Lazán csak...
Az is volt még, hogy vendégeket hívtam.
Eldöntöttem, hogy nem merülök bele az önsajnálatba, és mivel szembe jött velem egy jó kis programlehetőség, kitaláltam, hogy péntek este elmegyek koncertre, aminek az utóhatása remélhetőleg kitart majd egész hétvégén. Ismerősökre is számíthattam, akik ráadásul kategorikusan közölték velem, hogy igazi klassz szülinapos ünneplést csinálnak nekem az estéből. A hét elején sajnos kiderült, hogy a rendezvény technikai okok miatt elmarad, és mivel megfelelő alternatívát sem találtunk, ők viszont ragaszkodtak az ünnepléshez, spontán ötlettől vezérelve áthívtam őket hozzánk családostul szombatra. Nem kis kihívás ám ez egy rutintalan vendéglátónak, akkor pedig nehezített menet, ha a vendégek egyikét „kezeljem vegetáriánusként, mert szinte semmilyen húsféleséget nem eszik meg”. Azt vettem észre magamon, hogy élveztem a készülődést, nem volt bennem szorongás*, hogy úristen, mi lesz akkor, ha valami nem úgy sikerül, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Ez nagy szó annak fényében, hogy hol tartottam ebben szilveszterkor. A dohányzóasztalt ültük körbe. Nem magyarázkodtam, hogy miért nem terítettem meg az ebédlőben és miért nincs 5 egyforma evőeszközünk garnitúrából, nincs és kész, ez van. A vendégek elejében mintha zavarban lettek volna, viszont amikor megkértem őket, hogy kóstoljanak már bele a frissen kisült krumpliba, hogy elég fűszeres-e, majd a csodálkozó kérdésükre bátorítottam őket, hogy úgy hát, a tepsiből bátran kapjanak ki egyet, már ők is levették, hogy nem kell itten feszengeni, lazulni tessék… és onnantól lazultak:)
Az elnyújtott szexuális orgazmusról szóló könyvemre nem sokára lecsaptak és némi beleolvasás után kölcsönkérték otthoni tanulmányozásra. Mivel nekem úgysincs kivel gyakorolni és ahogy látom a helyzetem, nem is lesz mostanában, hát mit tartogassam. A gyerekek játszottak, mi beszélgettünk és nevettünk sokat. A barátnőm esküvőjén kapott emlékbort bontottuk fel, hogy a végére járjunk a palacknak, miközben megtudhattam: az ember lánya a pasijától is kaphat vibrátort ajándékba, ami ráadásul fel tudja dobni még az egyébként legboldogabb pár szexuális életét is, ha kellőképpen vállalkozó szellemű. Az ilyen történeteket mindig jó érzéssel hallgatom, hiszen virgonc partnereket látni szép emlékeket idéz számomra és reményt ad, hogy talán megtörténhet még velem. Éjjel a buszmegállóban meleg öleléssel búcsúztunk.
Miközben ezeket a sorokat írom, M. szavai jutnak eszembe megint csak a múlt keddi terápiáról és igen… 6 évvel ezelőtt mennyire magányos voltam, most viszont vannak körülöttem olyan emberek, akik nem hagyják, hogy egyedül legyek, hanem „találjunk ki B-tervet, mert neked szülinapod van”.
Most sem úszom meg a végét könnyek nélkül; nézzenek már oda, milyen egy hét ez.
