Finom ébresztő...
Semmi. Minden.
(Rém)álom (update)
Ez most egészen borzasztó volt megint, viszont valamiért emlékszem is rá nagyon élénken, talán mert rettentően felkavart érzelmileg.
Vigaszág
A bőröm gusztán barna és bársonyosan sima, a hajam befestve, a szemöldököm kiszedve, a körmöm szép... A Kedves Olvasóknak pedig itt egy "szép kép" inspirációnak ma estére.
Éjszakára
Mikor kicsi voltam, a nagymamám mindig úgy segített elaludni, hogy simogatta a hátam. Szegénynek a keze jól elfáradhatott, mert ha csak egy picit is abbahagyta, én már rögtön nyöszörögtem. Igazából nem emlékszem olyanra, hogy bárki rajta kívül simogatott volna gyerekkoromban, anyukám különösen ellökős fajta volt, talán ezért azt akartam, hogy a mamika pótoljon olyankor, amikor ő altat engem. Aztán pedig a testi érintés lett az elsődleges szeretetnyelvem.
Hiányzik a szerelem, de mindjárt lehunyom a szemem, mert legalább néha álmomban ott van...
Harem Scarem: Slowly Slipping Away (acoustic version)
"NEM"-ek harca
Van egy ismerősöm. Munka kapcsán ismertem meg pár éve (szakmabeli), azóta - míg a városban dolgoztam - néha elhívott ebédelni jogi kérdése okán. Volt olyan, hogy magánügyekre terelődött a beszélgetés, de ez általában ki is merült a gyerekek-témában (neki kettő van, házas ember persze). Amióta eljöttem a régi munkahelyemről, inkább már csak hívni szokott, ilyen-olyan szakmai kérdésekkel. Néha van olyan, hogy megcsörget azzal, hogy Pesten van, szívesen haza vinne engem is, de mindig kitértem ez elől, mert nem szerettem volna vele közelebbi ismeretséget.
Éberség vs. Változásvakság (leginkább a nem-múlásról és Szúrós Szeműről)
Amikor ezt írtam, pontosan még nem értettem a folyamatot, csak éreztem, viszont nagyon meg akartam érteni, ezért elég sokat gondolkodtam róla továbbra is. Neked talán nem fogok újat mondani, de én annyira boldog vagyok felismeréstől!
Egyik este nagyon nyűgös voltam, amikor pedig nagyon nyűgös vagyok, hajlamos vagyok kísértésbe esni és a fényképeit nézegetni vigaszképpen, na és amikor egyik este így tettem, rájöttem egy Titokra, amit magamban egy szóval Éberségnek neveztem el. Nincs két olyan pillanat, amikor valaki ugyanolyan, a változás folyamatos: külső megjelenés, jellem, viselkedés, hangulat, az egyes helyzetek, élmények megélése, stb. Ennek köszönhetően újra és újra rá lehet csodálkozni a másikra, hogy „úristen, most megint olyannak és úgy látlak téged, amilyennek és ahogy még nem láttalak sosem!” Ez a hozzáállás kíváncsiságot ébreszt, újra fel akarom fedezni, érezni, megízlelni, mindez pedig magában hordozza a vágy ébren tartásának, a szunnyadó vágy felébredésének lehetőségét...
Egyik este nagyon nyűgös voltam, amikor pedig nagyon nyűgös vagyok, hajlamos vagyok kísértésbe esni és a fényképeit nézegetni vigaszképpen, na és amikor egyik este így tettem, rájöttem egy Titokra, amit magamban egy szóval Éberségnek neveztem el. Nincs két olyan pillanat, amikor valaki ugyanolyan, a változás folyamatos: külső megjelenés, jellem, viselkedés, hangulat, az egyes helyzetek, élmények megélése, stb. Ennek köszönhetően újra és újra rá lehet csodálkozni a másikra, hogy „úristen, most megint olyannak és úgy látlak téged, amilyennek és ahogy még nem láttalak sosem!” Ez a hozzáállás kíváncsiságot ébreszt, újra fel akarom fedezni, érezni, megízlelni, mindez pedig magában hordozza a vágy ébren tartásának, a szunnyadó vágy felébredésének lehetőségét...
Hátulról támadós szép álom
A konyhában foglalatoskodtam valamivel. Már túl voltam az esti fürdőn, csak a bordó selyemköntösöm volt rajtam, a derekamon lazán megkötve.
Függés vs függőség
Most mesélte el a Feri Atya egy előadásban, hogy a kötődő szeretet sajátja a függés, de nem a függőség. Függök a másiktól, hiszen pl. a hangulatomat befolyásolja az övé, nem lehetek jókedvű, ha egyszer a szerelmem bánatos, stb., viszont ez a függés összeegyeztethető a szabadsággal, míg a függőség nem, utóbbi éppen ezért kifejezetten ellenjavallt.
Na jó, megint tanultunk valamit. Ezek szerint nekem nem a függéssel, hanem a függőséggel van bajom, amikor azt mondom, hogy nem a házasságtól írtózok, hanem attól, amit emberek csinálnak belőle.
Én az enyém, te a tied, és boldogan élünk, míg meg nem halunk, lehetőleg azt is szex közben, végelgyengülésben:)
Kell még azért ez a "változás"-záradék is a szerződésbe biztos, ami biztos: "Ha vége van, akkor egyszerűen szólj, hogy vége, és kész. Vagy hogy most már el akarsz menni. De nem kell az ajtót bevágnod magad után, csöndesen is becsukhatod."
Szerelem és a többi (leginkább a nincsekről és Szúrós Szeműről)
Mondjuk kezdjük azzal, hogy csoportosítsunk, mert a rendszerezés fontos.
Cruelty kills devotion
A NEM-ről.
Jó ideje érik már két bejegyzés, igazából most sincs meg bennem az egész, de nem akarom húzni tovább, így belefogok, aztán mire a végére érek, talán összeáll bennem is a kép.
Jó ideje érik már két bejegyzés, igazából most sincs meg bennem az egész, de nem akarom húzni tovább, így belefogok, aztán mire a végére érek, talán összeáll bennem is a kép.
A dédelgetős szép álom és a valóság
Van, amit mégis rögzítenem "kell", leginkább azért, mert nem értem, viszont mire leírom, hátha megértem.
Mikor álmomban együtt vagyunk, nem félek; képes vagyok őszintén és nyíltan beszélni az érzéseimről és szükségleteimről, el tudom mondani, hogy mit szeretnék, mit tegyen, hogyan jó nekem, és így tesz ő is. Elejétől fogva így volt, ha róla álmodtam, az ilyen volt: kölcsönösen fesztelen, elfogadó, "gátlástalan" szeretkezések, mind tevőlegesen, mind verbálisan. Érts ez alatt, hogy ami ott és akkor vágyként megfogalmazódott bennünk, azt kommunikáltuk egymás felé és meg is éltük. Ezt onnan tudom, hogy álmomban nem féltem, és rajta sem éreztem félelmet. Arra gondolok, hogy ez azért lehet, mert ilyen szintű biztonságos, elfogadó és őszinte kapcsolatra vágyom, ezért nyilván ilyennek élem meg álmomban. Változás viszont ezeknek a vágyaknak a természetében volt/van (nyilván az én lelkiállapotom mentén). Például az orális kényeztetés nem volt evidencia még álmomban sem rögtön, amikor már mégis, akkor viszont kifejezésre is juttatta felém (ez volt előbb), majd én is felé. Először úgy jelent meg, hogy én részesítettem ebben*. Leírom, mert annyira jól esik leírni: igen, az a bizonyos vágyott, "finom és szeretetteljes szopás" ezekben az álmokban jelent meg először a gyógyulásommal, és jajaúristen, de jó mindig:)
Új fejlemény (és akkor a pénteki álmomról részletesebben):
Estére is jó
Komment helyett reblog, mert ezzel kimoderálnának:)
A Férfi alszik még mellettem, én viszont már felébredtem, és mint máskor is, fülhallgatóval youtube-ozok, hogy fel ne ébresszem. Ezt a számot hallgatva viszont elindul a kezem a paplan alatt önkéntelen... Bújok én is utána, meg is találom, amit keresek, és következik az a bizonyos finom és szeretetteljes szopás, amit úgy szeretek, és amitől ébred a Férfi is rögtön...
Sixx: A.M: Sure Feels Right
Intimitás a szexben és azon kívül (update)
A tranzakcióanalízis intimitás-fogalma megint:
Kommunikációs partnerünkkel nyílt, hátsó célok és titkos üzenetek nélküli tranzakciókat váltunk, őszintén és cenzúrázatlanul kifejezve érzéseinket és szükségleteinket.
Én pedig most ennek kapcsán azon morfondírozok, hogy mindezt hol és hogyan kell elkezdeni? Kezdem az ágyban, aztán azon kívül szex-témában, majd próbálom kiterjeszteni a hétköznapi kommunikációra, vagy kezdem először a hétköznapi kommunikációban, aztán egyszer csak már szex-témában és az ágyban is tudunk igazán őszinték lenni? Esetleg egy induló kapcsolatot lehet erre az alapra helyezni, és párhuzamosan haladva megpróbálni fejlődni ezekben?
Leltár: hiány
Mindig finomkodok, mindig csak utalgatok, unom már ezt. Szeretnék most egy kicsit gátlástalanabbul írni arról, mi hiányzik nekem leginkább (a szexre vonatkoztatva), és mivel éppen nincs sok munkám, miért ne tenném éppen most a magam szentimentális, infantilis módján, kicsit példálózva? :)
Ne múljon...
Vasárnap délutáni szieszta a nappaliban. Épp csak ébredezek még, amikor a lejátszóban ez a szám szólal meg. A Férfi a fotelban üldögél egy könyvvel. Nézem, gyönyörködök benne, majd elindulok felé. Letérdelek a padlóra, finoman beférkőzök a lába közé és elkezdem bontogatni a nadrágját. Ő kicsit húzni akar engem, ezért úgy csinál, mintha mit sem venne észre, pedig. Aztán végre leteszi a könyvet, beletúr a hajamba, egy kicsit átadja magát a látványnak, majd hátra hajtja a fejét, behunyja a szemét és csak érez. Mikor a dalnak vége lesz, lassan felemelkedek, finoman belecsúszok az ölébe, és ekkor kérdezem meg tőle, hogy is vagyunk ezzel az elmúlással?;) A Férfi nem szól, csak sóhajt egy mélyet és csókol…
Sven Gali: Love Don't Live Here Anymore
Nem tudom, mi bajom
Mondjuk azt, hogy közelgő szülinap miatt érzett mély depresszió, mert ez olyan drámaian hangzik, és legalább romantikus.
Fáradt vagyok kifejteni, majd talán holnap. Addig is a címke beszél.
Most Scarlett O'hara-nak képzelem magam, aki mindig minden fájdalmas problémát azzal hessegetett el, hogy "majd holnap", de őt legalább Buttler kapitány akkor is szerette, amikor az agyára ment.
Vagy éppen azért.
A sírós éjszakáról
Magamba zuhanós, szomorú ez a mai este, kiválóan alkalmas tehát arra, hogy szépről írjak, még ha fájdalmasan szép is az. Ömlengős bejegyzés lesz, készülj fel és ha nem bírod a szirupot, ne is olvasd tovább.
A "válasz" (update)
Nem tűnhet logikusnak éppen ezzel kezdenem a hiánypótlást, most azonban olvastam valamit, amiben lényegében benne van az, amit megfogalmazni próbáltam.
