áldás (bár néha tud átok is lenni), ha valaki a kedvesén kívül mást nem kíván meg sosem, de van, aki nem így működik. Te azt írod itt magasztosan, hogy "amit magunkért teszünk, az a mi értékrendünk szerint teszi értékessé azt, ami miatt lemondásra, következetességre, gondolkodásra késztettük magunkat.". Tudod mit gondolok én erről? Azt, hogy szerintem meg régen rossz, ha a pasim számára a kapcsolatunkat mindaz a sok "önkéntes" lemondás teszi értékessé. Én sokkal inkább lennék boldog attól, ha a kapcsolatunk azért lenne számára értékes, mert abban tudja magát elfogadva érezni és abban kiteljesedni tud, nem megnyomorodni a sok lemondás végett. És amikor majd megértem azt az időt, hogy az álarcát ledobva meg mer állni előttem, és el tudja nekem mondani akár azt, hogy ő most bizony szeretné pl. a hármasszexet kipróbálni, vagy elmeri nekem mondani, mennyire megmozgatta a fantáziáját az új recepciós, én akkor leszek boldog és akkor fogom a kapcsolatunkat valóban értékesnek érezni. Nagyhangúan hirdeted itt az igét és ítélkezel olyanok felett, akiknek az értékrendje szerinted alsóbbrendű, és szabados, miközben talán elképzelésed sincs arról, micsoda erő van egy kapcsolatban, mennyi szeretet tud lenni két ember között, ha az ilyen próbákat kibír. Esélyesnek tartom, hogy ha hazamennél egy ilyen ötlettel, hogy próbáljátok ki a szexet egy másik párral négyesben, úgy vágna ki a feleséged a szvinger-vágyaddal együtt, hogy a lábad nem érné a földet!