Sokszor van az, hogy valami még nem tud kijönni, hiába tenném le. Még vergődök rajta, nyomaszt rettentően, rágom magamban, de sehogy sem sikerül írott szóvá formálni a bennem lévő katyvaszt. Aztán történik valami, ami érzelmileg felspannol annyira, hogy végre kiszakadhat belőlem a bánatom...

Na ezt a lökést ezúttal egy álom adta meg. Azt álmodtam múlt éjjel, hogy egy kedves ismerősöm elvitt engem magával egy vendégségbe. Nem tudtam, hová megyünk pontosan, csak annyit mondott nekem, hogy no para, rockzenés házibuli lesz, garantáltan jól fogjuk érezni magunkat. Akkor ért a döbbenet, amikor az ajtóban Szúrós Szemű felesége fogadott minket széles mosollyal, majd betessékelt az ajtón. Szúrós Szemű hellyel kínált minket és innivalóval, majd pár szó után tovább is állt üdvözölni a többi vendéget. Mi tovább csevegtünk a jóbarátommal, amikor is egyszer csak odajött hozzánk a felesége megint. Megkérte a jóbarátom, hogy hagyjon kicsit magunkra minket, és in medias res nekem is szegezte a kérdést, mit akarok a férjétől. Én megszeppent képpel mondtam neki, hogy "ne haragudj, én csak szeretem őt". Amikor is ő kitárta a kezét, és mutatta nekem a lakásukat, hogy nézzek szét, ez itt az ő otthonuk most, látom ugye milyen szép, északi design, és képzeljem el, hogy hamarosan kertes házba fognak költözni, ahol majd még minőségibb és tartalmasabb életet fognak élni, éppen olyan stílusosat, mint amit megálmodtak maguknak. Én pedig vegyem tudomásul, hogy az ő férjét nem szerethetem, mert az övé, én viszont megtanulhatnám tisztelni a másét. Ráadásul nem is vagyok méltó hozzá. Vegyek is róla példát, mert ő igazi úrinő*; ajánlja figyelmembe a blogját, amelyben hasznos írásokat találhatok a tudatosságom fejlesztéséhez és a tartalmas élethez arra az esetre, ha egyedül nem jutnék előbbre a fejlődés útján. Mondtam neki, hogy köszönöm szépen a javaslatot igazán, majd dolgozni fogok magamon, nyugodjon meg, a férje igazán jó helyen van mellette, én inkább most el is megyek, további szép estét, ami után tényleg el is jöttem, vagyis inkább elszaladtam (majd fel is riadtam szerencsére). 

Rettenetes volt. Na és képzeld el, hogy a bűntudatnaplóm tele van ezzel, naponta 3-szor, 4-szer leírom, különféle dolgokról, mindenféle helyzetekben jut eszembe, mekkora nulla vagyok hozzá képest, aki egy kifinomult nő, mit csodálkozok. Így lett bűntudatnapló-bejegyzés a szilveszterezésből is, mert még egy normális dekorációt sem tudtam összevakarni; az én hibám, hogy nem vagyok szerethető, nem vagyok elég gondos, elég kreatív, elég igényes, kevés vagyok, az én életem langyos állóvíz, ilyenek. Ez a bűntudat harcol bennem a vággyal, hogy bárcsak lennék jó, elég és kedves így a számára is. Ha pedig véletlenül el is jutok annak felismeréséhez, hogy de hiszen teljesen jó vagyok magamnak, a holdról a földre ideszállt egyszerű lánykaként, akkor máris jön megint a bűntudat, hogy lám-lám, akkor pláne én vagyok a saját szerethetőségem kerékkötője, mit is csodálkozok, ha még az akarat is hiányzik belőlem a fejlődéshez! Aztán a következő pillanatban felmerül bennem, hogy a látszólagos önbecsülésem talán csak szánalmas önigazolás, mert savanyú a szőlő, hiszen valójában... és ezzel vissza is értem a kiindulási ponthoz, miszerint. Szóval mindig minden irányból oda lyukadok ki, hogy az én hibám...:( Na és tudod az van, hogy minderre gondolni borzasztó érzés, annyira tud fájni, és nem tudom, hogy tudnám kikutyulni belőle magam...:( Aztán. Fáj nekem, hogy őt öleli, engem meg nem; ő bújhat hozzá, én meg nem, ami érzést aztán megint csak bűntudat követ nyilván, mert nekem ilyet érezni nincs jogom. Hiába szilárd az értékrendem a tekintetben, hogy az ember nem tulajdon, mégis bűntudatom van amiatt, hogy kedves nekem a "másé". Zene nincs, várom a szerdai terápiás napot, hátha okosabb leszek tőle majd. Játszani fogunk gombokkal is, egy dobozban vannak, mindenféle színű és méretű, rengeteg. Addig is holnaptól (vagyis mától) megint meló.

*igazából nem-álmomban közös ismerős mondta nekem róla egyszer, hogy úrinő; biztos azért kevertem ide, annyira megmaradt bennem.

update (2014. április 05. 21:12): A fejleményekről, az azóta történtekről a poszt készül. Nehéz.