Jó néhány hete láttam ezt a filmet, szeretnék megemlékezni róla.

A svéd jóléti család, apa és anya a két kiskamasz gyerekükkel és Apple termékeikkel sielni mennek a francia Alpokba. Engem amúgy még a hideg is kirázott ettől a képtől, a kifelé olyan szépen élő, a boldog családos képeken műmájer mosolyba belefagyott pártól, akiknek minden mozdulata pont olyan kimódolt, mint a hotelszobájuk berendezése, intimitásnak közöttük nyoma sincs, csak a rutinok... Amik addig működtetik el a kapcsolatot, míg el nem sodorja a teraszon ebédelő társaságot egy "lavina", amely elől apa ijedtében elszalad, maga mögött hagyva a többieket.

Ebba, a feleség persze kiborul, értetlenül áll a helyzet előtt, nem tudja hová tenni Tomas reakcióját, a viselkedését innentől áthatja a neheztelés. A férje először nem is veszi a lapot, talán el sem jutott a tudatáig az egész: amikor a vacsoránál a neje ismerősöknek meséli el a történteket, letagadja, hogy elmenekült. Ezen jól össze is vesznek. Nagyon beszédes volt az a jelenet, amiben mindenáron a szerencsés végkifejletbe kapaszkodva próbáltak konszenzussal továbblépni a konfliktuson ("senkinek nem lett baja"). Ez nem hozott tartós megnyugvást, nyilván. Később megérkeznek a barátaik, akik előtt Ebba ismét előhozza a témát. A férje tagadna tovább, de az iPhone-ja könyörtelenül szembesíti a tényekkel. A barát próbálna megvilágítani a nőnek egy másik szempontot, milyen erős az embernek a túlélési ösztöne, de süket fülekre talál, ráadásnak pedig még a saját barátnőjével is jól összevesznek.

Van ez a társadalmi elvárás, hogy "apa a hős", "apa a család védelmezője", és Tomas ennek az elvárásnak nem felel meg egy váratlan stresszhelyzetben. Mit kezd ezzel a feleség, hogyan élik meg a gyerekek, mi a tanulság Tomas számára és kibírja-e a kapcsolat ezt a próbát? A filmnek anélkül lesz vége, hogy a rendező kész választ adna. Mindenki maga szőheti tovább a történetet, gondolkodhat el rajta és áshat jó mélyen magába közben.

Nekem az egyik kulcsjelenet Tomas összeomlása volt. Kiszakadt belőle a fájdalom, mert hiába az igyekezet, megint bebizonyosodott, hogy nem tud olyan emberré válni, amilyen szeretne lenni. Utál tükörbe nézni, gyűlöli magát, de nem tud megváltozni. Ebba kívül marad, sőt még meg is kérdőjelezi a vívódás hitelességét. Nem öleli át a földön kínlódó férfit, csak jóval később, kényszerűen, amikor a gyerekek erőltetik. Másnap a hóviharban talán sikerülhetett a gyerekek szemében helyreállítani a heroikus apa képét, de a film zárójelenetéből kiderült számomra, hogy Ebba már nem számol a férjével, aki - mivel vesztenivalója már úgy sincs - akár egy cigit is elszívhat akkor.