Te most biztos azt kérdeznéd tőlem, mit foglakozok ezzel már? Nekem viszont ez most nagyon fontos, nem véletlenül.

Ugyanis én abban a feltevésben voltam eddig, hogy a rockzene szeretetét az én számomra olyan kedves volt valakimtől "kaptam", miközben most nagyon úgy fest a dolog, hogy ez a szeretet bennem volt már régen, hiszen kislányként már ilyesmikért rajongani tudtam. Csak utána valahogy más irányt vett az életem, ami miatt "szem elől tévesztettük egymást". Szóval nem "rátaláltam", "csak" visszataláltam hozzá.

Ez pedig most mérhetelenül boldoggá tesz engem. 

Mert persze különben állatira szar kedvem van, csak fáradt vagyok lusta vagyok nincs kedvem még írni sem róla, ezért beszélek inkább mellé és linkelgetek zenéket helyette.

Terelek na, de néha talán nekem is lehet...

Vajon el lehet felejteni csókolózni, vagy olyan, mint a bicajozás, hogy nem?