We own the night

Ennek a számnak a dalszövegét kerestem éppen, amikor a gugli kidobta nekem ezt a filmet, és mivel késő délután nem akadt jobb dolgom, hát gyorsan letöltöttem és megnéztem.

Van egy rendőrkapitány édesapa, neki pedig két fia. Joseph a büszkesége, aki apja nyomdokaiba lépve a kábítószercsempészek ellen harcol életre halálra; Bobby viszont a "nem lát-nem kérdez" elvét követve egy éjszakai bárt vezet, ahol a drogcsempész az anyagot teríti úgy, hogy ő "nem tud róla". Az apukája és testvére megkérik, hogy segítsen nekik a maffia lefülelésében, de ő úgy gondolja, hogy szeretne ebből kimaradni, ezért visszautasítja a közreműködést.

Aztán egy razzia után a maffiavezér bosszúból lelöveti a testvérét, és csak egy hajszálon múlik, hogy végül túléli. Bobby ezen az éjszakán rádöbben, hogy ez bizony nem az a játék, ahol pártatlannak lehet maradni, és szembe kell néznie azzal, kik is az ő barátai. Innentől nem kérdés számára, hogy mi a helyes lépés, de abban az értelemben későn kapcsol, hogy a korábbi hezitálása miatt az események már olyan irányt vesznek, ami végül az apukája halálához vezet. 
Felkavart ez a film, mert azt juttatta eszembe, hogy bizony rengeteg olyan helyzet van, amikor az ember azzal is értékítéletet fejez ki, ha "nem ítélkezik". Meg eszembe juttatta azt is, hogy egy tény attól még tény marad, hogy valaki nem vesz róla tudomást. Nézd meg a filmet, ha még nem láttad, mert tényleg nagyon jó... 

 



... és hallgasd meg a számot is, mert az pedig katartikus élmény. 

Treat: We Own the Night