Volt bennem valami megmagyarázhatatlan, ismeretlen eredetű viszolygás a férfiak szexuális együttlétével kapcsolatban, amit nem tudtam hova tenni, viszont nagyon meg akartam érteni. Mert hát az még sem járja már, hogy míg lányokat látni együtt filmben, fényképen nem zavaró számomra, addig a pasik látványától szinte undorodok. Ne is lássam.

Foglalkoztatott a miért kérdése egy ideje; azóta magamba néztem, nem egyszer, nem kétszer, próbáltam ásni egyre mélyebbre, de mindig megálltam az idegenkedésnél, míg aztán pár napja megtaláltam. Értetlenség, kíváncsisággal vegyes borzongás ez álruhában, szóval éppen ugyanaz, amit a lányokkal kapcsolatban éreztem, csak az már átfordult bennem izgatóba.

Nézzem hát meg ezt a filmet, hátha segít, derítsem ki, hogy is van ez, amikor ők. Talán ledönthetek még egy tabut magamban.

Oda is baszott rendesen, kb. az egészet végigsírdogáltam. Aki férfiként vágyott és szeretett már férfit, nyilván csak az tudná megmondani, mennyire volt életszerű az ábrázolás, de hozzám eljutott az élet általa. A megfelelni akarás, a megvetéstől való rettegés, önmagunk felvállalásának nehézsége, a szeretés, a feleség és gyerek utáni sóvárgás, a családapa szerep megélésének vágya, a szerelem gyötrelme, a gyengeség, a gyávaság, az önfeláldozás, a jószándék és az önzés, sértettség, féltékenység, felszínesség, képmutatás, elhallgatások, falak, kitörni akarás… de sok minden egy történetben, úristen. Jó volt így is, eljutott hozzám így is, de nekem van a fejemben több alternatív forgatókönyv a megoldásra, hogy a vége ne legyen tragédia.

Szerettem ezt a filmet, közelebb kerültem magamhoz is általa. Nincsen már viszolygás, nincsen értetlen távolságtartás, elfogadás van, nyitottság és szeretet is nagyon sok van.